Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-24 / 30. szám

XXXIX -XXVII. p.vfllyam. Kiskunfélegyháza, 1921. julius 24. 30. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy évre K. Fél évre K. Nemzeti tanács. Kiskunfélegyháza, 1921. julius 17. ír. A hazaárulást büntető törvénykönyvünk ezen a néven nem ismeri, hanem „hűtlenségéről beszél. Tehát a „hűtlenség“ néven nevezett bűncselekmények közül Károlyi Mihály és ma még ismeretlen társai az 1878. évi 5. t.-c. 144. § ában körülírt következő cselekményeket követték el: 3. aki az ellenségnek a magyar állam, vagy az Osztrák-Magyar-Monarchia területére jutását, vagy azon való előhaladását elősegíti; 5. aki az Osztrák-Magyar-Monarchia fegyveres erejéhez tartozó személyek hűségének megingatása által az ellenségnek segítségére van. Ezeket Károlyiék részben itthon, a szemünk láttára, részben kinn az arcvonalon követték el, de a következmények már ismét itt hömpölyögtek le a szemünk előtt mozidrámaszerűen. Hogy még hadititkot is árultak-e el, azt nem tudjuk, az még bizonyítva nincs, majd kideríti a vizsgálat. * Hogy mily körülmények közt írtam én alá a Hock János-féle nemzeti tanács plakátját, azt a következőkben adom elő : 1918. október 22-én Budapestről tértem haza s megfáztam úgy, hogy ágynak estem; október 31-ike engem még mindig ágyban talált. 31-én reggel 9 óra tájban felkeresett engem a lakásomon dr. Endre Zsigmond főszolgabíró s közölte, hogy Budapesten a forradalom kiütött, Károlyiék átvették a hatalmat, u. n. nemzeti tanács alakult s az erről szóló hirdetményt kellene aláírni, neki a járás részére, nekem a város részére; kért, hogy beszéljük meg közösen a teendőket, hogy egyöntetű legyen az eljárásunk. Én kifejtettem előtte az én nézetemet, hogy sorsdöntő fordulathoz érkeztünk s most kell pillanatnyilag elhatároznunk, hogy ellene szegülünk-e a magunk részéről az áradatnak, vagy engedjük az eseményeket szabadon folyni. Azzal tisztában voltunk mind a ketten, hogy ha ellenkezünk, lesznek mások is, akik bennünket követni hajlandók s ennek csak fegyveres összeütközés lehet a vége s esetleg vér is fog folyni. Tehát haditanácsot kellett tartanunk, hogy mi az a fegyveres erő, ami legjobb esetben rendelkezésünkre áll a forradalmi csőcselékkel szemben? S bizony — sajnosan kellett megállapítanunk, — hogy neki 7 csendőre, nekem meg 8 rendőröm volt s még az sem egészen biztos, hogy ezek mellénk állanak-e, vagy sem ? S minthogy mindketten éreztük azt, hogy mi a közönség nevében beszélünk s mások sorsáról is döntünk, nemcsak a magunkéról: bizony szomorúan arra határoztuk el magunkat, hogy a plakátot aláírjuk. Ezzel dr. Endre Zsigmond tőlem el is távozott. Pár perc múlva utána jöttek hozzám Seres István polgármester helyettes, Szántó Lajos tanácsnok és dr. Rády Lajos főjegyző, akik már hozták a készen megszövegezett plakátot s kérték, hogy — mintegy tanácsülés formájában, — beszéljük meg a dolgot s döntsünk. Összeültünk s velük újból végig mentem ugyanazon érveken, mint dr. Endre Zsigmonddal s egyértelműleg arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy az ellenállás céltalan, mert eredményre nincs kilátás. A megbeszélés eredményét már várta az előszobában dr Váry István, a kecskeméti nemzeti tanács kiküldöttje s ez azonnal vitte a hírt Kecskemétre. Én ugyanekkor nem voltam szolgálatban, tehát semmi közöm sem lett volna az aláíráshoz, de a tanácstagok kértek, hogy én írjam alá s megtettem. Abban a hirdetményben ugyan szó sincs arról, amit a „Csonkamagyarország“ ki akar belőle olvasni, hogy t. i. az elöljáróság hivatalosan is elismerte volna a nemzeti tanácsot törvényes kormánynak, abban csak az van, hogy kérjük a közönséget, őrizze meg nyugalmát s bízzék az ezeréves magyar nemzet jobb jövőjében. * 31-én délután felkeltem az ágyból s elmentem kíváncsiságból a közgyűlési terembe, látni az itteni nemzeti tanács megalakulását. Az igaz, hogy egy szóval sem hívtak, de elmentem, mert izgatott a dolog. Azt a képet aztán soha sem felejtem el, amit ott láttam : mint minden ilyen forradalmi jelenetnél, vegyesen volt jelen a tisztességes elem a söpredékkel, a börtöntöltelékkel együtt, ez utóbbiak adták meg a jelenetnek a forradalmi súlyt, akiket azelőtt csak a karzaton láttunk, azok akkor mind fenn voltak a teremben, természetesen a Károlyi-párt túlsúlyban. Mert volna csak ott valaki nem csatlakozni a nemzeti tanácshoz s nem éljenezni azt, ott nyomban agyongázolták volna ! Muszáj volt ott mindenkinek nyilatkozni, aki meghívót kapott. Beszéltem én is az elöljáróság nevében , mit tehettem mást, minthogy üdvözöltem azt a szerintem egyetlen üdvös eseményt, amit ez a forradalom hozott, az Ausztriától való megválást. Az igaz ugyan, hogy ez a háború elvesztésének természetes következménye volt, de formailag mégis csak a kettős forradalommal, a bécsivel és a budapestivel tűnt ki. * November 1-én aztán a piacon megalakult a nemzeti tanács. Álljunk meg itt egy kissé. Az kétségtelen, hogy ezen állapotok között kívánatos és szükséges volt egy ilyen fajta szervezetnek a megalakulása, bárminek hitük légyen is azt. Mert az izgatással, a mesterségesen előidézett forradalmi lázzal a létező hatóságok tekintélye annyira alá volt ásva, hogy ezek már képtelenek voltak a közrendet, a személy- és vagyonbiztonságot fenntartani; karhatalmi erejük sem volt hozzá. S az is bizonyos, hogy azoknak az egyéneknek nagy részét, akik abban helyet foglaltak, az a szent és egyedüli cél vezette, amiért valóban megalakult a nemzeti tanács : a közrendet, a személy- és vagyonbiztonságot fenntartani a városban s e célból a törvényes hatóságokat erkölcsileg támogatni. Jenovay Dezső fejezte ki magát szépen és helyesen az alakuló gyűlésen, 31-én délután, mikor azt mondta: szívvel-lélekkel támogatom ezt a kormányt s ezt a nemzeti tanácsot, de csak addig, mig a haza javát szolgálja ! Hanem aztán, mikor kitűnt, hogy ez a nemzeti tanács nem elégszik meg a törvényes hatóságok erkölcsi támogatásával, hanem az egész politikai hatalmat magához ragadta, diktált a városban s körülvette magát egy olyan testőrséggel, amely a közrenddel, élet- és vagyonbiztonsággal keveset érődött, hanem maga is rabolt és fosztogatott, holott őt a nemzeti tanács épen a vagyonosabb polgároktól nem egészen kifogástalan módon gyűjtött pénzzel tömte, ekkor aztán az értékesebb elem visszahúzódott a nemzeti tanácstól s ott maradt meztelenül a Károlyi-párt s ma