Dolgozók Lapja, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
2 Egy nap a külpolitikában is Laporte-ügy Kanada, a világ területileg egyik leghatalmasabb országa, ritka kivételektől eltekintve a hírek perifériáján szerepel. Ilyen ritka kivétel volt, amikor a kormányfő székbe került ..Kanada Kennedyje”, Pierre Elliot Trudeau, aki nem is annyira politikai koncepciója, mint személyi érdekessége miatt került a világsajtó első oldalára. Az ország másik szenzációja Charles de Gaulle tábornok emlékezetes québeci látogatása volt. A Francia Köztársaság akkori elnöke a diplomácia történetében meglehetősen szokatlan módon nem közvetett gesztusokkal, hanem a lehető legnyíltabb beszédekben támogatta a francia nyelvű tartomány elszakadási törekvéseit. Lépésének visszhangja érthető módon rendkívül vegyes volt — annyi bizonyos, hogy hónapokra volt szükség, amíg a kanadai körút viharai valamelyest , lecsendesedtek. Ezzel a szenzációval már — legalábbis tematikailag — fltétlenül összefügg az a szomorú ok, amiért Kanada ezekben a napokban vezető helyre került az újságok lapjain, az éter hullámain és a legkülönbözőbb televíziós állomások kommentárjaiban. Mint emlékezetes, ez a legújabb kanadai ügy úgy kezdődött, hogy a québeci szeparatisták, akik már korábban is kacérkodtak bizonyos anarchista módszerekkel—pokolgépes robbantásokat követtek el, megfenyegettek politikai személyiségeket stb — most egy nagy lépéssel tovább léptek az egyéni terror útján. Először Cross brit diplomatát rabolták el, majd miután mind a tartományi, mind a központi kormány megtagadta anyagi természetű, valamint bebörtönzött társaik kiszabadítására irányuló követeléseiket, kertjében rajtaütöttek Laporte-n, a tartomány munkaügyi miniszterén. Trudeau szövetségi, és Robert Bourassa québeci kormányfő ezután is nemet mondott, illetve csak a követelések egy részét volt hajlandó teljesíteni. A szeparatisták erre megölték Laporte-ot — vagyis más körülmények között, de megismétlődött a guatemalai Spreti-ügy. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy körülbelül ugyanazzal a tanulsággal. Ezt a tanulságot az angol kommunisták lapja példamutatóan elemzi. Kimutatja, hogy a québecieknek valóban okuk van az elkeseredésre és a francia kisebbség háttérbe szorítása még a brit imperializmus öröksége. A gyilkosságot ugyanakkor „megdöbbentő fejleménynek” nevezi a Morning Star, amelyet „a leghatározottabban el kell ítélni”. „Nem beszélve a cselekmény embertelen voltáról — írja a lap — politikailag is értelmetlen volt, mert semmit sem oldott meg, ami történt. A tömegtámogatásra számító haladó mozgalmak nemcsak azért ítélik el az egyéni terrort, mert zsákutcába vezet, hanem azért is, mert rendszerint éppen azoknak az erőknek a kezére játszik, amelyek ellen állítólag irányul. A francia közvélemény is érthető módon élénk figyelemmel követi a kanadai eseményeket. A lapok, a rádió és a televízió részletesen beszámol minden újabb fejleményről. A lapok kommentárjaikban egyöntetűen elítélik a kanadai miniszter meggyilkolását.A Humanitéban Yves Moreau hangsúlyozza: az elkövetett gyilkosság annál is inkább elítélendő, mert ürügyet szolgáltat azokra az elnyomó intézkedésekre, amelyek nemcsak a szélsőséges csoportok, hanem egész Kanada francia nyelvű lakossága ellen irányulnak. A québeciek kettős kizsákmányolás áldozatai: egyrészt a kanadaiak olyan országban élnek, amelyet az Egyesült Államok-beli monopóliumok tartanak befolyásuk alatt, másrészt pedig, Kanadán belül sem bánnak velük teljes jogú állampolgárként. Éppen ezért a Kanadai Kommunista Párt azt követeli, hogy ismerjék el végre Quebec önkormányzati jogát, de egyáltalán nem hirdeti a szeparatizmust, ami csak a kontinens leghatalmasabb imperializmusának a malmára hajtaná a vizet. Vasárnap éjjel a kanadai québeci szeparatista mozgalom tagjai kivégezték az elrabolt és fogságukban tartott Pierre Laporte québeci munkaügyi minisztert. Baloldali képünk a meggyilkolt Laporte miniszterről készült korábbi felvétel, míg a jobboldali kép James Richard Cross, angol diplomatát mutatja, aki még a szeparatisták fogságában van. DOLGOZÓK LAPJA Péter János tárgyalásai New York, MTI Hétfőn délelőtt Péter János New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminiszterrel. A külügyminiszterek foglalkoztak néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsolatait és a nemzetközi helyzetet-jelenlegi Péter János délben Nicolae Ceausescu val, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökével ebédelt. U Thant, az ENSZ főtitkára, helyi idő szerint hétfőn este fél 9 órakor, magyar idő szerint kedden a hajnali órákban találkozik Péter János magyar külügyminiszterrel, 0 BVT felhívása Új-Delhi, TASZSZ A Béke-világtanács elnökségének ülésszaka, amely október 16-án Delhiben nyílt meg, vasárnap befejezte munkáját. Az ülésszakon elfogadták a világ országainak kormányaihoz szóló felhívást, amely arra hív fel, hogy „állítsák meg az agresszív és háborús erőket”. Az ülésszak részvevői határozatot fogadtak el a közel-keleti és az indokínai helyzetről, valamint az európai biztonság kérdéseiről. Rangrejtve Saigonban Saigon, UPI Richard Helms, az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) igazgatója titokban Dél- Vietnamban volt és tárgyalt Thieuval, a saigoni rezsim elnökével”, valamint Bunker amerikai nagykövettel. A DPI szerint az Indokínában előrejelzett „kommunista lépésekkel kapcsolatos kémjelentéseket, valamint azokat az elemzéseket tekintették át, amelyek a CIA eddigi műveleteinek „vietnamizálásáról” készültek. Ceausescu is felszólalt az ENSZ-közgyűlésen Éhező, írástudatlan milliók Vita az Egyesült Nemzetek Szervezetének első fejlesztési évtizedéről és a második évtized tervezetéről New York, MTI Az ENSZ-közgyűlés vasárnapi plenáris ülésén a résztvevők a gazdasági és pénzügyi bizottság anyagait vitatták meg: az ENSZ második fejlesztési évtizedére vonatkozó határozati javaslatot és az első fejlesztési évtizedről szóló jelentést. A jelentés hogy az 1961-ben megállapítja, kezdődött első fejlesztési évtizedet nemzetközi méretekben kifej tett jelentős erőfeszítések jellemezték. Az intézkedések, amelyek arra irányultak, hogy az ünnepélyes kötelezettségvállalások konkrét tartalommal telítődjenek meg, idéztek elő ugyan bizonyos gazdasági fejlődést, de a nagy tömegek élete — különösen a világ úgynevezett fejlődő körzeteiben — továbbra is igen alacsony színvonalú. Milliók hiányosan táplálkoznak, írástudatlanok, nem jutnak munkához és meg vannak fosztva a legelemibb javaktól is. A nemzetközi fejlesztés programjának sikere — állapítja meg a jelentés — nagymértékben függ az általános nemzetközi helyzet javulásától, különösen a nemzetközi ellenőrzés hatékony mellett megvalósuló általános és teljes leszerelés ügyének konkrét előrehaladásától, gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés felszámolásától. A bizottság határozati javaslata indítványozza, hogy az ENSZ-közgyűlés 1971. január 1-i kezdettel hirdesse meg a második nemzetközi fejlesztési évtizedet és hagyja jóvá a nemzetközi fejlesztés stratégiáját A bizottság egyúttal javasolta, hogy az ünnepi közgyűlés október 24-i ülésén — az ENSZ megalapításának 25. évfordulóján — hirdessék ünnepélyesen ki a második fejlesztési évtizedet. A bizottság jelentéséről és határozati javaslatáról tartott vitában 30 ország képviselői szólaltak fel. Több javaslatot és módosító indítványt terjesztettek elő, s ezeket mellékletként csatolják a bizottság jelentéséhez. Az ENSZ hétfői programján szerepel Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter második eszmecseréje is, amire magyar idő szerint már csak kedden, hajnali 1 óra tájban kerül sor. A hírügynökségi tudósítók úgy tudják, hogy a két külügyminiszter ez alkalommal szinte kizárólag a közelkeleti helyzetről fog tanácskozni. Az ENSZ jubileumi ülésén hétfőn elsőként dr. Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnöke emelkedett szólásra. Részletesen elemezte az afrikai kontinens helyzetét. Nagy nyomatékkal mutatott rá, hogy Dél-Afrika — és a vele szövetkező portugál gyarmati hatalom — nem tarthatná fenn agresszív elnyomó rendszerét a NATO-hoz tartozó nyugati neokolonialista hatalmak tevékeny katonai támogatása nélkül. Kauada éles szavakkal bélyegezte meg Nagy-Britannia új konzervatív kormányának azt a döntését, hogy felújítja a fegyverszállításokat Dél-Afrikának. Ezután Nicolae Ceausescu, a román Államtanács elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Románia a világközvéleménnyel egyetemben a vietnami háború és az indokínai idegen beavatkozás gyors megszüntetését sürgeti és szükségesnek tartja „a haladást az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak Vietnamból való maradéktalan kivonását illetően". A továbbiakban állást foglalt amellett, hogy az arab—izraeli konfliktust a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján rendezzék. Hangoztatta, hogy a világbéke szempontjából nagy jelentőségű lenne, ha az Egyesült Államok kivonná csapatait Dél-Koreából és ily módon lehetővé tenné, hogy a koreai nép békés eszközökkel érhesse el országának egyesítését. Hangsúlyozta, hogy Európa biztonságának megszilárdítása megkívánja a második világháború és az azt követő hidegháború maradványainak felszámolását, a kialakult államhatárok sérthetetlenségének elismerését és általában a második világháború óta végbement történelmi változások tudomásul vételét. Éppen ezért — mondotta —, minden államnak el kellene ismernie az NDK-t és biztosítani kellene mindkét német állam részvételét a nemzetközi ügyekben, az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetek munkájában is. Rámutatott, hogy egy összeurópai biztonsági értekezlet összehívása különös fontosságú lenne az európai kontinens problémáinak rendezése szempontjából. Gtasszi lemondott Bejrút, MENA Nureddin Atasszi szíriai államelnök és kormányfő benyújtotta lemondását az uralkodó Baath-párt vezetőségén belül támadt nézeteltérések miatt — írja bejrúti keltezésű jelentésében a MENA közel-keleti hírügynökség. A szíriai Baath-párt október 26-án országos kongresszuson vitatja meg az Atasszi lemondásával kapcsolatos kérdéseket. Atasszi a múlt héten egyfolytában otthonában kotlott és nem kívánt tartóttalálkozni senkivel. A Baath-párt vezetősége pénteken elfogadta lemondását, rábírta azonban Atasszit arra, hogy tartsa meg a párt főtitkári tisztét, tekintve, hogy mindig szerepet töltött be a döntőbíró párt szembenálló irányzatai között támadt nézeteltérésekben. Búcsú Nagyedzsa Kurcsenkótól Moszkva, TASZSZ Fájdalmasan gyászol Szuhumi, a máskor vidám délszaki város. Repülőterének épületében ravatalozták egyik fel Nagyezsda Kurcsenkót, az AEROFLOT elrabolt utasszállító gépének hősi halált halt stewardessét. A végeláthatatlan sorokban vonuló sötétruhás gyászolók megindultan helyezik el virágaikat és koszorúikat a koporsónál, amelyen orosz szokás szerint ott látható a meggyilkolt fiatal lány fekete-keretes fényképe. Ezrek és ezrek nyilvánítják részvétüket Genrietta Kurcsenkónak, a légikalózok által megölt Nagyezsda anyjának, aki lánya vőlegényével, Vlagyimir Bozskóval együtt áll a Ravatal mellett. A szuhumi postahivatalba a Szovjetunió minden tájáról szüntelenül érkeznek a részvéttáviratok, amelyek a gyász mellett kifejezik a szovjet embereknek a gyilkosok gaztette fölötti felháborodását is. Vilniusztól Vlagyivosztokig erőteljesen hangzik a követelés: a török hatóságok szolgáltassák ki a légikalózokat, a gyilkos banditák feleljenek gonosztettükért szovjet bíróság előtt. A Pravda vasárnapi száma az egyik géprabló , Pranasz Sztaszio Brazinszkasz — volt szomszédainak és munkatársainak elbeszélése alapján képet rajzol arról, hogy’ ez a bandita tolvaj és spekuláns volt, aki elzüllesztette saját fiát, s amikor légikalózzá és gyilkosáé vált, őt is bevonta bűncselekményébe. « Brazinszkasz egy litvániai faluban született, 46 éves. Litvánia felszabadulásáig saját gyapjúfeldolgozó üzeme volt. 1950-ben Vevis litvániai városba költözött. Egy fogyasztási szövetkezetben dolgozott, de az árucikkek árának jogtalan felemelése révén meg nem engedett haszonhoz jutott. Többször is bíróság elé került, így 5 évre ítélték lopás és egyéb üzelmek miatt. Volt vevisi szomszédai elmondták, hogy Brazinszkasz a feleségével rosszul bánt, gyakran megverte. Anyját rábeszélte, hogy adja el a házát, majd elvette anyja pénzét és elkergette. Brazinszkasz 1967-ben Üzbegisztánban telepedett le. Másodszor is megnősült, de hamarosan ezt a feleségét is elhagyta, „ 1910. október 20. kedá Heikal kivált az egyiptomi kormányból Kairó, AFP Az AFP a MENA hírügynökségre hivatkozva jelentette, hogy Mohamed El Heikal, az Egyesült Hasszán Arab Köztársaság tájékoztatásügyi miniszter, aki egyébként az Al Ahram című lap főszerkesztője is, lemondott miniszteri tárcájáról. Anvar Szadat köztársasági elnök a lemondást elfogadta. A MENA szerint Mohamed Fajek veszi át tájékoztatásügyi tárcát Heikaltól. PÖRKÖLTKAVE Színes televízióadás vételére alkalmas tetőantennák, 11 elemes kivitelben a budapesti kísérleti adás és a bécsi-grazi adás fekete-fehér vételére kaphatók. Várjuk kiskereskedelmi megrendelőinket RAVILL Kereskedelmi Vállalat Híradástechnikai Alkatrész Osztály Budapest, IX., Üllői út 51. Tel.: 331-188. 4^uliU