Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 1999 (8. évfolyam, 1-3. szám)

1999 / 3. szám - ÚJ MÓDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSEK - Gesztelyi Tamás: Az antik vallás antropológiai értelmezése

Az antik vallás antropológiai értelmezése A Mommsen-Gesellschaft az 1995-ben Marburgban rendezett ülésén az ókorkutatás egyes területeinek a II. évezred végi helyzetét vizsgálta. Az elmúlt száz évre visszatekintő előadások bár igen tömören, de annál markánsabban mutatták be a kutatás folyamán kialakult iskolákat, irányzatokat. A vallástörténettel foglalkozó előadás már címével is árulkodik az angol nyelvű szakirodalom mind meghatározóbb szerepéről. A korábban inkább csak biológiai értelemben használt antropológia szó angol hatásra kapott olyan jelzőket, melyek révén egyre inkább a humán tudományok körébe került. Ennek legismertebb formája a kulturális antropológia, mely ember és kultúra viszonyát múltban és jelenben a legtágabb keretek között vizsgálja. Az antik vallás kutatásának előadója(G. Baudy)alapvetően egy szempontból foglalkozott témájával, ez pedig a mítoszértelmezés. Az antik mítoszok antropológiai értelmezése a XIX. század végén az etnológiai iskola hatása alatt alakult ki. Eszerint mindaz, amit az istentörténetek tartalmaznak, az ember önmagáról alkotott képének a kifejeződései. A valláselméletek antropo­­logizálódása máig tartó folyamatnak tekinthető, persze új hangsúlyokkal és új megközelítési módokkal. A régebbi, de még ma is közkeletű értelmezés szerint a vallás a környező világ magyarázatának és befolyásolásának tudományok előtti formája (természetmitológia). Az ember a természetet személyes tulajdonságokkal ruházta fel - ebből lett a mítosz - és úgy gondolta, hogy képes vele kommunikálni, és ilyen módon befolyásolni is - ebből lett a mágia, illetve a kultusz. Az embernek és környezetének ezt a kiegyensúlyozott értelmezését változtatta meg a pszichoanalízis. S. Freud a mítoszban már csak lelki folyamatot látott, mely ablakot nyit az emberi lélek rejtett oldalára, és az álomhoz hasonlóan a belső konfliktusok öntudatlan kivetítődései. Freud és tanítványai a mítoszt alkalmasnak találták az ősember lelki rétegeinek rekonstruálására. C. G. Jung ezt a nézetet a kollektív tudatalattival építette tovább. A mítoszban nem az egyéni, hanem a közösségi emlékezet közvetlen kivetülését feltételezte. 5

Next