Vágóhid, 1924 (11. évfolyam, 1-25. szám)
1924-06-28 / 1. szám
Vágóhíd els m©sé bimái?é©m s régi tollat a kalamázisba, melyben mostanában rózsavizet tartottam és ezzel írtam színházi újságot. Meguntam a színházi öltözők, trikók illatát, visszavágyom az én kis bohém Bólyai utcai szerkesztőségembe ahol „Tükör“ cím alatt tizenegy évvel ezelőtt indult meg egy harcos, mérges újságom, melyben tizenkilenc éves koromban közéleti előkelőségekről megírtam, hogy panamisták, bölcs öregekről, hogy kártékony paralitikusok, akik legfeljebb csak a fiatal gépírókisasszonyukban nem tudnak kárt tenni. Tizenegy év telt el azóta s ezalatt elég munkát adtam ügyészségnek, bíróságnak s némi szórakozást a lovagias ügyekben jártas barátaimnak. Néhány hónapja megállítottam a „Tükör“ megjelenését, bevallom, nem bírtam a rezsit, nem bírtam a nyomdaszámlát, belefáradtam az úgynevezett adminisztrálásba s elhatároztam, hogy szép fiú leszek, színházi szerkesztő, benfentes, primadonnák titoknoka, direktorok éceszgébere és gourmannok étlapírója. Nem mondom, kényelmes foglalkozás, Ince Sándor Budapesten meggazdagodott a strimflikben klisékre spórolt pénzekből, de én állandóan lázadoztam a pacsuliszag ellen, a primadonna-heccekért nem tudtam szívemből lelkesedni, néhány hónap egy bús, elkeseredett embert csinált belőlem, aki elfelejtett írni, aki belebutult a dicséretekbe, a jelzőkbe, aki szegény fejét kétségbeesetten préselte, hogy mégis mit lehetne újat írni Ringyőkéről, az új csillagról, aki a rendező úr jobbján megjelent a színházi láthatáron. Elég volt. Ismét írni akarok, a színházi lapomat írják mások, én úgy se olvasom el, járjanak ők színházba, ahová én szivarral úgyse mehetek be, egynéhány színésznő és színész barátomat itt ebben az újságban is megtartom magamnak . Írni fogok róluk, mint ahogy írok mindenkiről, akit szeretek, vagy utálok. Milyen programmot adjak a „ Vágóhíd“-nak, mely nem más, mint folytatása a „ Tükör“-nek ? Minek programmot adni a közönségnek, melyet már annyiszor becsaptak. Újból tizenkilenc éves vagyok, nem félek senkitől s amit jónak látok, amivel csak egy kicsit hozzájárulhatok ahoz, hogy oszoljék körülöttünk a sötétség, butaság és gazság, azt mind kihozom bomlani, erjedni a szép napfény alá. Szerzek újból ellenségeket, akik már-már megbékítitek velem, igazán nem fontos. Azt sem állítom, hogy eredménye lesz ennek az új energiapocsékolásnak, azt sem hiszem, hogy mindez üzlet lesz nekem, melyből házat, autót veszek és szép szeretőt fogok tartani. De mégis csinálom. Önöknek kényelmes a dolguk: vagy elolvassák, vagy nem, amit írok, de nekem, amit nem tudok magamba tartani, mindenesetre meg kell írnom. Az örömöm az, hogy sok meggyőződéssel, újból fiatalos energiával és lendülettel útjára engedtem elhanyagolt szerelmemet, a tollat. (is) 3. oldal