Dolgozók Lapja, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

DOLGOZOK LAPJA Megyen^aki abol Pmaalmás gyógyví­z a régi fürdőtorvosi irodalomban A Fekete-erdőt a Fekete-tengerrel összekötő nagy folyó jobb partjának felső szakaszán található egy Almás nevű helység, amelyet a kiváló humanista történet­író, Istvánffy Miklós úgy említ az ő Históriájában, mint használatos és hasznos gyógyfürdőt. Ugyanezt teszi Zeiler német utazó a Magyarországról szóló 1646-os (ad Almasium inquit, in ripa Danubii dextra, könyvében Balneum salubre). Brückmann és Hübner az útleírásaikban a XVII. század végén szintén Gesund-Band, azaz gyógyfürdő jelzővel ille­tik. Jacobus Tollius holland utazónak az 1^O0-as amsterda­­mi kiadású Epitolae Itanerdicae, vagyis úti leveleiben e so­rok írója nem­ talált utalást Almásra, noha Torkos Justus János, aki 1726-ban Komárom megyei tiszti orvosa volt később önálló könyvet írt az Almás­i fürdőről, hivatkozik a rá a bevezető részben. Ez a kis leírás azonban mit sem von le az ő nagy érde­méből, történetesen, hogy Torkos Justus János tollából je­lent meg 1746-ban (Pozsony) a Thermae Alamasiem­es... című latin nyelven írott jeles munka, amely nem csak gyógyhatást, de a vízben található vegyi anyagok összeté­­­telét is ismerteti, természetesen a kor kémiai ismeretei szemszögéből. A Szabadváry—Szőkefalvi—Nagy: A kémia története Ma­gyarországon (Bp., 1972.) az olvasható. ..az egykori hazai analitikai művekkel ellentétben Torkos műveit a mintaszerű áttekinthetőség, érthetőség jellemzi. Elég nagy számú rean­­genssel dolgozott, ami arra utal, hogy jól felszerelt labora­tóriuma volt.’” Az almási vízanalízise szerint a következőket találta: éterszesz (gáz), finom és illékony kén, földes, me­szes, köves maradék és természetesen középső és csodasók fajtájából. Elpárologtatás után vizsgálta a maradék szilárd anyagot, azok súlyát, mennyiségi és minőségi összetételét. A tiszta forrásvizek belsőleg is használhatók, különösen a ki­választó szervek működését serkenti (Organa excretoria sti­­mulet), javítja az étvágyat, csökkenti a máj- és hasnyálmi­­rigy­ okozta panaszokat, de elsősorban külsőleg reumás bán­­talmaknál, ízületi fájdalmaknál, tűrhetetlen ischiásos pana­szoknál (intolarabilem Ischiadem), aranyeres tüneteknél, női bajoknál (pl. fehérfolyás) igen hatásos, továbbá nehezen gyógyuló fekélyre, rühre és egyéb viszketésekre is kiválóan alkalmazható. Táblázatban írja elő, mennyi időt kell délelőtt illetve délután a vízben tölteni, első 7 és a második 10 napon, végül a kúra harmadik szakaszában 15 napon ke­resztül. A diétát sem hanyagolja el, amely kemény tojásból, tejtermékekből, hagymából és uborkából áll, főleg, s ter­­­mészetesen tésztaféleségekből. Azt hiszem elég meggyőző, milyen gondot fordított Torkos doktor az Almáson gyógyul­ni akarókra. Tudós orvosunk írta le először saját kutatásai alapján a hazai sziksát, és a Habsburg-birodalom keleti részére el­készítette latin—magyar—német—szláv nyelven a gyógy­szer-árszabást, az ún. pozsonyi Texát, amely 1745-től volt használatban. Amikor 1782 ben, tehát pont 200 esztendeje megjelent az első magyar nyelvű fürdőorvosi könyv La Langus János doktornak A magyarországi orvosi vizekről című munkája, megyék szerint tárgyalva a gyógyfürdőket, Komárom me­gyét Almás képviseli. Csak éppen megemlítik, hogy Tatán is van fürdő. „Almási Fördő Torkos János Orvos Doktor által vizs­gáltatott: ez a Fördő nyáron hideg, télen pedig lágy meleg. Almás nevezetű falu mellett vagyon... Ditsértetik a ’tagok­nak erőtlenségikbenn, reszkettésbenn ... veséknek és beleknek dagadásaikbann ...”májnak, lépnek. Aztán pontosan nem tudni miért, de Almás konzek­vensen kimaradt a későbbi balneológiai munkákból. Török József 1848-as kiadású, pályadíjnyertes könyvé­ben már nem találjuk, de nem lelhető Boleman István Fürdőtanában, (1887) és nem olvashatjuk Zákonyi Ferenc 1977-es keltezésű A Dunántúl gyógyfürdői és fürdői című könyvében sem. Szerencsére Komárom átvette a szerepét, így nem maradt megyénk „hivatalosan” fürdő nélkül. Ér­dekes, hogy az elmúlt században, amikor még kisebb volt az igény és több a hozzánk tartozó fürdő, Boleman könyvé­ben még az esztergomi és a sárisápi fürdőről is említés tör­ténik. Megyénk fürdőügyi múltja gazdagabb, mint a je­lene, érdemes volna feltenni a miért ________________ . kérdést, mert ha a források „el is szök­nek”, rájuk lehet valahol bukkanni. Így a térkép szerint megyénk a legszegényebb fürdőkben a Dunántúlon. Ami nem biztos, hogy fedi a valóságot. Szállási Árpád dr. A szombat délután minden esetben ko­mor és kedvetlen a regálok koszos, bar­na fái, festékes, porszagú átjárói közt — Ha elantad, hagyd a fenébe — mondta az ifjú gépmesterinas a berakó­­nőnak. — Felőlem akár moziba is mehetsz, adok kilépőt. Legalább nem csattogsz már riadt masinával...ezzel a ro­És persze nem jár le a munka, és nem kell új szedést beemelnie szom­baton este. Ezt nem tette hozzá, minek mindent ki­mondani, főként abból a fajtából, amit mindket­ten pontosan tudnak. De a lány csak rakosgatta, ra­kosgatta a harántat. — Megvakarod a lapoc­kámat? — kérdezte a fiút. — Melyiket? sen.— A balest, de erőtelje­— Persze — és megva­karta. — Bent leszek — intett a szedőterem ajta­jára, ahol kihúzott két be­tűszekrényt, feje mellé két ólomtömbre állította kor nevű ki srádióját .ás So­az elválasztó lapok, valamint a hegyesen kiálló betűk okozta nyomások ellen­ére meglehető­en sen elhelyezkedett.kényelme­A másik utcában Lali bá’ tekert, mint az őrült. Katonaijának készített — eltávozások és jutalomsza­­bad*á*»ok. ellenszolgálta­tásaként, (ezeket a katona­­fű viselkedésével nem ér­­iti — különböző ‘lonvéös­­zi ryommtványok alapját képező formákat, őr- és törzsőrmesterek számára névkártyákat, stb. — Lehúzod, gyerek? — kérdezte, egy elkészült szedésre mutatva. — Meg is olvashatnád, majd át­nézem — keze ördöngős sebességgel járt diskurzus közben is, ezt a fiú káp­rázatosnak találta. Hosszasan csörgött a tele­fon, abban a korai, gyer­meki időben a központos kisasszony belátása szerint kézzel jelezte a hívást, és mivel szombat délután már majdnem este volt, arra gondolt, jobb, ha mi­nél hosszabban teszi. — Téged keresnek, gye­rek — mondja Lali bá’ le­­koppantva a kagylót. — Szűzlány hangja, éles. — Te vagy, szépfiú? — az inas elismerte, az öreg nagyon pontosan, sőt, hi­hetetlenül jó érzékkel­ jel­lemezte e hangot. — Csak azt akarom mondani, hogy rád gondolok, ha magam­hoz nyúlok... — vihogás, inkább szégyenkező, mint gátlástalan, ezzel együtt az isme­etlen helyen lévő má­sik telefon­nak biztonsága,in­kognitója­­— A neved mondd, szü­zem! — nem jutott eszébe okosabb megszólítás meg­lepetésében. De igyeke­zett visszahozni vala­mennyit elveszített — tehát a hívott — előnyé­ből: — Hogy akkor én is rád gondolhassak . .. Durva, netán durvább a válasz, mint arra a hívó számított, letette. Az öreg még besorakoz­­tatott néhány sort, miután megkérdezte: — Ki mész, gyerek? — pörgette a betűket, csat­togtatta egymás után, bal­jával igazított. — Akkor hozhatnál két deci cse­resznyét. A fiú még fülét viaszként alig hallott, tömte be az előbbi hívás néhány szava, így csak később, a második ismétléskor jutott tudaté a kérdés. — Hol, öreg? Hol lehet itt kimenni, hogy a por­tás ne írjon be a füzetké­jébe? — Hehe — rázta a fejét, ne nézze őt hűlkének ez a gyere­k, mert őt az apja nadrágban vonszolta, ami­­­kor az első gépmesterinast látta békaügetésben köz­lekedni! Aztán rápillan­tott, és csodálkozva értette meg a fiú tanácstalan arc­­kifejezéséből, ez a mafla tényleg nem ismer kijára­tot a portán kívül! — Hozz egj­ tizenhetes kulcsot, te nyomda szégye­ne ... Az ablakot fedő rácsot a takart, árnyékos felén egyetlen, fényesre használt anyacsavar tartotta, amely­nek eltávolítása után drótháló, akár a kertkapu, a úgy nyílt, érintésre. — Ha visszajössz, és segítesz lehúzni ezt a két­száz névjegyet, akkor két­szer elfogy, kettőt hozzál. Csak ha nekilátunk — mondta Lali bár. gyefogyottan álldo­gált az étterem előtt, szívesen nézelődött, kezében tartotta volna az előző telefonos hang­yájának meleg ujjait, gaz­ka­rolta volna derekát, de szombat este volt, és egye­dül álldogált, mintha örök életében egyedül kellene majd álldogálnia, és per­sze senki nem intett felé, kezében egy fényesre mar­kol­ászott fekete kagyló, öb­ben a nyomdászinast vágyó tűz, és az utca vé­géig látható a szombat es­ti szobákban kiszvulledt villanyok. Lali bá’ pedig már várta a töltött üveget,­­ és a fiú nem várakoztatta soká, ha már oly nyilván­való vadsággal égitek, fénylettek azok a szobák. Onagy Zoltán: Az első bűn, szerelemmel u 1983. január 29., szombat SÁRÁNDI JÓZSEF: Ujságversek 1. A Töke, mint világ az úr fölötte a világ az úr? (Lírai közgazdaságtan) Máról holnapra él a nép Máról holnapra élek én is Az játszik veletek s velem kié e halhatatlan fétis kié a halhatatlan fétis? — 2. KROKIK ÁRRENDEZÉS UTÁN: örömömben jegyet váltottam a buszon potyautazó légynek A KUTYÁS HÖLGY: Van nekem egy dán dogom miatta elkárhozom BÖLCSELET: Nem fúrsz kétszer ugyanabba a folyóba 3. TOLLRAJZ Petőfi Sándor utca hat a föld fölött az ég alatt Fényhiány és léghiány­­ — kisorsolt magány fojtogat Tetsz ózondús benzingőzzel zajjal s szeszélyes szeretőkkel Szörnyeteg leszel — vén hobó lepusztult-„győztes” városlakó VALKÓ ANTAL: Légmentes Kulturált sorokat kulturált környezetben mert minek nevezhető ez a lebegön-ruganyos szoba ahol biztosítva­ van a csend és a zavartalanság érdekében minden kijárat el van zárva? gombnyomásra beárad a tenger s jólesően harmonizál a falra festett pálmafákkal Mohácsi Regös Ferenc rajza / $

Next