Dolgozók Lapja - 24 óra, 1990. április (40. évfolyam, 77-81. szám - 1. évfolyam, 1-18. szám)
1990-04-18 / 9. szám
A bábolnai tanács a gyermekekért Étkezési díjkedvezmény a rászorulóknak • Nevelési segélyek Nagyközségi tanácsunk mindig szívén viselte az óvodás és iskolás korú gyermekek helyzetét. Napjainkban, amikor a családok szociális helyzete egyre romlik, még nagyobb figyelmet, anyagi erőfeszítést követel tőlünk ez a munka. Nagy terhet ró a családokra a napközis étkeztetési díjak emelése. Tudjuk, hogy egyre több családnál okoz nehézséget a magasabb díjak kifizetése. Nem szeretnénk, ha emiatt gyermekek maradnának ki az óvodából, vagy az iskolai napköziből. Ennek megelőzése érdekében kértük fel a gyermekintézmények vezetőit, hogy az óvodapedagógusok, az osztályfőnökök,a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök bevonásával mérjék fel, hogy kik azok, akiknek a díjak kifizetése gondot okozna. A gondos felmérés után — a rászorultságot figyelembe véve — gyámhatóságunk 105 gyermek részére naponként 10 Ft-oszetésidíj-kedvezményt étketbiztosít március 1-jétől, mely 165 000 Ft összeget tesz ki. A nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül nevelő, súlyos anyagi gondokkal küzdő családok esetén teljesen átvállaltuk a térítési díj kifizetését. Ezen kívül 22 gyermek részesül 1000 Ft/hó értékű segélyben, rendszeres nevelési tanszersegélyben pedig 134 gyermek, melynek összege 17 891 Ft. Segítjük továbbá a gyermekek nyári táboroztatását is. A 110 gyermek étkeztetéséhez 30 000 Ft-tal járult hozzá a tanács. Szívünk szerint többet is adnánk, de sajnos, szűkös anyagi körülményeink ezt nem teszik lehetővé. A gyermeknevelésben fontos szerepe van a családnak. Úgy látjuk, hogy a gyermekes családok életszínvonala — a gyermekek számától függően — egyre nagyobb százalékban csökken. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a gyermeknevelés költségeiben növeljük a tanácsi részvétel arányát, örülünk annak, hogy a megnevezett segítségnyújtással könnyíteni tudtunk a nagyon rászoruló családok helyzetén. Mátyás Kálmánná, tanácselnök mm Ügyelet A mindennapi ügyelet megszervezéséről tárgyaltak Dorogon, a városi tanács képviselői a városi főorvossal és a körzeti orvosokkal. A megbeszélésen döntés született arról, hogy a személyi feltételek tisztázása után várhatóan május elsejétől vezetik be a megnyugtató és városi színvonalú ügyeletet. 1990. április 18., szerda A rák ellen, az emberért Adományok a KORÉ javára Mint arról hírt adtunk, Ácson barátságos focimeccseket játszottak a KORÉ javára. A rák elleni küzdelemhez az Osztrák—Magyar „AKROPOLISZ” Kft. 10 000, az Ácsi Cukorgyár 10 000, a TRANSPRODUCT Kft. 10 000, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát 20 000, a papok, az újságírók, színészek, és a körzeti orvosok labdarúgó-válogatottja 10 000 forinttal járult hozzá. A szurkolók több, mint harmincezer forintot adtak össze. A kisiparosok közül Kocsis Zoltán, Conda István, Zsolnai Sándor, Szalai Bálint, Büki Gyula, Petró Tibor, Géza segítette a rákellenes akciót. Szponzor volt még Nagy az Ácsi egyetértés Mgtsz, a nagyközségi tanács és az Ácsi Kinizsi SE. BOP ART a PONTban A BOP ART 1982-ben alakult, Malecz Attila kompozícióit mutatja be combo-formációban. Mivel az elektronikus hangszerekre épül az előadás, hatása big-band-szerű, szimffonikus hangzású. Legutóbb az 1989-es Montreux-i Dzsessz Fesztiválon léptek fel sikerrel, olyan egyéniségek társaságában mint Miles Davis, Steps Ahead. Koncertjüket a svájci rádió is közvetítette és a digitális felvétel rövidesen CD-n is megjelenik. Tehát április 20-án az újvárosi PONT klubban Malecz Attila (billentyűs), Kormos János (gitáros), Rudnai Péter (basszusgitáros) és Faludi Tamás (dobos) játszik. A tatabányai PONT klub vendége lesz április 20-án, a Malecz Attila vezette BOP ART. 7f»7 ^ |)|ilfffll1 TPI Tjsc M?Ifoil' | jBRingEstong J&‘gW»g»sea aWBHÍ if f I L2* !.4m *J9 f i lit ’JRNpi Városon és falun a régi népi hagyomány újjáéled a húsvéti locsolkodással, csupán annyi a változás, a korábbi évtizedekhez képest, hogy ide is betört a motorizáció. Az apukák szívesen fuvarozzák csemetéiket egyik rokontól a másikig, hogy a szebbik nem mihamarabb „víz alá” kerüljön. Igaz, rég eltűnt a szappanos víz, helyébe finomabbnál finomabb kölnivizek és parfümök kerültek. S a jutalom a hímes tojások mellett a csokoládéfigura, no és persze a bankó. Hogy mekkora, azt kinek-kinek pénztárcája és jóízlése határozza meg. Képünkön a tatabányai Lévai Sanyika és Zolika boldogan nézegetik az új zsákmányt. Fotó: @ tin A 24 ÓRÁban a 24 ÓRÁ ról Olvasóink írják, olvasóinknak írjuk Kiss Csaba. Megkaptuk levelét, Esztergomben azt írja, helyes amelylépés volt a megyei lap megmentése és az olvasók jobb, frissebb informálása kében új lap alapítása. érdek lényeg, ön szerint is, hogy az eddigi szerzőgárda egységesen lépett és megmaradt. Reményét fejezte ki, hogy ebben a megyében nem lesz olyan párt, amely emiatt támadná az új független néplap szerkesztőségét Kisházi Vince, Tatabánya: Jólesett az a megértés és bizalom, amelyet a szerkesztőség és a 24 ÓRA iránt kinyilvánított örülünk, hogy lapunk hűséges olvasója. Vajna György: Halál a Regőczy-villában I. A Bunsen-égő nyugtalanul imbolygó lángja meg újra megtáncoltatta újra a laboratóriumkohó árnyaikat falain lustálOdakünn a sötétség ásítozott A törvényszéki kórbonctan épülettömege ebben az órában komorabbnak,nem tűnt, mint fenyegetőbbnappal látszott, amilyennek A város peremére szorult Szent Lázár-templom toronyórája elkongatta az éjfélt, s ezzel miszlikre szaggatta az éppen hogy letelepedett csöndességet. A labor fővegyésze csak úgy, megszokásból ellenőrizte karóráján az időt, aztán ismét munkájába temetkezett. Amikor azonban újra szemügyre vette a kémcsövekben vegyi folyamatokat, lejátszódó és leolvasta a gázkromatográf adatait, izgatottan felpattant ültéből. — Hát ez fantasztikus! — mormogta maga elé — szinte hihetetlen! Nem láttam még ilyet! — Felkapta a telefonkagylót, idegesen tárcsázott — Elnézést főorvos úr, de megbeszéltük, hogy bármi későn is, de hívom — hadarta, amikor a túlvégen is felvették a kagylót. — Szóval, ez fantasztikus, szóval az a helyzet... — Nyugodjon meg kérem, — állította meg hívóját főorvos — de kicsit lassabban, ha lehet, nagyon rossz a vonal. — Óh, igen, persze, val az a helyzet, hogy Szóaz elhunyt vérében és tüdejében elképesztő a higanykoncentráció. Praxisomban még nem tapasztaltam ehhez hasonlót. Hogy került a szervezetébe? miképp erre így kapásból, hogy Hát is mondjam... szóval, vegyiüzemben előfordulhat ilyen baleset, de magánszemélynél, a saját lakásán ... . Nem. Nem tudom, mit mondjak, ezt talán csak az áldozat tudhatná ... Az áldozat már semmit sem tudhatott. A proszektúra alagsorában, a fagyasztókamrában feküdt, nyakától az ágyékáig Azt a húzódó feltáró vágást a mester szép cikcakkos boncöltésekkel összevarrta már. A tetem bokáján szenvtelenül fityegett az azonosító cédula. André Regőczynek hívták a néhait... Rejtélyes halál a Regőczyvillában... Harsogták a reggeli lapok szalagcímei... Gyilkosság, vagy öngyilkosság áldozata-e a magyar származású, dúsgazdag kanadai bankár, aki nemrég hazatelepült ? ... Fatális baleset? Politikai gyilkosság? Kinek származik haszna a milliomos halálából? — kérdezgették írásaikban a riporterek. Bölöny Péter őrnagy, a megyei rendőrkapitányság speciális gyilkossági portjának főnöke nem csoéppen kacsónak számító tenyerével eldózerolta maga elől az újságokat. Az elspórolt méretű helyiségben a kelleténél többen szorongtak. Kékedi főhadnagy várakozásteli izgalommal fészkelődött, Baltás főtörzsnek már nem jutott szék, a civil nyomozók pedig már nagyon szerettek volna rágyújtani. — Hogy Regőczyt megölték-e, vagy sem — kezdte az eligazítást az őrnagy — egyértelműen még máig sem tisztáztuk. Nem lehet kizárni a balesetet és az öngyilkosságot sem, noha én inkább az első feltevés mellett voksolnék. Kínos a dologban az, — folytatta Bölöny — hogy az elhunyt amerikai állampolgár, de Kanadában élt. A követségnek ezért mihamarább át, vagy bét kell mondanunk. Kérdése, vagy javaslata van valakinek? — Nekem lenne — buzgólkodott Kékedi nagy. — A laborosok főhadnem tudták kibogozni, hogy pasas megette-e a higanyt, avagy titokban megetették vele? Baltás főtörzs jelentőségteljesen megköszörülte torkát és laposat pislantott a főhadnagyra. — Mondja csak főtörzs, ha van mit — biztatta az őrnagy. — A higanyt — jelentem, «— fémes állapotában nem lehet megenni. Az átszalad az emberen, majdhogynem kipottyan alul A szulfidjait, vegyületeit viszont be lehet venni, s ezek végzetesen mérgezők is. A mi esetünkben halálbiztos, hogy higanygőz végzett a kanadaival. — Persze, hisz maga civilben vegyésztechnikus, illetve volt — bólogatott az őrnagy. Volt, hogy közben arra gonelső olvasásra milyen könnyen elsikkad az ember lényeges dolgokon. A laborjelentésben szerepelt a higanygőz. Az óváros zöldövezetében az egykor most azonban már gyönyörű, gondozatlan park közepén magasodott a millenniumi ízlés jegyében épült Regőczy-villa. Valaha a hazatelepült bankember nagyszüleinek rezidenciája volt. André Regőczy nem rég vásárolta vissza. A villa belső tereit most ellepték a technikusok. Munkájuk első pillantásra ködszúrkálósnak tűnt, amikor a gyilkos higanygőz forrását keresték. A nyomozók egy csoportja nyalkába verte a várost, többek között az elhúnyt ismeretségi köreire voltak kíváncsiak, s arra, hogy a gazdag örökséget hátrahagyó Regőczynek vannak-e itt élő rokonai, netán közvetlen, egyenesági örököse. Telefonok, telexek, hasas dossziék. Néhány nap múltán a nagyfőnök ismét összeterelte „nyáját”. — A magam részéről az újabb összefüggések tükrében biztosra veszem, hogy a kanadai gyilkosság áldozata lett — közölte az őrnagy. — Az öngyilkosságnak tudniillik, nincs siértje, a balesetnek pedig technikai feltétele. Miután azonban — folytatta Bölöny — továbbra sem tudjuk, hogy a Regőczy-villában hol és miképp szabadult fel a higanygőz, a munkába rövidesen bekapcsolódik a Veszprémi Vegyipari Egyetem szakgárdája is ... A belvárosi Harangvirág presszó bárpultja előtt magas, olaszos frizurájú fiatalember csücsült a hosszú lábú széken. — Hűtsön be egy félszáraz pezsgőt, Zsuzsika! Maga is a vendégem! — szólt oda a pincérlánynak. — Lottó, totó, bongó? — érdeklődött a kis szöszi. — Csak egy sokat érő ötlet, szivi. Végre beütött egy buM — nevetett a másik, s fehéren villantak meg az átlagosnál némileg hegyesebb szemfogai. — Folytatjuk — 24 <RA1