Dolgozók Lapja, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
ff,. »"frcwrrrwr írsi^nr A Tavaszi Tárlat Seregszemle, pozitív mérleggel tévedések elkerülése végett már bevezetőül jelzem, hogy a mérleg nyelve „Végül is” pozitív irányba mozdult ki. Ez nem zárja ki azt, hogy helyet kapott a megyei művészek tavaszi tárlatán a tisztes középszer és az önismétlés is. Az alábbiakban elsősorban azt keresem, miben, mennyiben léptek előbbre művészeink korábbi önmagukhoz képest. Mint arról már hírt adtunk, a zsűri véleménye alapján a megyei tanács művelődésügyi osztályának nívódíját Brém Ferenc, Kerti Károly, Kollár György, Szentessy László és Végvári I. János kapta meg. Induljunk ki ebből a minősítésből. Ezzel mindjárt „hivatalos” viszonyítási alapot is teremtünk az értékítélethez. Brém Ferenc szobrászművész végre olyan feladatra vállalkozott, ami nemesen egyszerű számára megoldható. témaként Gondolok itt korábbi, egyébként jószándék szülte, aktuálisnak szánt műveire, amelyek gyenge visszhangja után bizony elkedvetlenedett a Jómagam elsősorban művész, az erőltetett törekvéseiben vélem fölfedezni alkalmankénti sikertelenségeit, hiszen elég most két portréját (Fiúfej, Leányfej) megtekinteni, hogy meggyőződjünk arról: Brémben még több tehetség van, mint amit eleddig egészében fel tudott mutatni. A minden iránt oly fogékony Kerti Károly (hivatalosan grafikusművésznek tituláljuk) e szemlén látható papírmetszetei hallatlan szakmai biztonságról, fegyelemről árulkodnak. Egy kompozícióját külön ki kell emelni. Ez az Áldott állapotban l—V. képegyüttese. Van benne bizonyos egészséges raffináltság, ahogy a néző tekintetét az öt, egymás mellé helyezett, önmagában aligha élő metszete áttekintésére készteti. Itt érdekes módon a kihagyott felületnek is funkciója van. Képzeljük el, hogy elemekre bont, részben hiátussal komponál olyan alkotást, ahol a terhes asszony ábrázolása a síkban megjelenítés mellett úgy válik teljessé, hogy e részképeket megfelelő helyre, távolságra kell tenni a falon. Megtehette volna, hogy nagyméretű képen az egész figurát megjeleníti. Ehelyett arra készteti a nézőt, hogy az elemeket végigtekintve, maga is hévül újraszülje az alkotást. (Többi képe is igényes, szép és politikus mű.) Kollár György — a tavaszi bemutató nagy rése. Aki az utóbbi meglependőben készült alkotásait látta, vagy (mint e sorok írójának) volt szerencséje pesti bemutatkozásán az új irányba törő, magasra ívelő munkásságával találkoznia, ezen a tavaszi seregszemlén is elcsodálkozik, milyen következetes konoksággal vállalja megújult önmagát a fiatal művész. Ez igen! Ez a színek költészete S mi a festészet leglényege? Épp ez. Hazám című sorozatának itt látható négy darabja (Tarlóégetés, őszi szántás, Ártéri terület, A vonzásában) csodálatos horizont színvilágával hozza közel a nézőhöz témáit. Nem beszéli túl, nem „írja le”, amit mondani akar — megfesti. Egyszóval a piktúra eszközeivel nyűgözi , ha korát vele a látogatót, kifutási lehet szem, micsoda sege van! . Szentessy László négy grafikája közül kettőt emeljek ki. A Genius loci hadd és az In memóriám dr. Skof. I. — ritka teljesítmények. Építkezése, finom vonalvezetése és életteli világa egyaránt arról árulkodik, hogy a művész a tussal azt lényegíti át magas szinten a világból, élményeiből, amit akar, s úgy, ahogy jónak találja. Tehetségéhez kétség nem fér. Végvári J. Jánosnál a „nagy megújulás” jelei talán kevésbé mutatkoznak, de hiszen még hosszú esztendők óta építi belső művészi világát. Képei kiegyensúlyozott teljesítményt jelentenek, immár életműve szerves részei (Kondor Béla emlékére, Hommage á Bartók, A tavasz megszentelése, Mágikus éjszaka ...). Ne legyünk igazságtalanok azokhoz sem, akik ezúttal nívójutalmat nem kaptak. Mert láthatók e tárlaton olyan alkotások, amelyek mindenképpen megérdemlik a megkülönböztetett figyelmet. Andráskó István termése beérik, három kiállított képe tanúsága szerint. B. Hegyi László igen plasztikus kerámiái (Totem, Metaforma I., IV.) e műfaj jobbjai közé emelik alkotójukat. Kaposi Endre kis méretekben gondolkodik festés közben — ez az erénye most figurális ábrázolásában (eddig gyakran formai fegyelemmel és játékokkal, szabályokkal „bíbelődött”) sikert hozott. Sőt, mintha az esztergomiak körében lassan iskolát teremtene. Erdélyi János György A kékszakállú herceg vára című alkotása szellemes kompozíció. Fémkeretben, kése filcalapra tette a kettős képet: egyiken az asszonyai, a képen igazi kulcsnyílás, a szomszédban a Kékszakáll, s e kettőt csipke köti össze. A szellemes megoldáson túl sikerült érzékeltetnie sajátos különös súlyát, a téma megsejtetni a Bartók által is megénekelt ,,titkok titkát”. Kóthay Ernő négy képe közül elsősorban az Álom a tavaszról címűt említem, ez a legfeszítettebb, noha más műveit egyéb okok miatt külön is elemezni kellene annak , tanúságaként, hogy egy művész magánélete problémáit miként képes alkotássá érlelte kivetíteni, talán némileg levezetni is. Krajcsirovits Henrik képei közül a Harlekin élénkségét emelném itt ki. Varga Bencsik József két tusrajza (Bányásztragédia I— II.) bensőnkben mozgat meg bennünket. Kollár a már említett festményein kívül Madárlesen című krokijaival is érdeklődést kelt. Bánfi József, Zámbó Kornél, Karkus István, Barcsai Tibor, Szendőfi Pál is figyelmet kelt káiral a megyei tárlaton.munMindezek után miért is kellene hallgatnom negatív tapasztalataimról? Hérics Nándor munkái nem tudtak meggyőzni arról, hogy teljesebbé vált volna a ezáltal megyei tárlat. Bondor István Lev Tolsztoja nem rusztikus, ha irodalmi eléggé élményeimre, irodalomtörténeti tapasztalataimra gondolok. Vincze László jó ideje egy síkon mozog. Sz. Györfy Klára sem ad újat. Csavarjunk egyet a gondolatmeneten. Novák Lajos képei manírosak, de Leány a verandán című, vendégfogadó festménye határozottan karakterisztikus. Kóthay Péter két fakompozíciója gondolatokat ébreszt, de tagadja az alapanyagban lappangó természetes művészi lehetőségeket. Ifj. Szunyogh László érmei közül a legszebb a kórus. Nem említettem minden szereplő nevét. Ez talán nem is döntő. Arra kerestem a választ: valóban sikerült-e képzőművészeinknek az utóbbi évek válságából kilábalniuk. A válasz egyértelmű: igen. Persze, ennek a kibontakozásnak, a megújulásnak minden fázisát láthatjuk a tárlaton. Anélkül, hogy ezzel kapcsolatos összes mondandómat itt most elősorolnám, néhány részproblémát hadd említsek. A egyik: vannak, akik önmagukat ismétlik, s vannak mások, akik életművet építenek. Az utóbbiak kisebb elmozdulásokkal, de ez, ha folyamatosan odafigyel az ember, pontosan kitapintható. Élő példa Végvári I. János. Olykor, beszélgetésekben, tanácskozásokon felmerül: a művészek anyagi gondokkal, olykor mondjuk, festékvásárlási problémákkal Ugyanakkor fülembe küzdenek, súgják itt-ott: tudom-e, hogy ex vagy az a kvalitásos festőnk, grafikusunk micsoda giccseket termel a Képcsarnoknak ? Az a véleményem: ezt az egész témakört immár le kell venni a napirendről. Ha valaki remeket visz a Tavaszi Tárlatra, az remek. Végeredményben csakis az egész életmű igazolja vissza majd az alkotók elképzeléseit, törekvéseit. Erre most — érthetően — nem várhatunk. Egyszerűen szólva: ha valaki mellesleg könnyen „háztájiban”, eladható alkotásokból él meg, az most egyáltalán nem von le semmit a kiváló alkotások színvonalából, később sem. (Meggyőződésem: A búza és az ocsú szétrostálható.) Aztán vannak robbanások, mint Kollár György művészetében. Ezt művésztársainak meg kell emészteni, sőt, köszönteni kell. Ha jól tudom, általában ez történt vele az utóbbi időben. Aztán előfordul, hogy egyazon művész erőteljes és halovány művel is jelentkezik. Ne a művészt hibáztassuk. Nem ő döntötte el, mit lehet kiállítani. Végezetül: egészében szerettem volna elmondani benyomásaimat, véleményemet megyénk képzőművészetéről. Ezzel lehet vitatkozni. Pedig nem szóltam a közéletiségről, az elkötelezettségről is csak épp hogy futó megjegyzést tettem, és még sok minden mondható bennem maradt. Erről majd máskor. Örülök, hogy szépen egéa _____ érzésévé! tavaszi telítve a kiállításról. megújulás távozhattam Remenyem; ez nem csupán az évszaknak megfelelő fellángolás. S abban is bízom, hogy művészeti életünkben egyre csökken a partikularitás, s növekszik az egyetemességre való törekvés. Más út ugyanis nincsen. Minden mű csakis egyetemessége révén nyeri el érvényességét, létjogosultságát. Azt nem mondom, hogy a Tavaszi Tárlaton látott alkotások mind ebben az irányban mozdultak el a korábbiakhoz képest. Azt viszont vállalom: hirtelen megpezsdült itt valami, amiből következően — az alkotókon múlik — közelebb kerülhetünk az egyetemes érvényű értekedhez. Jenkel János Erdélyi János György: A kékszakállú herceg vára Krém Ferenc: Fiú fel Karkus István: Feszítettség Haccsoltam át ismét jó estét kívánok, kedves nézőink, remélem, nem kaptak tavaszi fáradtságot, nem lenne jó, mert szenzációs bejelentésem van, ide is írták a papíromra, hogy rögtön a műsor elején közöljem, szóval, képzeljék csak, több mint tíz és fél millió helyes megfejtés érkezett be legutóbbi rejtvényünkre. Kibéreltük a Nemzetközi Vásár összes üres pavilonját, oda állítottuk fel az 5647 szerencsekereket. Sárika, Marika, Tátika, Sárika és Fárika már napok óta húzzák a nyertesek nevét, úgy időzítettük, hogy hamarosan befejezzék. Addig feladom a mai telefonszámlát, pardon, számot, az első négy szám az én irányítószámom, osztva néggyel, ha megvan, kérem, értesítsenek, mert mindig elfelejtem azt a fránya számot. Az ötödik szám: ennyi lánya volt Csicsónénak, amikor az utolsó kettő még nem született meg. És végül, a hatodik, ami most természetesen az első: Gábor diák iskolai bizonyítványának átlaga, harmadik négyzetgyök alatt. Megkérném budapesti nézőinket, ne telefonáljanak, ne telefonáljanak! Még csak annyit a levelek nagy számáról, hogy ezt a roppant mennyiséget — mélyebbre is nyúljon Klárikal, csak úgy kaphatta meg a televízió, ha a katonák és a gyesen lévő kismamák is beálltak kézbesíteni, elnézést kérünk azoktól, akiknek a levelét visszavitték a saját lakásukra, a gyakorlatlan munkaerők ugyanis egyes esetekben összetévesztették a címzettet a feladóval, a posta azonnal intézkedett, a levelek azóta ismét útban vannak, ezúttal a televízió felé. Közben tárcsáznám az első számot, egy budapesti szám ... biztosan sokan nézték a krimit, abban is tárcsáztak sem.— Jó estét, Rohang Középszer háztűznézőt kere— A férjem nincs itthon. Milyen ügyben keresi? — A Haccsoliámtól. Hogyhogy nincs odahaza vasárnap este? Jut is eszembe. Asszonyom! Ön a férjének a felesége? Igen? Nem akar velem játszani? — Sajnos, most nem lehet, éppen vannak nálam, és már javában játszunk. Talán majd máskor, vasárnap esténként nincs itthon a férjem ... — Akkor most nem is zavarok, kézcsókom ... Vidéki szám. Kérem, most már az se telefonáljon, akinek görcsöt kapott a keze. Egy kedves kis város, mindjárt önök is meghallják, na... ? — Helló! Here Mr. Hazath is speaking. May I help you? — You knowv we have a play in Hungary. Haccsoltam ... I beg your pardon but... — Mr. Huzat is speaking from the States. x — It'is not Zalaegerszeg? — Mr. Huzath from Ohio. Who is Mr. Zalaegerszeg? — Sorry Mr. Huzath. It is a mistake... Megpróbáljuk még egyszer, talán most nem németül válaszolnak ... Bár, ha jobban belegondolok, így tárcsázás közben, ha nyáron mondanak idegen nyelvű híreket, a mi műsorunk is ... — Halló, Göndör! — Na, végre. Egyenesben vagyunk, mennyire örülök! Elhiszi? Mindig örülök. Ha tudná, de most komolyan. Ha megkérhetném, menjen egy kicsit hátrább a képernyőtől, nagyon gerjed ... — Nem tudok, kicsi a lakásunk. Azért is telefonáltunk, kedves Gyuri, ha esetleg segítene ... — Hát, hogyne, nagyon szívesen. Állítsák lejjebb a hangszínt! — A francot érdekel a hangszín. Egy nagyobb lakás kellene, ebben segítsen, megvettük a tizedik televíziót, de már nem fér be, ott áll kinn az udvaron. — Értse meg, ez itt a Haccsoltam, nem a lakáshivatal... Egyébként a kedves családja is ott van? — Nem mindegy az magának? Ha nem segít, nem játszunk. — Úgy látszik, ez letette. Hiába, Pest az Pest. Most egy külföldi számot tárcsázok, Fárika, Tátika, nyúljanak lejjebb is, megkérném kedves külföldi nézőinket, most már ne nézzék a televízióit, úgy van Sárika, most nagyon jó ... — Kovács Longobárdot keresem! — Itt Kovács Longobárd, egyetemi hallgató. — Jaj de jó! Akkor kezdhetjük? — Igen. Itt van a nagymamám is, meg a szomszédék macskája! — Egy ábrát lát a képen ... — Nem látok semmit, ebben a pillanatban kezdődött az áramszünet. Teljesen sötét van, félek. — A telefon még működik? Hívja ki a szerelőket. Talap legközelebb nagyobb szerencséje lesz, addig is választhat egy elektromos szakóca és két darab félliteres patkányfesték között. A harmadik borítékban egy zsákbamacska van, két kisegérrel. Használja ki az áramszünetet, nem kell mindig a televíziót nézni, amíg nem lesz villany, olvasson, művelődjön ... Sajnos a műsoridőnk lejárt, még feladom jövő heti rejtvényt, találják ki, mi a különbség a Hét a és a Rét között, szorozva néggyel. A megfejtéseket legkésőbb holnapután délig kérjük saját kezűleg behozni a televízióba, a posta ugyanis ezentúl nem vállalja a hozzánk érkező levelek továbbítását. Címünk változatlan, 1976 Budapest, második emelet kettő, tessék vigyázni, mert képcső, akarom mondani, lépcső van. Föld. S. Péter H Turbán Rasszimv: Miniatűr HALHATATLANSÁG — Hon»« visznek bennünk**? — kérdezte s kövér Regény a kicsiny, sovány Költeménytől. — Hát nem haMotta ? — csodálkozott Költemény — A papii+uany miatt a hulladékfeldolgozó telepre kérultunte. — A MdfarifiE Addoigioeöba?! Hát ez hallatlan! — háborodott, tel Regény. — Iffiért? Utóta így újra könyveteké változunk, aztán újra mag ÓS**, és szerzőnktől eltérően, legalább így