Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. január (14. évfolyam, 1-9. szám)
1959-01-31 / 9. szám
1959. JANUÁR 31. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA A termelőszövetkezeti mozgalom naponkénti, szervezett népszerűsítése nem sérti az önkéntességet Amikor lezárult az 1957— 58-as mezőgazdasági év, s újólag, az eddigieknél is jobban beigazolódott a nagyüzemi gazdálkodás fölénye a kisparcellás gazdálkodás felett, a termelőszövetkezeti mozgalom hívei fellélegeztek: most aztán megindul az áramlás a közös gazdálkodás felé! A jogos bizakodást alátámasztotta néhány reményt keltő eredmény is. Táton, Kocson, Naszályon, Bábolnán, egyremásra jelentkeztek az egyéniek, s kérték felvételüket a közösség tagjai közé. A zárszámadási közgyűléseken a meghívott kistermelők általában elmerőleg nyilatkoztak a termelőszövetkezetekről. Az új esztendőre készült tervek is tetszést váltottak ki az érdeklődők között. Egyszóval a feltételek a taglétszám gyors növeléséhez kedvező képet mutattak. Mégis, most, az új gazdasági év első negyedének végefelé, ha szintén önámítás nélkül mérlegeljük a tényeket, be kell vallanunk, hogy az „áramlásból“ csak gyenge „csordogálás” lett. A tények arra vallanak, hogy valahol megrekedt az „áramlás”. Az ellenséges szándékú emberek most bizonyára örömujjongásban törnek ki. Áhá! Bajban van a kollektivizálás, a termelőszövetkezeti mozgalom! Ezeknek a harsonásoknak kijelentjük: szó sincs ilyesmiről. Január elseje óta Szabolcsban 1300, Győr megyében 1000 új tag lépett a közös gazdálkodás útjára. Hogy Komárom megyében még nem ilyen az üzem? Ez nem állítja meg az általános fejlődést, legfeljebb arra int, hogy nekünk is jobban meg kell ragadni a haladás szekerének rúdját és sürgősen meg kell keresni, hol szorít a cipő. Tényként állapíthatjuk meg, hogy a tsz-ekbe belépő új tagok jelentős része „magától“, nem pedig a felvilágosító munka hatására lépett a közösbe. Ha a megyében komolyabb felvilágosító munka folyna, akkor az eredmények sokszorta nagyobbak lennének. A zárszámadási közgyűlések eredményei azonban ma is csak igen kevés községben kerültek a tsz-ek portáján kívülre. Ha a jelenlegi helyezeten változtatni kívánunk, akkor kerek-perec ki kell mondanunk: teljes erővel, állandóan folytatni kell a felvilágosító munkát. Még ma is akadnak szép számmal olyan vezetők, tsz-tagok, kommunisták, akik így gondolkodnak. Én bizony nem agitálok, nehogy azt mondják, megsértem az önkéntességet. Az ilyen nézetekre ez a válasz: Meg kell emberelni magunkat, s végre teljesen le kell rázni az ellenforradalom okozta bizonytalankodást. Értsük meg végre mindnyájan, hogy semmiféle felvilágosítás, semmiféle népszerűsítő munka — még ha egy-egy gazdálkodóval nyolcszor-tízszer, vagy naponta beszélgetünk is a termelőszövetkezetről — nem sérti az önkéntességet. Az önkéntesség ellen akkor vétenénk, ha valakinek erőszakkal nyomnánk a kezébe a belépési nyilatkozatot. Ezt viszont nem tesszük. Nevetséges dolog lenne erőszakoskodásnak venni azt, ha az egyénieket felvilágosítással arra ösztönözzük, hogy lépjenek be például a vérteskéthelyi, kisbéri, környei, száki, kömlődi tsz-ekbe. Ezek a közösségek az elmúlt gazdasági évben 45—50 forintot — egyikmásik még többet — osztottak munkaegységenként. Ilyen közösségben tagnak lenni — ha csak az egyéni szempontokat is tartjuk szem előtt — előnyösebb, mint egyénileg gazdálkodni. Márpedig ha valakinek több jövedelmet, jobb életkörülményeket kívánnak nyújtani. Igazságtalan és furcsa dolog lenne, ha az illető így kiáltana fel: Ne erőszakoskodjatok! Mondjuk ki végre bátran és nyíltan: igaz ugyan, hogy 1956 előtt egyes esetekben előfordultak túlzások, de a belépők többsége meggyőződésből jött a közös gazdálkodás útjára. Nem egy olyan tsz-tagunk van, akit annak idején 15—20-szor is felkerestek, amíg megnyerték a nagyüzemi termelés számára. Ezek az emberek ma jól élnek, s hálásak az akkori felvilágosításokért, a szívós agitációért, s eszükbe sem jut, hogy ezt a meggyőző munkát erőszakoskodásként könyveljék el. Nekünk ezekből a tényekből kell kiindulni, s nem abból, hogy mit mondtak az ellenforradalmárok és a revizionisták. Komárom megyében egyelőre gyengébben, lassabban nő a termelőszövetkezetek taglétszáma, mint az ország más vidékein. Ez azonban nem törvényszerű, nem megváltoztathatatlan dolog. Csak arra van szükség, hogy végre mindnyájan megértsük: a felvilágosítás, a tájékoztatás, a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése, bármilyen nagy erővel folyik is, nem erőszak, nem az önkéntesség megsértése, hanem szükséges, nélkülözhetetlen eszköz a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság megteremtéséihez. Tudományos érdekességek Rádiókészülék a cigarettatárcában A moszkvai ipari kiállításon bemutatták a cigarettatárcában elhelyezhető rádiókészülék modelljét. A miniatűr alkatrészeket félvezető elemekből állították össze. A félvezető felhasználásával számos más miniatűr műszert is előállítottak. A néhány grammos nagyothalló-készüléket például a szemüveg szárába szerelik be. Táplálása a kabátgombban elhelyezett elemiből történik. Világító fa Balichapordban (India) egy világító fa nap mint nap nagy nézőközönséget vonz. Napnyugtakor a fa törzse és levelei világítani kezdenek. E furcsa jelenséget különbözőképpen próbálják magyarázni. Sokan úgy vélik, hogy radioaktív szennyeződés okozta a fa világító képességét. Botanikusok szerint azonban egy különleges gombafajta okozza a páratlan jelenséget. TERVSZERŰEN HALAD MEGYÉNK GÉPÁLLOMÁSAIN A GÉPJAVÍTÁSI MUNKA A gépállomások önálló vállalati gazdálkodásra történő átszervezésével egyidőben a gépjavítások szervezése is némiképp megváltozott. A gazdaságosság és az ésszerűség figyelembevételével a korábbi évek gyakorlatától eltérően nem törekszenek a „mindenáron” való javításra. Korábban ugyanis a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokra alapozták a gépállomások a javítási tevékenységet. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy ha kellett, ha nem, valamennyi gépet szétszedték, s azt jól vagy rosszul kijavították. Tekintettel arra, hogy a felmerülő javítási költségeket az állam viselte, a gépállomások nem voltak rászorítva a takarékosságra, a javítási költségek csökkentésére. A cél az volt, hogy a havi vagy dekádjelentésekben a beütemezett gépek kijavítását jelenthessék, annál is inkább, mert ez prémium feltétel volt. Most, a gépjavítás költségeinek mértékét a gépállomás termelési tevékenysége és annak mértéke határozza meg. Ez természetes is, hiszen a gép elhasználódási fokát az üzemórák mennyisége, illetve a teljesített normálholdak mértéke határozza meg, így például a G—35-ös traktor akkor kaphat főjavítást, ha teljesítménye eléréséig több alacsonyabb, illetve magasabb fokú karbantartást kap. A főjavítás ideje az év bármely hónapjára eshet, ezért a gépállomások folyamatos, az egész esztendőre kiterjedő, állandó gépjavítást végeznek. A folyamatos javítás természetesen nem jelenti azt, hogy ugyanazon mennyiségű gépet kell minden hónapban kijavítani, hisz a gépállomás idényjellege továbbra is fennáll. Törvényszerű, hogy a gépek javításának zöme a téli hónapokra jut, s az aratási és cséplési időszakban pedig csökken. Az 1958-as év folyamán az új módszer bevált, a gépek többsége megkapta a szükséges javításokat, így például 75 traktor főjavítást, 161 traktor időszaki javítást kapott. Kijavítottak gépállomásaink összesen 232 ekét, 109 tárcsát, 57 kultivátort, 76 vetőgépet, 27 kombájnt, 208 cséplőgépet, 33 kévekötőgépet, 161 kazalozót és 41 darab öntözőt. Ezek a teljesítmények arányban állnak az év elején készített gépjavítási tervekkel. Egyébként, ami a javítások minőségét illeti, elegendő megjegyezni, hogy 1958-ban jelentősebb műszaki kiesés nem fordult elő. Elkészült az 1959-es gépjavítási terv is, s a javítások január 1 óta tervszerűen folynak. Ezek megszerzéséhez a Gépállomások Megyei Igazgatósága nyújt segítséget. Gondot, problémát jelent a műszaki színvonal helyzete és a munkaerőhelyzet alakulása. Ami a műszaki színvonalat, felkészültséget illeti, csak a tatai és kisbéri gépállomásokon felel meg a követelményeknek. A többi helyeken még a kisüzemi műhelyek és szerszámok nehezítik a javításokat és emelik a ráfordítások költségeit is. A vezetők és traktorosok jelentős része képezi magát, de még ma is szép számmal akadnak olyan gépállomási dolgozók, akik alacsony képzettségüknél fogva nem tudják megfelelően gondozni, kezelni a gépeket. Ez a tény kihat részben a munkák végzésére, részben a gépek állapotára. Éppen ezért arra van szükség, hogy a gépállomásokon mielőbb olyan törzsgárda alakuljon ki, amely nem alkalmi munkának tekinti mesterségét, hanem állandóan ebben a szakmában dolgozik. Ezek képzése, taníttatása, nevelése a gépállomások vezetőinek egyik legfontosabb feladata. A gépek karbantartásának új módszere bevált megyénkben. Most arra van szükség, hogy a terv szerinti munkákat időben, a tavasz beköszöntéselőtt elvégezzék, s a traktorosok a tél folyamán minél jobban megtanulják a gépek megóvásának, kezelésének módszereit. 5 Jelentősen bővül a falu iparcikk ellátása A földművesszövetkezeti boltok 1959-ben mintegy hat százalékkal több iparcikkel állnak majd a falusi vásárlók rendelkezésére. A forgalomnövekedést a választék bővítésével kívánják elérni. E célból az ipar és a kereskedelem között igen szoros együttműködést valósítanak meg. Növelik majd az igen kedvelt szintetikus anyagok választékát és mennyiségét is. Ez évtől a kiskereskedelem is közvetlen kapcsolatba kerül az iparral, s ez lehetővé teszi majd — a szövetkezeti kereskedelem vonatkozásában — a falusi lakosság igényeinek teljesebb kielégítését. Az üzemek modellbemutatóikat nem a fővárosban, hanem a megyei központokban rendezik meg a jövőben. A szövetkezeti kereskedelem legjobb szakemberei ezeken a bemutatókon válogatják ki, illetve rendelik meg a helyileg legkelendőbb árukat. Nem lesz hiány pamut-, ballon-, női gyapjúszövet és selyem méterárukban. A szintetikus műselyemből 147 százalékkal több kerül a falusi üzletekbe az elmúlt évinél. Javul a gyapjúszövetek minősége is. Szintetikus kötöttáruból 91 százalékkal lesz több az üzletekben, és igen sok új cikk kerül forgalomba. Az 1959-es évben megszűnik a műselyemáruk hiányjellege. A szintetikus szálból készített zokniból a készletek megnégyszereződnek, ugyanakkor a pamutáruból is az eddiginél lényegesen többet gyártanak. Teljes mértékben megszűnik a hiány az 1—5. számú gyermekharisnyákból. Felsőkonfekció-áruból, mind a választék, mind a minőség tekintetében minden követelményt ki tudnak majd elégíteni a szövetkezeti boltok. Zavartalan lesz a cipőellátás. Lakástextilből viszont még mindig némi hiánnyal kell számolni. Húzott és hengerelt árukból 30 százalékkal lesz több az üzletekben az 1958. évinél. Ebben az évben teljesen megszűnik a gömbvas- és hordóabroncs-hiány. A sodronyszeg I gyártásába újabb gyárak és ktsz-ek kapcsolódtak be, így ebből az igen keresett cikkből is lényegesen többel rendelkeznek majd az üzletek. Tökéletesedik 1959-ben a földművesszövetkezeti boltrendszer is. A nagyobb községekben több divat- és árubemutatót rendeznek a szövetkezetek. Sok helyen korszerűsítik az üzletek belső berendezését, és külsőleg is szépülnek a boltok — kialakítják a szövetkezeti szaküzletek és kisáruházak egységes portálját. A belterjes gazdálkodás megteremtésének egyik előfeltétele a kukoricatermesztés színvonalának emelése A mostani időszak fontos feladatai közé tartozik a tavaszi mezőgazdasági munkák jó előkészítése. Gondoskodni kell a szükséges vetőmag, műtrágya és növényvédőszerek folyamatos beszerzéséről, a gépek, eszközök kijavításáról. A megyei tanács VB mezőgazdasági osztálya most is arra törekszik, hogy megteremtse a tavaszi mezőgazdasági munkák végrehajtásának anyagi feltételeit. Ezért központi készletből jelentős mennyiségű kalászos gabonát, hibridkukoricát és egyéb vetőmagvakat bocsát a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők rendelkezésére. Népgazdasági szempontból most a legfontosabb a hibridkukorica termesztése, amelynek fontosságát, előnyét, az alábbiakban említjük meg. Mi a hibrid ? A mezőgazdaság területén közismert hibrid-keresztezés: az öszvér. Itt két faj, a ló és a szamár keresztezéséből származó utód gazdasági haszna érvényesül. Ezt a módszert alkalmazza a mezőgazdaság tudománya a növénytermesztésben is, ahol a hibridkukorica esetében két fajta keresztezésből (pl. Aranyözön és Fleismann) származó utód gazdasági haszna, bővebb termőképessége, szárazságálló képessége stb. érvényesül. A hibridkukorica vetőmagot úgy állítják elő, hogy az anyaszülőt és az apát külön-külön sorba vetik, az anyasorok címereit eltávolítják (címerezés), így az anyaszülők csak az apanövény virágporától tudnak megtermékenyülni. Töréskor az apanövények termését külön szedik le, az anyasorok terméséből van a hibrid vetőmag. Aszerint, hogy két különböző fajtájú kukoricát, vagy különböző beltenyésztett törzseket kereszteztek egymással, fajtahibrid és beltenyésztéses hibrid vetőmagvakat lehet megkülönböztetni. Ezt is a fenti módon állítják elő, csak az első évben két-két beltenyésztett törzset kereszteznek egymással. Az így nyert kétféle — már hibrid — vetőmagból a második évben ismételt keresztezéssel kapják a kétszeres keresztezésű hibridvetőmagot. Ez tehát négyszeres beltenyésztett törzs származéka. Az így előállított vetőmagot a „Hk-üzemek” szárítják, tisztítják, válogatják és fémzárolják. A hibridkukorica leglényegesebb tulajdonságai a nagyobb termőképesség, a termésbiztonság, az egyenletes fejlődés, az egyforma címer és csőállás, a szilárdság, a gyökérzet erőssége és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség. Ezeken túlmenően van a hibridkukoricának olyan technikai előnye is, amely a hibrid vetőmag sajátos előállításából adódik: a hibridkukorica vetőmag egyforma nagyságú és szélességű szemekből áll, amelynek csírázóképessége, csírázási erélye és víztartalma a lehető legkedvezőbb. A cserélni szándékozókat ne zavarja meg például az, hogy e vetőmag színe nem olyan szép élénk, mint a szokásos helyi fajtáké. Megyénkben a termelőszövetkezeteknek és az egyéni termelőknek 25 vagon vetőmag van biztosítva, amely 30—40 százalékkal többet terem, mint az a fajta, amelyet jelenleg a termelők használnak. Jó tudni azt is, hogy egy kh. bevetéséhez 14 kg szükséges. A hibridkukorica vetőmagakció keretében a MV. 5-ös fajta hibrid helyett pedig 1,5 kg mennyiségű szokvány cserekukoricát kell adni. Fontosnak tartjuk közölni a termelőkkel azt is, hogy a csereakció alkalmával berszerzett hibrid vetőmag a következő évben már nem alkalmazható vetőmagnak, mert a nagyobb termést csak az első nemzedék hozza. A csereakciót tehát évente újból végre kell hajtani. Igen fontos, az, hogy a vetőmag csávázáson essen át. Ehhez Gesarolt célszerű használni. A hibridkukorica előnyeihez tartozik az is, hogy ugyanazzal a műveléssel, ápolással, lényegesen magasabb termést nyújt mint a szokásos helyi fajták. Szerény példa Ha az Aranyözön fajta 1 kilón a megyei körülményeknek megfelelően májusi morzsokban 15 méter mázsát terem, akkor ezt hibrid vetőmag alkalmazásával 19 mázsára tudjuk növelni. Tehát 4 mázsával több, pénzben pedig 1000 Ft jövedelmet jelent, csak azért, mert a vetőmagot hibridre cserélte. Ennél azonban a hibridvetőmag első nemzedéke többet ad. A gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja, hogy nemcsak ezen a „fronton” indult meg a „hadjárat”. Igen nagy jelentősége van a termesztés gépesítésének is, amely mi híjénekelőtt a nagyüzemekben jöhet számításba. A négyzetesen vető gépek egyszerűsítésével, átalakításával akár szemenként földbe rakhatjuk azt a vetőmagot, amelynek csírázóképessége felül van a 95 százalékon. Ezzel elősegítjük azt is, hogy holdanként növekszik a tőszám, s az egyelés sem ad munkát a termesztőnek. A gépesítés, a technika fejlődése, alkalmazása, illetve azoknak kipróbálása mind-mind egyengeti a kukoricatermesztés útját. A hibridvetőmag, a technikai haladás, napirendre tűtte a termelés eddigi módszereinek felülvizsgálását is. Előtérbe került a tőszámnövelés és az eddigi talajművelési rendszer megváltoztatása. Kiderült, hogy az eddigi szokásos 8—12 ezer holdankénti növény helyett ésszerűbb, gazdaságosabb és nagyobb termést ad a 15—18 ezres tőszám. A növekvő tőszám, a nagyobb termésért folytatott küzdelem, a nagyadagú műtrágyák megfelelő hasznosítása, a talaj jobb vízgazdálkodása, egyaránt azt követeli, hogy az eddigi szokásosnál mélyebben műveljék a talajt. Természetesen a talaj adottságaitól függően gyorsan lehet a 30—40 centiméteres mélységek felé haladni. Ez a talajművelési rendszer, amelyet ma mindenekelőtt a kukorica követel, könnyen lehetséges: az egész növénytermesztés eddigi helyzetét megváltoztatja. A hibridkukorica igényeket február 10-ig a községi tanácsoknál kell bejelenteni. Mucsi Imre, megyei agropropagandista kölcsönt vehetnek igénybe a takarékszövetkezetek A falusi lakosság körében igen népszerűek a takarékszövetkezetek. Különösen az utóbbi időben a megye területén is mind gyakrabban alakulnak újabb paraszti bankok. A takarékszövetkezetek továbbfejlődésük, illetve kezdeti nehézségeik leküzdése érdekében, beruházási, alapítási és átszervezési költségeik fedezésére kölcsönt vehetnek igénybe. A beruházásra, illetve alapítási és átszervezési költségekre nyújtott kölcsön együttes összege 25 000 forintig terjedhet. A tapasztalat szerint, több takarékszövetkezet saját erejéből kíván különböző beruházásokat megvalósítani. A saját erőből történő beruházások értéke, a szövetkezet pénzgazdálkodásának zavartalansága érdekében nem haladhatja meg a részjegyalap és a tartalékalap együttes összegének 25 százalékát. A részjegyalap és a tartalékalap 75 százalékának tehát mindenkor forgóeszközként kell rendelkezésre állni.