Kohászok Lapja, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! KIADJA A MAGYAR KOHÁSZATI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETE II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1958 JANUÁR ÁRA: 50 FILLÉR ....................... !J , ________ Lezajlott szakszervezetünk nagy eseménye, megtartottuk második kongresszusunkat. A küldöttek alaposan, tagjaink iránt érzett felelősségük tudatában tárgyalták meg azokat a problémákat, melyeket fontosnak ítéltek a magyar kohászok, országunk szocialista fejlődésének szemszögéből. A termékeny vita után most már az a feladatunk, hogy a kongresszus határozatait végrehajtsuk. Meg kell mondani, nem lesz könnyű dolgunk. A kitűzött célok nagyok, de elérhetőek. Természetesen, nem akármilyen munkával. Csak olyannal, melyben tömegével vesznek részt tagjaink is, legalább olyan aktivitással, mint a kongresszus előkészítésében. De érdemes is küzdeni a határozat teljesítéséért, hisz minden pontja összhangba hozza a társadalmi és az egyéni érdekeket. Ez azt jelenti, hogy a kongresszus határozatait ugyanakkor, amikor minden kohászati dolgozó egyéni érdekét külön-külön is szolgálják, elősegítik a szocialista társadalom építését, kialakítását is. Ezért fektet súlyt a határozat például a termelékenység emelésére. Kétségtelen ugyanis, hogy társadalmunk egyik legfőbb követelése: csökkenteni az önköltséget, emelni a termelékenységet. A gazdaságos termelés azonban nemcsak általában az országnak jelent biztos gazdasági alapot, hanem a nyereségrészesedés kifizetésével, a kereseti arányok javulásával, a kiváló munkások jutalmazásával, az újítási díjakkal stb. tagjaink egyénenként is érdekeltek benne. Szakszervezetünknek tehát fontos kötelessége, hogy támogassa ezt a törekvést, megteremtse és tovább fejlessze azokat a feltételeket, melyek fokozottabban teszik lehetővé: tagjaink is aktívan kapcsolódhassanak be az üzem irányításába, elmondhassák véleményüket a gyár termeléséről, a munkaszervezésről, anyagellátásról stb. Ezért foglalkozott kongresszusunk általában bővebben az üzemi demokráciával, a termelési tanácskozások megjavításával és az üzemi tanácsok létrehozásával. A határozat azonban beszél arról is — ami nem választható el a gazdaságos termeléstől —, hogy általában lazult üzemeinkben a munkafegyelem, de az állami fegyelem is. Sokszor elmondták már eddig is: a munkaidő helytelen felhasználása, a lógás, gátja az életszínvonal stabilizációjának, esetleges növelésének. De ismételnünk kell ezt addig, amíg mindenki meg nem érti. Szakszervezetünk a kohászati dolgozók életkörülményeinek javításáért küzd. A harcban azonban nagy akadály, ha tagjaink közül többen felelőtlenül, hanyag módon végzik saját munkájukat, s nem járulnak hozzá legjobb tehetségük szerint céljaink eléréséhez. Természetesen a kongresszus határozatai foglalkoznak dolgozóink munkakörülményeivel is. Szakszervezetünk munkájának egyik fontos területe: őrködni a munkavédelmi törvények és óvórendszabályok betartása fölött. A határozat több javaslatot tesz a kormánynak: legyen tervszerű a védőberendezések gyártása, a munkavédelmi hiányosságok miatt leállított üzemeket újra csak a szakszervezettel egyetértésben lehessen megindítani, néhány egészségtelen munkaterületen vezessenek be csökkentett munkaidőt stb. Az egészségügyi minisztert arra kérte a kongresszus, hogy tegyen intézkedést mindenekelőtt az ólomfertőzéses és szilikózis veszélyes üzemek egészségügyi ellátásának, s általában Ózd és Borsodnádasd egészségügyi helyzetének javítása érdekében. A szakszervezet saját területén is az eddigieknél még többet akar tenni tagjaink érdekében. Segíti őket családi házuk felépítésében, az üzemétkeztetés megjavításában, a családi üdülés kiterjesztésében, kulturális és sporttevékenységükben stb. Mindezeket elérni azonban csak a tagság támogatásával, a munkába való bekapcsolódásával lehet. A II. Kongresszus nagy megbecsüléssel foglalkozott a bizalmiakkal. Ők ugyanis szakszervezeti munkánk sikerének egyik letéteményesei. Az ő segítségükkel tudjuk mozgósítani tagjainkat azoknak a céloknak az elérésére, amit a kongresszus meghatározott, s melyeknek települése minden tagunk egyforma érdeke. Szereznünk minél több év ismét GYERMEKEINKNEK Nagy hiba lenne, ha országépítő gondaink közepette megfeledkeznénk mindnyájunk szemefényéről, a jövő reménységéről, a gyermekről. Sok szeretetre, gondoskodásra vágynak a kicsik, s nekünk nem szabad csalódást okozni. "Igaz, a szakszervezetet a bérből és fizetésből élő „felnőttek” alakították érdekvédelmi célból, de ez nem jelenti azt, hogy a felnőttek ügyes-bajos dolgainak intézése közben megfeledkezzünk a kis emberkékről, a jövő felnőtteiről. Éppen ezért a szakszervezet azon van, hogy a lehetőségekhez képest segítséget nyújtson a szülőknek és a pedagógusoknak a gyermekekkel való foglalkozásban. • Tettünk-e eddig valamit ennek érdekében? A tények ismeretében erre csak határozott igennel felelhetünk,hozzátéve azonban azt is,hogy ha sokat is tettünk, de még nem eleget. A szakszervezet igyekszik végigkísérni az ember egész életútját. Már születése pillanatában megjelenik a szakszervezet segítsége, és a szülők tagsági éveitől függően 150—470 forintos segéllyel köszönti a kis emberkét. Ahol a papa és a mama is dolgozik sok családnak nagy gondot okoz a kisgyermekek elhelyezése. Nem kis dolog ez! Ezért szorgalmazza és szorgalmazza a jövőben is a szakszervezet a totyogók és óvodák létesítését. S ha mindenkinek még nem is tudunk ma helyet biztosítani, az üzemi bizottságok javaslatára a kohászüzemek gyermekvédelmi intézményeiben gondos óvónők felügyelete mellett 2500 kicsi talált már napközben helyet. A felnőttek üdülésén kívül a gyermeküdülést is szervezi a szakszervezet. Szilvásváradon, Csobánkán, Siófokon és másutt is több ezer gyermek tölt el néhány hét boldog vakációt. Ezenkívül ebben az esztendőben 200 gyermek üdült a baráti államok szakszervezeteinek meghívására. A jövő esztendőben még több gyermeküdültetési lehetőséget kívánunk szervezni, s bővíteni kívánjuk a családos üdültetés lehetőségeit is. Sokat tettek, de még sokat tehetnek, a kulturális munkások is a gyermekekért. Nincs még egy olyan hálás közönség és egyben olyan szigorú kritikus sem, mirtt éppen a gyermekek, akik őszintén megmondják, hogy mi tetszett és mi nem tetszett nekik. Minden fáradságot megér a gyermekműsorok rendezése! Felejthetetlen élményt jelent a rendezők és a résztvevők és a 10 000-nyi gyermeksereg részére például a csepeli karácsonyi fenyőünnepségek, ahol 22 üzemi kultúrhelyiségben és a Sportcsarnokban együtt örült és izgult a bábjátéknak, mesefilmeknek, a bohócnak és a többi szereplőnek a hatalmas gyermeksereg. Tegyük hát rendszeressé minden művelődési otthonban a gyermekműsorokat és szervezzünk minél több és változatosabb gyermekfoglalkozást. Kérjük a pedagógusok segítségét is ahhoz, hogy a téli szünidőben és majd a tanítások után is játékokra, dalokra tanítsák a gyermekeket, segítsenek a házi feladatok elkészítésében. Segítsenek a kulturális munkások a gyárlátogatások, tanulmányi kirándulások szervezésében az iskolák igazgatóinak. könyvtárakba minél gazdagabb ifjúsági könyvállományt szerezzenek be, s törekedjenek minél több gyermekolvasót is szerezni. Ne felejtsük el, hogy néhány év múlva már ők lesznek az üzemek és hivatalok munkásai és a felnőtt olvasók. Sokféle módja van még a gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatásának. Rendezhetnek például kiállításokat gyermekek munkáiból, művészeti csoportokat alakíthatnak, szakköröket szervezhetnek, tanulószobát rendezhetnek be stb. Ezt több helyen már meg is teszik, és a csillogó gyermekszemek igazolják, hogy nem veszett kárba a próbálkozás. Üzemi bizottságok! KISZ szervezetek! Kulturális munkások! Rajta hát! Szerezzünk minél több örömet a gyermekeknek! S. T. Az Egyptian Iron and Steel Comp. Kairóban ajánlati felhívást tett közzé a Helwanban épülő vasműveinek érctömörítővel való kibővítésére. .A felhívásra a Komplex útján Magyarország is elküldte ajánlatát, amelynek részletes tervét a KGMTI dolgozta ki és a Dunai Vasmű Beruházási Főmérnöksége, mint generál vállalkozó vizsgálta meg a gyártási lehetőségeket és feltételeket. Ennek eredményeképpen az ajánlatban néhány elektromotor, műszer kivételével tisztán hazai gyártású gépek és berendezések szerepelnek. A Komplex ajánlatában foglalt tömörítő ismertetésére és a műszaki szerelések tisztázására szakbizottság utazott ki Kairóba és ott a Vasmű vezetőségével részleteiben is tisztázta a műszaki kívánságokat és feltételeket. A tárgyalásokon az a kép alakult ki előttünk, hogy a műszaki vezetők rendkívül alaposan áttanulmányozták az ajánlatokat és rendkívül aprólékos gonddal tételesen vitatták meg azt és azon jelentős méretű módosítást hajtottak végre. A tárgyaló felek jól képzett kohómérnökök voltak és hármuk közül kettő mérnök doktor volt a fiatalabb évjáratból. A Helwani Vasmű igazgatójának, Dr. Samir Tahernek személyes kalauzolása mellett tekintettük meg az épülő vasművet, mely mintegy 300 kat. hold területen, a Nílustól kb. 3 km távolságra fekszik. Két irányból közelíthető meg vasúttal. Az érc a kikötőből vasúton közvetlenül a bunkerekbe kerül. A lakótelep építkezését még el sem kezdték, pedig az üzem kb. 1958. TV. hóban megkezdi a termelést. A melléktermékeket felhasználják az üzem gazdaságosabbá tételére. Torokgáz felhasználást a nagyolvasztó szükségletén kívül az egész vasmű területén kemencefűtésre , hasznosítják. A felesleg, távvezetéken az El-Tabini Erőmű kazánjaiba kerül. A teljes salakmennyiséget granulálni akarják és a mintegy 5 km távolságú cementgyárba továbbítják. Viszonylag nagy az országban a cementigény. Néhány szó az építkezésről 1. Az irodajellegű épületek szokványos módon vasbetonvázon kitöltő falazattal épültek, a munkahelyiségek lehetőség szerint északi tájolásúak. A helyiségek délre néző közös folyosóról nyílnak és csak a legritkább esetben van egybenyílva. Kivitelük a nálunk megszokottól lényegesen jobb. Feltűnő az igen jó minőségű vakolat, a lépcsőházi nemeskő burkolat és a kifejezetten irodahelyiségekben légkondicionáló berendezés. 2. A vasszerkezeti épületek feltűnően könnyűek, a vízszintes erők ellen minden irányban jól merevítettek. A vasvázas épületek világosak, szélesek, szellősek, az egyes hajók bárhonnan jól áttekinthetők, mert semmiféle belógó szerkezet, még a daruk sem zavarják az átlátást. A daruk aránylag alacsony építésűek, a kezelőkosarak nem robosztusak, a kezelőnek közvetlen lefelé is van kilátása. A kezelőfülkék a kisebb daruknál teljesen zártak, hengerműben nincsenek meg védve a sugárzó hőtől. 3. A nem kifejezetten épületjellegű ipari építmények (bunkerek, víztorony ható-torony) kizárólag vasbetonból készültek, bennük téglafalazat vagy építési vasszerkezet alig található. A Helwani Vasmű annak ellenére, hogy az iparosodó Egyiptom reprezentatív alkotása, nem állami, hanem magántválalkozás. Ez sok mindenben rányomja bélyegét, mert különösen szociális és munkavédelmi berendezések messze a megszokott magyar szabványok mögött vannak (pl. porelszívás, légkondicionálás vagy hősugárzás elleni védelem). Lakótelep még nincs, a munkások zöme a 34 km távolságra levő Kairóból gyorsvasúttal jár ki munkahelyére. Az építőipari dolgozók közül pedig sok száz ott alszik az építkezés területén a földön. Egyiptom most van átalakulóban. Az angolok és franciák elvonulása után az arab értelmiség most foglalja el a helyét az állami és gazdasági életben. A földművelő fellahokból pedig még csak ezután nevelődik ki az ipari munkásság. Az ország ipari fejlődését az 5 éves tervükben nagy léptekkel akarják előbbre vinni, mintegy 730 különféle gyárat, üzemet akarnak létesíteni. Magyarország adottságainak megfelelően belekapcsolódhatna az ásványi anyagok kutatásába, feltárásába szakemberekkel és kutató berendezésekkel, s továbbmenve az ipar szállíthatná ércdúsító berendezéseiket, mint aminek tervezésében és gyártásában már gyakorlatunk van. Inokai János főmérnök Dunai Vasmű Itakéja*t láttam