Dolgozók Lapja, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

1907. március 10. péntek S3 ­isk­ara - ripo­rtu­nk TATA Mi, a Vaszary iskola ta­nulói is megtekintettük Zám­­bó Kornél festőművész kiál­lítását. Zámbó Kornél váro­sunk legfiatalabb festője, a m­i iskolánk növendéke volt. Budapesten járt ba, Egerben tanult gimnázium­tovább, de visszatért Tatára, és most a mi városunk gimnáziumi­­­ban tanít. Festményein a me­gye tájait, munkásokat, bá­nyászokat, ipari létesítménye­ket örökít meg. Olajfestmé­nyeket, friss színű akvarelle­­ket láttunk a kiállításon, amely mindannyiunknak na­gyon tetszett. Szabó Irén úttörőriporter OROSZLÁNT Úttörőcsapatunk karnevált rendezett. A lelkes készülő­désnek meglett nye: ötletesebbnél az eredmé­ötletesebb jelmezek sereglettek össze a bálon. A zsűrit ez nehéz fel­adat elé állította, bár az el­ső helyezetten nem kellett sokat töprengeni. „Ivanhoecá lova” nyerte el a diadalmi tortát. Másodiknak a „Békét Vietnamnak” című jelmezt jutalmazták. A harmadik dí­jat egy „Rakéta” hódította el, üzemanyagként csokoládét kapott. Ezután léggömbfújó versenyt, lekvárevő vetélke­dőt rendeztünk, majd tombo­lát sorsoltak,, amelyen szin­tén az ehető díjak hódítottak: torta és csokoládé A vidám mulatság után ko­molyabb feladatra készülünk: március 21-én ünnepélyes csa­patgyűlésen köszön­tjük a vá­ros legrégebbi KISZ-tagjait. Kun Ilona a Martos Flóra úttörőcsapat­tudósítója Reklám, de milyen? Amikor az OTP dorogi járá­si fiókja új helyére költözött, neonfeliratot szereltettek homlokzatára, amely október a 22-én még működött novem­ber 24-én viszont „beadta a kulcsot”! Azóta nincs, aki „átvegye”. December hatodi­kén a kivitelező’ a budapesti Neon és Fénycső Ktsz egyik e környékre tévedt szerelője meg­ígérte, hogy 5-én üzemképessé teszi a reklámfeliratot. Nem jött. A fiók vezetője erre de­cember 6-án levelet írt a cég­nek,amelyre nem kapott vá­laszt. Huszonnyolcadikán tele­fonált, s mert ilyen esetben a választ nem kerülhetik el, megígérték, hogy január első napjaiban eleget tesznek ga­ranciális kötelezettségüknek. Január 9-én ismét levelet ír­tak Pestre, amelyet ugyancsak nem méltattak válaszra. A következő két levél keltezése január 24-én és február 22. A két utóbbit már az OTP köz­pontja postázta. Se válasz, se szerelő nem érkezett mindezi­­deig. A reklám­világítás, illetve felirat 6 hónapi garanciát él­vez. Lehet, hogy az illetéke­sek arra várnak mikor telik ez le? A jelek arra utalnak, em jó reklám ez. Vagy a sa­ját reklámjukkal is annyit törődnek, mint a dorogi OTP fiók neonfeliratával? DOLGOZOK LAPJA Egy intézet ügyében — Pályaalkalmassági vizsgálat — Mikor valósul meg ? — A perspektívák — Kérem szépen, én ta­valy végeztem az általános iskola nyolcadik osztályát. Akkor két technikumba is jelentkeztem, de egyikbe se vettek föl, így egy évet veszítettem. Most szívesen el­mennék ipari tanulónak, de nem tudom, hova forduljak, hogyan is kezdjem el — ad­ta fel a leckét nemrégiben egy kislány a szerkesztőség­nek. Kérését továbbítottuk megyei tanács munkaügyi osz­­­tályához. Behívják majd, el­beszélgetnek vele, tanácsot adnak neki. Ez van — ahogy mondani szoktuk, de nyom­ban idekívánkozik a másik szólás is, de nem ez az iga­zi. Mi lenne az „igazi”? Az iskolában az osztályfő­nök tanácsot­ ad a gyerek­nek, ez neked való szakma, ezt válaszd. Ismerik a ta­nulóikat, csak az a kérdés, hogy eléggé ismerik-e? Ma már tudományos apparátus­sal vagyunk képesek meg­vizsgálni a szellemi s fizi­kai készséget, képességet. Nem arról van szó persze, hogy netán gyenge tanulót küldünk a középiskolába, technikai érdeklődés nélküli gyereket műszaki területen továbbtanulni. Egy pedagógus azonban a legjobb szándéka mellett sem tudja megmon­dani tanítványáról, hogy al­kalmas lenne-e tetőfedőnek? Rövidlátó gyereket­­ javasol­­nak asztalosnak és így to­vább. Látszólagos apróság — később azonban nagy csaló­dásokhoz vezethet. S az ál­lamnak sem mindegy, vajon megfelelő ember kerül-e a megfelelő helyre. A munkaügyi osztály isme­ri a lehetőségeket, a túlzsú­folt vagy kevéssé „divatos” szakmákat, s a lehetőségeket igyekeznek összevetni azzal a képpel, mely itt egy-egy beszélgetés során a fiatalról kialakul. Igaz, sokat jelent ezen a téren az emberisme­ret, de még nem nevezhető tudományos vizsgálati ered­ménynek. Pedig ma már az élet mind több területén igényekkel találkozunk, olyan me­lyek megkívánják a „tudós” hozzáértést az elbírálásban. Ma már a pályaválasztás és a pályaalkalmasság kérdése is ezek­­ közé lépett. A fővárosban működik egy pályaalkalmassági vizsgáló intézet. Úgyszintén Budapes­ten hoztak létre egy úgyne­vezett ifjúsági irodát, mely a fiatalok más problémáival is foglalkozik. A megyénk problémáit a maguk konkrét mindennapiságában azonban az ilyen központi intézmé­nyek vajmi nehezen tudnák megoldani. Képzeljük csak el, ha az ország minden ré­széből szülők és diák­ok pá­lyaválasztási nehézségeikkel a központi intézetet keresnék fel. Ez képtelenség. Helyes tehát az a kezde­ményezés, mely megyénkből indult ki. Megyei pályaalkal­massági vizsgáló intézetet kell létrehozni, s a helyi problé­mákra itt megadni a választ. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága egyetért az el­képzeléssel, s fel is ajánlott egy helyiséget Tatabányán, az Ibolya utca 10. szám alatt. Egyben azt is felajánlotta, hogy a költségvetési létszá­mot és a szükséges béralapot maga kigazdálkodja. A bu­dapesti központtól is meg­kapta már a munkaügyi osz­tály — a kezdeményezés meg­valósítója — e legszüksége­sebb felszerelési tárgyakat. Mind a tárgyi, mind a sze­mélyi feltételek tehát adva vannak. Mi akkor a baj?­­ Hogy a megyei pályaalkal­massági vizsgáló intézet lét­rejöhessen, ahhoz természe­tesen a Pénzügyminisztérium jóváhagyása is szükséges. A PM a Munkaügyi Miniszté­riumtól szakvéleményt kért és kapott, mely szerint he­lyénvaló a megyékben ilyen intézetek létrehozása Azóta a PM a Komárom megyeiek kérésére még nem válaszolt. Az ügy eléggé elhúzódik, hiszen úgy lenne jó, ha már most, a pályaválasztás jén be tudna kapcsolódni ide­a gondok megoldásába az in­tézmény. A gondolatot tovább is le­het — és később majd kell is — vinni. Hiszen nem csu­pán pályaalkalmassági vizs­gálatok céljaira lenne meg­felelő az intézet, hanem arra is, hogy különböző munkalé­lektani, üzemi pszichológiai és más vizsgálatokat is vé­gezzen. S ez a népgazdaság érdeke is lenne. Kevés he­lyen nyílik ugyanis lehető­ség arra, hogy egy-egy üzem a saját erejéből oldja meg az ezen a téren reá váró fel­adatokat. Általában tehát nagyon jó „lélektani vizsgáló lenne ez az intézet,központ’! Ezért is, meg a most fo­lyó pályaválasztás megkön­­­nyítésére is jó lenne, ha minél előbb munkába állhat­na a pszichológus, az orvos, a pedagógus Hogy megvalósul ez az egészséges, jó kezdeményezés, az bizonyos. De mikor? Erre kellene minél hama­rabb választ kapni az illeté­kesektől. (jenkei) Játékkiállítás, amire országosan felfigyeltek Olyan jó lenne karonfogni a mamákat, a papákat, a böl­csődékben, óvodákban, isko­lákban dolgozó pedagóguso­kat és körsétát tenni velük a tatabányai II-es számú ren­delőintézet kultúrtermében tegnap megnyílt kiállításon. Különleges ízléssel készült szép, hasznos gyermekjátékok fogadják a látogatókat — ös­­­szesen mintegy 2000 darab. Miből készültek ezek a gyö­nyörű játékok? Az Ult­ra paszta, a Mos 6, az Uni­­mo, a Wu> és a többi hasonló cikkeket tartalmazó műanyag dobozokból, flakonokból. El­ső pillantásra is megállapít­ható, hogy ez a rengeteg já­ték valójában nem került semmibe. A bölcsődék, óvo­dák játékkészletét tehát lé­nyegében ingyen, szinte kor­látlanul gazdaggá lehet tenni. A munkához azonban ötle­tes, elegendő szakértelemmel rendelkező emberek szüksé­gesek. Ezt a gárdát adták a Komárom megye bölcsődéiben dolgozó lelkes pedagógusok, gondozónők. A szülői munka­­közösség tagjaival együtt gyűj­tik, mossák, fertőtlenítik a ki­ürült műanyag dobozokat, fla­konokat, és társadalmi mun­kában nagyon hasznos játék­ká formálják az értéktelen holmit. A fő hangsúlyt a hasznos­ságra kell helyezni. Ezek a játékok ugyanis moshatók, tehát maximálisan higiéniku­sak. Nagyon erősek, tehát nagy igénybevételt is kibír­nak. Ha esetleg törnek, sza­kadnak- nem keletkezik sérü­lést okozó felület, így teljes biztonságot nyújtanak. Ennél is lényegesebb, hogy a játékokat a pedagógiai és pszichológiai követelmények­nek megfelelően állítják ös­­­sze. Egy-egy Mos 6, vagy Uni­­mo flakonból készült színös­­­szerakó az életkori sajátossá­goknak megfelelően kiválóan alkalmas az ismeretek, ízlés, kézügyesség fejlesztésére. Ide lehetne sorolni azt a kis alag­utat, ami a csöppségek tested­zését szolgálja. De nincs elég helyünk felsorolni a kiállított 2000 játék legszebb, leghasz­nosabb darabjainak előnyeit. A kiállítás megnyitása előtt országos tekintélyű pszicholó­giai, pedagógiai, bölcsődei és óvodaszervezői szakemberek zsűrizték az anyagot. Vélemé­nyük kitüntető dicséret Ko­márom megye minden lel­kes bölcsődei pedagógusa szá­m­ára. Kiemelték a kezdemé­nyezés és az áldozatkészség jelentőségét. Véleményük sze­rint a játékok tartalmukban, minőségükben és kivitelükben felülmúlják az ipar hasonló készítményeit. Jó lenne — ál­lapította meg a zsűri — ha a játékipar és a kereskede­lem képviselői is megtekinte­nék az anyagot, és hasonló darabokat kezdenének gyárta­ni. A kereskedelem pedig ar­ra fektethetne súlyt, hogy a játékot elegendő pedagógiai ismeretekkel rendelkező el­adók árusítsák. Az iskolai pe­dagógusok számára a tanu­lás melletti foglalkoztatás he­lyes megszervezéséhez adhat impulzusokat a kiállítás. A zsűri szakemberei felhívták a figyelmet, hogy hiba lenne kizárólag műanyagból készült játékot adni a gyermekek ke­zébe. Nem szabad megfeled­kezni a fa, a textil és egyéb anyagok felhasználásáról sem, mert ezekkel is napi tevé­kenysége közben kell megis­merkednie a gyermeknek. A résztvevők között 10 000 forintot kollektív díjként, és az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete által adott díjakból egyéni jutalmakat osztottak ki. Az első díjat megosztva kapta a tatabányai V-ös bölcsőde és a megyei csecsemőotthon. A 2. díjat a tatabányai I-es és II-es böl­csőde, a 3-at az oroszlányi I-es bölcsőde, a 4-et az esz­tergomi I-es, a tatabányai III-as, a Baj Viscosa üzemi községi és a bölcsődéjének pedagógusai nyerték el. Az Egészségügyi Miniszté­rium javaslatára a kiállítást több megye bölcsődei és óvo­dai szakvezetői keresik fel, hogy terjesszék az itt bevált módszereket. Itt a keze, itt a lába, baba lett a Mol 6 tartályából Az Ultra paszta dobozából rendőr sapkát szabtak 8 Korán kezdték — Képzeld anyu, mivel ma nőnap volt, a tanár­bácsik csak a fiúkat fe­lejtették. Ugye édesanyu­kám, veszel nekem nylon harisnyát, hiszen látod, már az iskolában is fel­nőtt számba vesznek! ezekkel a szavakkal fo­gadott szerda este elsős gimnazista lányom. A kicsi is gyorsan be­számolt a nap eseményei­ről: — Nálunk az osztály­ban minden lány kapott a fiúktól egy tábla Tibi csokit. Ugye édesanya, mivel ma nekünk volt a napunk, ma nem kell el­mosogatnom ?... Szerencse, hogy nincs egy pótyás lánykám is, mert az meg bizonyára elsírta volna, hogy a nő­nap alkalmából lila cu­mit kér — hiszen ez az idei divatszín — és, hogy legalább ezegyszer tekint­sek el a napi fürdetés­től. Lánykáim után ítélve, úgy látszik a kivívott jo­gok gyakorlását nem le­het elég korán kezdeni! Sz.i

Next