Dolgozók Lapja, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

2 Egy nap a külpolitikában is Laporte-ügy Kanada, a világ területileg egyik leghatalmasabb orszá­ga, ritka kivételektől eltekintve a hírek perifériáján szerepel. Ilyen ritka kivétel volt, amikor a kormányfő­ székbe került ..Kanada Kennedyje”, Pierre Elliot Trudeau, aki nem is an­­­nyira politikai koncepciója, mint személyi érdekessége miatt került a világsajtó első oldalára. Az ország másik szenzációja Charles de Gaulle tábornok emlékezetes québeci látogatása volt. A Francia Köztársaság akkori elnöke a diplomácia történetében meglehetősen szo­katlan módon nem közvetett gesztusokkal, hanem a lehető legnyíltabb beszédekben támogatta a francia nyelvű tarto­mány elszakadási törekvéseit. Lépésének visszhangja érthető módon rendkívül vegyes volt — annyi bizonyos, hogy hóna­pokra volt szükség, amíg a kanadai körút viharai valamelyest , lecsendesedtek. Ezzel a szenzációval már — legalábbis tematikailag — fltétlenül összefügg az a szomorú ok, amiért Kanada ezek­ben a napokban vezető helyre került az újságok lapjain, az éter hullámain és a legkülönbözőbb televíziós állomások kommentárjaiban. Mint emlékezetes, ez a legújabb kanadai ügy úgy kez­dődött, hogy a québeci szeparatisták, akik már korábban is kacérkodtak bizonyos anarchista módszerekkel—pokolgépes robbantásokat követtek el, megfenyegettek politikai szemé­lyiségeket stb — most egy nagy lépéssel tovább léptek az egyéni terror útján. Először Cross brit diplomatát rabolták el, majd miután mind a tartományi, mind a központi kor­mány megtagadta anyagi természetű, valamint bebörtönzött társaik kiszabadítására irányuló követeléseiket, kertjében rajtaütöttek Laporte-n, a tartomány munkaügyi miniszterén. Trudeau szövetségi, és Robert Bourassa québeci kor­mányfő ezután is nemet mondott, illetve csak a követelések egy részét volt hajlandó teljesíteni. A szeparatisták erre megölték Laporte-ot — vagyis más körülmények között, de megismétlődött a guatemalai Spreti-ügy. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy körülbelül ugyan­azzal a tanulsággal. Ezt a tanulságot az angol kommunisták lapja példamu­tatóan elemzi. Kimutatja, hogy a québecieknek valóban okuk van az elkeseredésre és a francia kisebbség háttérbe szorítása még a brit imperializmus öröksége. A gyilkosságot ugyan­akkor „megdöbbentő fejleménynek” nevezi a Morning Star, amelyet „a leghatározottabban el kell ítélni”. „Nem beszélve a cselekmény embertelen voltáról — írja a lap — politikailag is értelmetlen volt, mert semmit sem oldott meg, ami történt. A tömegtámogatásra számító haladó mozgalmak nemcsak azért ítélik el az egyéni terrort, mert zsákutcába vezet, hanem azért is, mert rendszerint éppen azoknak az erőknek a ke­zére játszik, amelyek ellen állítólag irányul­. A francia közvélemény is érthető módon élénk figye­lemmel követi a kanadai eseményeket. A lapok, a rádió és a televízió részletesen beszámol minden újabb fejleményről. A lapok kommentárjaikban egyöntetűen elítélik a kanadai miniszter meggyilkolását.­­A Humanitéban Yves Moreau hangsúlyozza: az elkö­vetett gyilkosság annál is inkább elítélendő, mert ürügyet szolgáltat azokra az elnyomó intézkedésekre, amelyek nem­csak a szélsőséges csoportok, hanem egész Kanada francia nyelvű lakossága ellen irányulnak. A québeciek kettős ki­zsákmányolás áldozatai: egyrészt a kanadaiak olyan ország­ban élnek, amelyet az Egyesült Államok-beli monopóliumok tartanak befolyásuk alatt, másrészt pedig, Kanadán belül sem bánnak velük teljes jogú állampolgárként. Éppen ezért a Kanadai Kommunista Párt azt követeli, hogy ismerjék el végre Quebec önkormányzati jogát, de egyáltalán nem hirdeti a szeparatizmust, ami csak a kontinens leghatalma­sabb imperializmusának a malmára hajtaná a vizet. Vasárnap éjjel a kanadai québeci szeparatista mozgalom tagjai kivégezték az elrabolt és fogságukban tartott Pierre Laporte québeci munkaügyi minisztert. Baloldali képünk a meggyilkolt Laporte miniszterről készült korábbi felvétel, míg a jobboldali kép James Richard Cross, angol diploma­tát mutatja, aki még a szeparatisták fogságában van. DOLGOZÓK LAPJA Péter János tárgyalásai New York, MTI Hétfőn délelőtt Péter János New Yorkban találkozott Ro­gers amerikai külügyminiszter­­rel. A külügyminiszterek fog­lalkoztak néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsolatait és a nemzetközi helyzetet-jelenlegi Péter János délben Nicolae Ceausescu­ val, a Román Szo­cialista Köztársaság Állam­tanácsának elnökével ebédelt. U Thant, az ENSZ főtitkára, helyi idő szerint hétfőn este fél 9 órakor, magyar idő sze­rint kedden a hajnali órák­ban találkozik Péter János magyar külügyminiszterrel, 0 BVT felhívása Új-Delhi, TASZSZ A Béke-világtanács elnök­ségének ülésszaka, amely ok­tóber 16-án Delhiben nyílt meg, vasárnap befejezte mun­káját. Az ülésszakon elfogad­ták a világ országainak kor­mányaihoz szóló felhívást, amely arra hív fel, hogy „ál­lítsák meg az agresszív és há­borús erőket”. Az ülésszak részvevői határozatot fogadtak el a közel-keleti és az indokí­nai helyzetről, valamint az európai biztonság kérdéseiről. Rangrejtve Saigonban Saigon, UPI Richard Helms, az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) igazgatója titokban Dél- Vietnamban volt és tárgyalt Thieuval, a saigoni rezsim­­ elnökével”, valamint Bunker amerikai nagykövettel. A DPI szerint az Indokínában előrejelzett „kommunista lé­pésekkel kapcsolatos kémje­lentéseket, valamint azokat az elemzéseket tekintették át, amelyek a CIA eddigi műve­leteinek „vietnamizálásáról” készültek. Ceausescu is felszólalt az ENSZ-közgyűlésen Éhező, írástudatlan milliók Vita az Egyesült Nemzetek Szervezetének első fejlesztési évtizedéről és a második évtized tervezetéről New York, MTI Az ENSZ-közgyűlés vasár­napi plenáris ülésén a részt­vevők a gazdasági és pénz­ügyi bizottság anyagait vitat­ták meg: az ENSZ második fejlesztési évtizedére vonat­­kozó határozati javaslatot és az első fejlesztési évtizedről szóló jelentést. A jelentés hogy az 1961-ben megállapítja, kezdődött első fejlesztési évtizedet nemzetközi méretekben kifej­­ tett jelentős erőfeszítések jel­lemezték. Az intézkedések, amelyek arra irányultak, hogy az ünnepélyes kötelezettség­vállalások konkrét tartalom­mal telítődjenek meg, idéz­tek elő ugyan bizonyos gaz­dasági fejlődést, de a nagy tömegek élete — különösen a világ úgynevezett fejlődő kör­zeteiben — továbbra is igen alacsony színvonalú. Milli­ók hiányosan táplálkoznak, írástudatlanok, nem jutnak munkához és meg vannak fosztva a legelemibb javaktól is. A nemzetközi fejlesztés programjának sikere — álla­pítja meg a jelentés — nagy­mértékben függ az általános nemzetközi helyzet javulásá­tól, különösen a nemzetközi ellenőrzés hatékony mel­lett megvalósuló általános­ és teljes leszerelés ügyének konkrét előrehaladásától, gyarmatosítás és a faji meg­­­különböztetés felszámolásától. A bizottság határozati ja­vaslata indítványozza, hogy az ENSZ-közgyűlés 1971. ja­nuár 1-i kezdettel hirdesse meg a második nemzetközi fejlesztési évtizedet és hagyja jóvá a nemzetközi fejlesztés stratégiáját A bizottság egy­úttal javasolta, hogy az ün­nepi közgyűlés október 24-i ülésén — az ENSZ megalapí­tásának 25. évfordulóján — hirdessék ünnepélyesen ki a második fejlesztési évtizedet. A bizottság jelentéséről és határozati javaslatáról tartott vitában 30 ország képviselői szólaltak fel. Több javaslatot és módosító indítványt ter­jesztettek elő, s ezeket mel­lékletként csatolják a bizott­ság jelentéséhez. Az ENSZ hétfői program­ján szerepel Gromiko szov­jet és Rogers amerikai kül­ügyminiszter második eszme­cseréje is, amire magyar idő szerint már csak kedden, haj­nali 1 óra tájban kerül sor. A hírügynökségi tudósítók úgy tudják, hogy a két kül­ügyminiszter ez alkalommal szinte kizárólag a közel­­keleti helyzetről fog tanács­kozni. Az ENSZ jubileumi ülésén hétfőn elsőként dr. Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársa­ság elnöke emelkedett szó­lásra. Részletesen elemezte az afrikai kontinens helyzetét. Nagy nyomatékkal mutatott rá, hogy Dél-Afrika — és a vele szövetkező portugál gyar­mati hatalom — nem tarthat­ná fenn agresszív elnyomó rendszerét a NATO-hoz tar­tozó nyugati neokolonialista hatalmak tevékeny katonai tá­mogatása nélkül. Kauada éles szavakkal bélyegezte meg Nagy-Britannia új konzerva­tív kormányának azt a dön­tését, hogy felújítja a fegyver­­szállításokat Dél-Afrikának. Ezután Nicolae Ceausescu, a román Államtanács elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Románia a világközvélemén­­­nyel egyetemben a vietnami háború és az indokínai idegen beavatkozás gyors megszünte­tését sürgeti és szükségesnek tartja „a haladást az Egyesült Államok és szövetségesei csa­patainak Vietnamból való ma­radéktalan kivonását illetően". A továbbiakban állást foglalt amellett, hogy az arab—izrae­li konfliktust a Biztonsági Ta­nács 1967-es határozata alap­ján rendezzék. Hangoztatta, hogy a világbéke szempontjá­ból nagy jelentőségű lenne, ha az Egyesült Államok kivonná csapatait Dél-Koreából és ily módon lehetővé tenné, hogy a koreai nép békés eszközökkel érhesse el országának egyesí­tését. Hangsúlyozta, hogy Európa biztonságának megszilárdítása megkívánja a második világ­háború és az azt követő hi­degháború maradványainak felszámolását, a kialakult ál­lamhatárok sérthetetlenségé­nek elismerését és általában a második világháború óta vég­bement­­ történelmi változások tudomásul vételét. Éppen ezért — mondotta —, minden ál­lamnak el kellene ismernie az NDK-t és biztosítani kellene mindkét német állam részvé­telét a nemzetközi ügyekben, az ENSZ-ben és más nemzet­közi szervezetek munkájában is. Rámutatott, hogy egy össz­európai biztonsági értekezlet összehívása különös fontossá­gú lenne az európai kontinens problémáinak rendezése szem­pontjából. Gtasszi lemondott Bejrút, MENA Nureddin Atasszi szíriai államelnök és kormányfő be­nyújtotta lemondását az ural­kodó Baath-párt vezetőségén belül támadt nézeteltérések miatt — írja bejrúti kelte­zésű jelentésében a MENA közel-keleti hírügynökség. A szíriai Baath-párt októ­ber 26-án országos kongres­­­szuson vitatja meg az Atasszi lemondásával kapcsolatos kér­déseket. Atasszi a múlt héten egy­folytában otthonában kotlott és nem kívánt tartót­talál­kozni senkivel. A Baath-párt vezetősége pénteken elfogadta lemondását, rábírta azonban Atasszit arra, hogy tartsa meg a párt főtitkári tisztét, tekint­ve, hogy mindig szerepet töltött be a döntőbíró párt szembenálló irányzatai kö­zött támadt nézeteltérésekben. Búcsú Nagyedzsa Kurcsenkótól Moszkva, TASZSZ Fájdalmasan gyászol Szuhu­­mi, a máskor vidám délszaki város. Repülőterének épületében ravatalozták egyik fel Nagyezsda Kurcsenkót, az AEROFLOT elrabolt utasszál­lító gépének hősi halált halt stewardessét. A végeláthatatlan sorokban vonuló sötétruhás gyászolók megindultan helyezik el virá­gaikat és koszorúikat a kopor­sónál, amelyen orosz szokás szerint ott látható a meggyil­kolt fiatal lány fekete-keretes fényképe. Ezrek és ezrek nyilvánítják részvétüket Genrietta Kur­­csenkónak, a légikalózok által megölt Nagyezsda anyjának, aki lánya vőlegényével, Vla­gyimir Bozskóval együtt áll a Ravatal mellett. A szuhumi postahivatalba a Szovjetunió minden tájáról szüntelenül érkeznek a rész­véttáviratok, amelyek a gyász mellett kifejezik a szovjet em­bereknek a gyilkosok gaztette fölötti felháborodását is. Vil­­niusztól Vlagyivosztokig erő­teljesen hangzik a követelés: a török hatóságok szolgáltas­sák ki a légikalózokat, a gyil­kos banditák feleljenek go­nosztettükért szovjet bíróság előtt. A Pravda vasárnapi száma az egyik géprabló , Pranasz Sztaszio Brazinszkasz — volt szomszédainak és munkatár­sainak elbeszélése alapján ké­pet rajzol arról, hogy’ ez a bandita tolvaj és spekuláns volt, aki elzüllesztette saját fiát, s amikor légikalózzá és gyilkosáé vált, őt is bevonta bűncselekményébe. « Brazinszkasz egy litvániai faluban született, 46 éves. Litvánia felszabadulásáig sa­ját gyapjúfeldolgozó üzeme volt. 1950-ben Vevis litvániai városba költözött. Egy fo­gyasztási szövetkezetben dol­gozott, de az árucikkek árá­nak jogtalan felemelése révén meg nem engedett haszonhoz jutott. Többször is bíróság elé került, így 5 évre ítélték lopás és egyéb üzelmek miatt. Volt vevisi szomszédai el­mondták, hogy Brazinszkasz a feleségével rosszul bánt, gyak­ran megverte. Anyját rábe­szélte, hogy adja el a házát, majd elvette anyja pénzét és elkergette. Brazinszkasz 1967-ben Üz­begisztánban telepedett le. Másodszor is megnősült, de hamarosan ezt a feleségét is elhagyta, „ 1910. október 20. kedá Heikal kivált az egyiptomi kormányból Kairó, AFP Az AFP a MENA hírügy­nökségre hivatkozva jelentet­te, hogy Mohamed El Heikal, az Egyesült Hasszán Arab Köztársaság tájékoztatásügyi miniszter, aki egyébként az Al Ahram című lap főszer­kesztője is, lemondott minisz­teri tárcájáról. Anvar Szadat köztársasági elnök a lemon­dást elfogadta. A MENA sze­­­rint Mohamed Fajek veszi át tájékoztatásügyi tárcát Heikaltól. PÖRKÖLTKAVE Színes televízióadás vételére alkalmas tetőantennák, 11 elemes kivitelben a budapesti kísérleti adás és a bécsi-grazi adás fekete-fehér vételére kaphatók. Várjuk kiskereskedelmi megrendelőinket RAVILL Kereskedelmi Vállalat Híradástechnikai Alkatrész Osztály Budapest, IX., Üllői út 51. Tel.: 331-188. 4^uliU

Next