Dolgozók Lapja, 1981. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
► 1981. december 31., csütörtök A bolondok ünnepétől... ! A Bonnban eltöltött két év tapasztalatai alapján állíthatom, hogy a nyugatnémetek előszeretettel ünnepelnek. Jó példa erre a tél elején kezdődő Narrenfest, azaz a „bolondok ünnepe”, amely középkori tradíció, s alighanem az udvari bolondoktól származik. Régen az udvari bolondok gazdáik kegyéből egy-egy órára vagy egy egész estére is átvehették a hatalmat. Persze. Csak a fogadótermekben — s ott is csupán jelképesen, a játék kedvéért. A Narrenfest minden évben változatos programot kínál, amelynek fénypontja a bolondok királyának megválasztása. Természetesen, a polgári demokrácia parlamentijátékszabályai még ilyenkor is érvényesülnek. Arra ugyanis még nemigen volt példa, hogy egy szociáldemokraták uralta Városban kereszténydemokrata „Narrenköniget” — királyt — választottak bolondvolnak— és fordítva. A Narrenfest eseményei szinte észrevétlenül torkollnak a tavaszi karnevál ünnepségsorozatába, amelyre még a mai pénzszűke mellett is milliókat költenek az NSZK-ban. (Például a kölni karneválherceg és udvarának kosztümje, s maga a színpadi rendezvény — szólószámokkal és zenekarokkal, szellemes politikai kabaréval — több mint másfél millió márkába került ebben az évben.) A Narrenfest és a tavaszi karnevál közé esik a karácsony és az újév. Különösen az előbbit — vallási ünnep lévén — nagy előkészület előzi meg. Ebben az évben november utolsó vasárnapjára esett az első Advent, amit itt komolyan vesznek. Még a kevésbé vallásos családok lakásának ablakában is megjelennek ilyenkor a szalmából vagy örökzöldből font koszorúk. A tehetősek kocsikerék nagyságú örökzöld koszorút vásárolnak, amelyre négy gyertyát raknak az első Advent első vasárnapján gyújtják meg. A gyertyák karácsony estig égnek. Ebben az évben azonban mintha kissé csökkent volna a korábban megszokott fény és pompa, mintha szerényebb lett volna az áruházak és üzletek választéka. Persze alaposan megcsappant a gond nélküli vásárlók száma is. Az utcai fabódék eladói tétlenül, fázósan toporogtak, s még a gyerekeket csalogató vidámparkok lovacskái és dodzsemjei is többnyire üresen keringtek a vurslizenére. Kanyó András (Bonn) Karácsonyi vásár Nürnbergben 0 © SÍÜÓZŐK LAPJA ■7 Szovjetunió nagyapó, Hópelyhecske A Szovjetunióban szilveszterkor kezdődik az ünneplés, ami a szovjet emberek számára kétszeresen kedves: ekkor tartják a karácsonyt és ekkor búcsúztatják az óévet is. Az ünnepek természetesen elengedhetetlen kelléke a karácsonyfa, amelynek színes lámpái szilveszterkor már kora esti órákban kigyulladanak mindenütt. Bár az orosz szilveszternek, már ami az ételeket illeti, nincs a nálunk szokásos újévi sült malachoz hasonló, „elengedhetetlen” kelléke, asztalra kerül mindaz, legjobb, a legízletesebb. Vörös ami az orosz konyhában a és fekete kaviár, rózsaszínű füstölt lazac, savanyított gomba, hal- és sertéskocsonya, aszpikos saláták vezetik be az ünnepi lakomát, helyet hagyva azért a borsosnak, szoljankának, vagy más ízletes orosz levesnek, a sült húsoknak, a finom süteményeknek. Mindezt vodkával vagy borokkal öblítik le. Éjfél előtt öt perccel szólásra emelkedik a társaság legidősebb vagy legtekintélyesebb tagja, s rövid tószttal búcsúztatja az óesztendőt. Alig ürültek ki a poharak, már pukkan is a jó előidé behűtött pezsgőspalack, s az ünneplők „hurrá” kiáltással üdvözlik az új évet. A Szovjetunióban az ünneplés nem ér véget január elsejének reggelén. Bármilyen fáradtak legyenek is az emberek a vígsággal töltött éjszaka után, az újév első napjának délelőttjén csoportokban özönlenek a kultúrparkokba. A szabadtéri színpadokon néptáncegyüttesek bemutatójával veszi kezdetét az „orosz tél”, a régi ünnepek hangulatát idéző rendezvénysorozat. Népi játékok, a havas erdőkben háromlovas szánon — a híres orosz trojkán — tett vidám kirándulások teszik még emlékezetesebbé az ünnepet. Ezeknek állandó szereplője a Télapó, vagy ahogy itt hívják, a „Fagyapó”, s a mi krampuszainknál szelídebb segítőtársa, a hópelyhekkel, csillámló jégszilánkokkal díszített ruhába öltözött „Hópelyhecske”. Ha pedig az éjjel-nappal tartó vigasságba végképp belefáradtak az ünneplők, akkor kipihenhetik magukat január 2-án — a Szovjetunióban ugyanis az is munkaszüneti nap. Fazekas László (Moszkva) Kezdődik a szovjet fiatalok újévi bálja a moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában. A képen a Fagyapó és a Hópelyhecske megnyitja a mulatságot. (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) Japán A szeretet, a megújulás ünnepe Talán meglepő, de a buddhizmus és a sintoizmus távolkeleti földjén is van karácsony. A japán gyerekek éppúgy várják Télapót a behavazott északi Hokkaidón, vagy Honsu-főszigeten, mint messzi, havat soha nem látott a Rjukju-szigetsoron, amelynek legismertebb tagja a félig már trópusi Okinawa. A felkelő nap 117 milliós országában, amelynek lakossága túlnyomó részt valamelyik buddhista vagy sinto szektához, esetleg egyszerre mindkettőhöz tartozik, nem az alig 760 ezer keresztény miatt fontos a karácsony. Sokkal inkább azért, mert az elmúlt évtizedekben itt is a szeretet és az ajándékozás ünnepe lett. Ára az igazi ünnepet változatlanul az új esztendő köszöntése, illetőleg a régitől való búcsúzás jelenti. Munkatársak, barátok, családtagok, ismerősök december közepétől rendezik meg a bonenkait, felejts el találkozót. A részvevők fehér asztal mellett fátylat borítanak a múltra, megbocsátják egymásnak az okozott kisebb-nagyobb bosszúságokat, s egyesült erővel utalják a feledés homályába mindazt, ami számukra kellemetlen volt az óesztendőben. A cél az, hogy tiszta, lappal, nyugodt lelkiismerettel várják az új esztendőt. Szilveszter előtt néhány nappal kadomacuval (fenyő-, szilvagallyak és bambusznád összefűzött együttesével) díszítik fel a házak bejáratát: ez a hosszú élet, az állhatatosság, a gyarapodás és a tisztaság jelképe. Nem hiányozhat ilyenkor a szemöldökfán elhelyezett simenava, a fehér papírdarabokkal ékesített szalmafonat sem, amely a sinto hit szerint elriasztja rossz szellemeket, hírül adva a a gonosznak: hiába mesterkedik, a házban példás tisztaság honol. Szilveszter éjjel országszerte hatalmas tömegek zarándokolnak el a legközelebb eső lakóhelyükhöz és templomokba, szentélyekbe hogy ott hallgassák meg az évváltást jelző gongütéseket. Ez a hacumode, az új esztendőben való első templomlátogatás ideje. Az újév a legszinponpásabb, legvígabb japán ünnep: többnapos pihenő következik, csak január negyedikén kell újra munkába állni, addig vége-hossza nincs a látogatásoknak, aznak. A gyerekek ajándékozását ésidamát, sokszor nem is kisösszegű zsebpénzt kapnak. A japán konyhaművészet hívei az kálhatnak a ünnepek alatt dúsjobbnál jobb falatokban. Feltálalják a zombt, az újévi levest, amelyben hal, ínycsiklandó rizstészta és egzotikus zöldségek úszkálnak. Aztán jó hét a híres herringikra, az édességek megszámlálhatatlan változata, valamint az elmaradhatatlan toszo, az édes rizsbor. És akinek ez sem elég, töltekezhet még ízletes kombóval, szárított tengeri növénnyel, amely biztos záloga a boldogságnak, nemkülönben lótuszgyökérrel, a szent növénnyel, amely Japánban — az ógörög mitológiával szöges ellentétben —■ nem tétlenségre kárhoztató gyümölcs. A japán szilveszter a friss energia, a megújulás ünnepe... Flesch István Japánban festik a hagyományos újévi sárkányokat. A leggyakrabban japán történelmi hősök, hadvezérek stilizált arcképével díszített, fából, bambuszból és papírból készült sárkányokat a gyerekek az ünnepek alatt szokták eregetni. _____________________(Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Ünnep Latin-Amerikában A fehér karácsony ismeretlen fogalom Latin-Amerikában. A trópusi Közép- Amerikában maga a hó is ismeretlen, a déli féltekén pedig erre az időszakra esik a nyár. Nekünk, európaiaknak furcsa húsz fokos melegben köszönteni Télapót, avagy az újévet. Itt a legtöbb országban az utcákon és az üzletekben már december elején felállítják a fenyőfákat és megjelennek a reklám „Télapók” is. A magyarországi szokástól eltérően a magánházaknál is már jóval karácsony előtt ezüst láncfüzérek, villanyégők, lampionok kerülnek az ajtókba, a tehetősebbek pedig feldíszített fenyőfát állítanak kertbe. Limában, Rio de Ja aneiróban, Bogotában avagy Caracasban árusok milliós serege reméli, hogy jó üzletet csinál, megszaporodik a koldusok, káresete gyerekek hada is, bízván, hogy ezekben a napokban jobban megnyílik turisták és a helyi gazdagabbak pénztárcája az adakozásra. Nemcsak a hatalmas szociális különbségek miatt van eltérő tartalma az ünnepeknek az egyes emberek Latin-Amerikában sok számára. helyen, ahol a spanyol hódítók nem tudták rákényszeríteni a katolicizmust az Afrikából behurcolt rabszolgákra, az utódok ma sem tartják ünnepszámba a karácsonyt. Az etnikai, vallási okok mellett néhány közép-amerikai ország esetében közrejátszott például az a körülmény is, hogy korábban karácsony igazán csak a kiváltságos rétegnek jelenthetett ünnepet. December vége egybeesik a cukornádvágó szezon csúcsidőszakával, amikor a néger rabszolgákra pihenés helyett éppen a leganehezebb munka várt. Kubában például a karácsonyi forradalom, győzelme óta nem a is ünnepült meg. Január elseje viszont kettős ünnep: az újév üdvözlésével együtt az új társadalmi rendszert is köszöntik, a forradalom győzelmének évfordulójáról is megemlékeznek. A kivételektől eltekintve, Latin-Amerikában is az az európai hagyomány honosodott meg, hogy a karácsony inkább családi, a közeli rokonok avagy ismerősök ünnepe, az újév köszöntése pedig közösségi esemény. Ez utóbbi lehetőség szerint zenével , és tánccal egybekötve. Szilveszter éjszakáját nem kevesen töltik szabad ég alatt, az utcákon, köszöntve ismerőst és ismeretleneket. Szerencsére, Európában nem terjedt még igazán el egy általános latin-amerikai ünnepi szokás: a petárdák, patronok robbantása. A legtöbb nagyvárosban már napokkal az ünnepek előtt megkezdődik „fegyverropogás”, amely csúcsa pontját szilveszterkor éri el. Az autók kerekei alatt patronok tucatjai robbannak, s kísérteties sebességgel siklanak a hosszú szárú petárdák. „Életveszélyes” ilyenkor a séta, hol innen, hol onnan lőnek keresztbe egy petárdát.’ Nem kevés kirakatüveg, gépkocsi sínylette már meg ezt a szilveszteri szórakozást, amely — legalábbis nekem úgy tűnik — itt Latin-Amerikában a hócsatát hivatott pótolni. Ortutay L. Gyula (Havanna) Minden üvegkristály, a karácsonyfa, a hölgyön a fürdőruha, a különböző díszek is. Osztrák tervezők kínálták ezt a fát Los Angelesben azoknak, akik már unják a hagyományos zöM fenyőt. Csupán a fa 32 ezer dollárba került. gyi (Fóti: UPI—MTI—KS)