24 óra, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
► a* .SÉÉPIITI:1 ,#Í^||T::. • ■ . ■,;: ^P^ffT:M!;tt^iBÉNBMFiy^S'ihPNÉMBÉ^ .\v.v.v.v.v.v.v.v.%v.%v.%v.v.v.%v.v.v.v.v.v.v.\v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.\%v.%v.v.v.v.\v.v.v.v.v.v.v.\ .............•............................................................................................................................................................................................................................................................................... .V.V.V.V.y, Németországi túra Nagy Antal a gólkirály A Tatabányai Bányász SC férfi kézilabdacsapata két évtizede (az év végi és januári bajnoki szünetre) több meghívást kap különböző tornákra Németországba. Idén a meghívásnak csak egy részére tudott vállalkozni, mert a bajnokság tavaszi idénye már január közepén kezdődik, és előtte Magyar Kupa mérkőzése lesz a tatabányai csapatnak. Németh Sándor edző ezért csak a két ünnep közötti időben vállalta, hogy együttesével elutazzon Németország nyugati részébe. Borsos Attila betegség nem tudott részt venni miatta a túrán. A hatodik alkalommal megrendezett nagy nemzetközi tornára Hamelnba harmadik alkalommal hívták a TBSC-t. Neves csapatok vettek részt a találkozón, s naponta több mint kétezer szurkoló nézte végig a mérkőzéseket. A rendezők úgy készítették el a párosításokat, hogy a hazai csapatnak esélye legyen a végső győzelem megszerzésére, mert az első napi nyertesek játszottak az első, a vesztesek a harmadik helyért. A TBSC első napi ellenfélként, a sokszoros BEK- és KEK- győztes szovjet ASK Minszk csapatát kapta. Az első félidőben még szoros volt a mérkőzés állása, a tatabányai fiúk látványos megoldásokkal jól szórakoztatták a szurkolókat. A félidőben azonban a második nagyobb fizikai erővel rendelkező szovjetek fölényt harcoltak ki, és hét góllal győztek (29-22). A nap második találkozóján először játszott a hazai Háméin csapatában az Essenből átigazolt bajnok válogatott, sokszoros Kovács Péter. A Hámeln a Bundesliga B-ben listavezető, de jelenleg hat volt válogatott játékos (NDK és magyar) szerepel a csapatban. A találkozót a hazaiak nyerték a HK Nyborg (dán) csapattal szemben. Másnap az esti mérkőzésen a TBSC irányította találkozót a dán első osztályú csapattal szemben. A félidőben 12-9-re vezetett a Tatabánya, ezen a találkozón is a gólerős Nagy Antal volt elemében. A mérkőzés utolsó perceire Németh edző több cserét hajtott végre, és ez majdnem megbosszulta magát, mert az utolsó másodpercben egyenlítettek a dánok (22-22). Kétszer ötperces hosszabbítás következett, amit a tatabányai fiúk nyertek 4-2- re, és így 26-24-re megnyerték a találkozót, és megszerezték a 3. helyet. A másik találkozón óriási csatában a hazai csapat — amelyet az elmúlt évben legyőzött a TBSC — diadalmaskodott a Minszkkel szemben, és így Kovács Péterék nyerték a tornát. Az ünnepélyes eredményhirdetéskor óriási tapsot kapott Nagy Antal, aki két világhírű játékos előtt, a szovjet Jakimovics, és a több mint kétszázszoros NDK válogatott Wahl előtt gólkirály lett (20 góllal). A következő napon Salzgitterben két bemutató mérkőzésen vett részt a TBSC. Először egy kétszer húsz perces találkozót játszott a Hildesheim csapatával, amelyen Nagy Antal húzódást szenvedett, és balszerencsével 16-15-re kikapott a TBSC, míg a második teljes 2X30 perces találkozón 33-23 (17-11) legyőzte Braunschweig csapatát. A túráról Németh Sándor edző véleménye az volt, hogy a jó csapatok ellen, nagy szurkolótábor előtt lejátszott találkozók, jól szolgálták a közel két hét múlva kezdődő hazai bajnokságra való felkészülést. — g — Nagy Antal, a torna gólkirálya, a serleggel Kukkoló, avagy sportújságíró? Döntetlenre áll a mérkőzés a „New England Patriots” és a Boston Herald között azon a mérkőzésen, melynek tétje, bármilyen különös, a következő: beléphet-e egy újságírónő a rögbicsapat öltözőjébe a mérkőzés utáni nyilatkozatokért. A kezdés látványos volt. Lisa Olson, a sportrovat rögbiszakértője a „Hazafiak” négy játékosától kapott világosan megfogalmazott ajánlatot. A fiúk egyébként az alkalomhoz illően voltak vetkőzve. Olson kisasszony feljelentette négy csatárt, a csapatot, a klubot, mondván: ő csak a munkáját végezte az öltözőben. A csapat tulajdonosa, Victor Kram ezt a tevékenységet egyszerűen kukkolásnak nevezte. A sportújságírónők szervezete — 500 hölgy — ellentámadásba ment át, sztrájkot ígért. A Nemzeti Nőszövetség mindezt azzal nyomatékosította, hogy bojkottot hirdet Remington villanyborotvák és szőrtelenítők ellen. Kiam úr a — a borotvakirály — kétségbeesett védekezésének jele, hogy megvette egy helyi lap teljes oldalát és azon kért bocsánatot a történtekért. Ugyanekkor erősítést kapott az ohiói „Bengáli tigrisek” kapitányától, oly módon, hogy az öltözőjükbe sem engedte be az USA Tolony munkatárást: a „játékosok magánéletét óvta a sajtótól”. Történetesen ezúttal is hölgy előtt csapták be az ajtó. A mérkőzés fordulatait országos érdeklődés kíséri. A New York Times vezércikkben (!) szállt be, és döntő érvet vonultatott fel hölgyek védelmében: Szaúd-Arábia poklában katonalányok a is izzadnak, míg itthon néhány túlfizetett ostoba játékos ocsmányságokkal traktálja az újságírónőket... A meccs még tart. A végeredmény álljon itt egy szurkolói bekiabálásnak is tekinthető szöveg: „Ha a hölgyek beléphetnek a férfiöltözőbe, akkor a férfiaknak is helyük van a női öltözőben ... Mellesleg, nem lenne egyszerűbb megvárni, míg a rögbijátékosok felöltözve kijönnek az egyébként izzadságszagú öltözőből?!” Az év meglepetései A Tatabányai Városi Sportcsarnok párbajtőrözői szerezték az év egyik legnagyobb megyei meglepetését. Regéczi Rita edző vezetésével, közel egy év alatt óriásit fejlődtek a lányok, a fiatal együttes az OB I-be került. Képünkön a „tinigárda” az edzővel. 24+RA^ Sporthumor A felsőbajorországi Amping városka csapatának vezetői a soron következő bajnoki mérkőzés előtt gondosan megtisztogatták pályájukat a vastag hópaplantól. A felszabadult területet ezer és ezer varjú lepte el. Ahol zöldet láttak, percek alatt kigyomlálták. A jelenség érthető volt. Hetedhét határban mindent hó borított, itt kínálkozott szegény éhező fekete madarak számára az egyetlen füves terület. A jelenség tehát érthető volt, de a focifőnökök számára persze tűrhetetlen. Dicséretükre váljék, gyorsan határoztak. — Gyerünk, emberek. Hordjuk vissza a pályára a havat. 14 Válasz (állásfoglalás?) egy cikk nyomán Érdeklődéssel olvastam a 24 OKA december 18-i számában megjelent „Fekete-fehér és a szürke” című sportcikket. A cikkben nyilatkozó Székely Csaba régi ismerősöm hiszen évekig együtt játszottunk sakkversenyzőként a Tatabányai Bányász OB II. gárdájában. Ugyancsak régi kedves ismerőst üdvözölhettem Mórocz Károly újságíró személyében, aki valamikor fiatal játékosként, sakkozói ismereteit a TBSC csapatánál bontogatta. Ezek tudatában, meglepetéssel kellett tapasztalnom, hogy a nyilatkozó, és az újságíró részéről közölt megállapítások egy része nem felel meg a tényszerűségnek, egyes körülményeket nem jól ismernek, sőt tovább megyek, a következtetések levonása is helytelen. A megyei sakkszövetség elnökeként, a tisztánlátás és a testület munkájának objektív megítélése érdekében az alábbiakat kívánom közölni, a megyei sakktársadalmat is kellően informálni. Elmarasztalás történik a megyei szövetség munkáját illetően a szponzorkeresésnél, vagyis a sakkot támogatói körének kiválasztásánál. Szeretném megjegyezni, szövetségünk e téren nem „gyámoltalan”, hanem nem hogy élünk a szponzorok felkutatásával, mivel ez jelenleg szövetségünknek nem feladata, de célkitűzése sem. Gazdálkodásunk a szövetség tagjainak támogatásából, és az állami sporttámogatás forrásából képződött. Nem feladatunk, hogy minősítő versenyeket rendezzünk jelentős pénzdíjakkal, ez megítélésem szerint, a működő szakosztályok célkitűzése lehet, ami a múltban is gyakorlat volt, nemcsak megyénkben, hanem máshol is. Sajnálom, hogy Székely Csaba, akinek sakkozói tudása és annak gyakorlása éppen a megyében teljesedett ki, nem vállalkozik hosszú évek óta a megyei egyéni versenyeken elindulni, holott ő, és hasonló képességű és játékerejű sakkozók növelhetnék a megyei versenyek szakmai értékét. Elég élesen merült fel az ifjúsági sakkozással való foglalkozás kérdése. Megemlítem, hogy szövetségünk rendezésében — ami az éves versenynaptárból és jegyzőkönyvekből egyértelműen nyomon követhető — évenként 8—10 egyéni és csapatverseny került kiírásra és megrendezésre az ifjúsági és serdülő kategórián belül. Ezen túlmenően, a különböző, Budapesten és más megyékben lebonyolított fiatalok részére szolgáló versenyek is alkalmat és játéklehetőséget biztosítanak. Azt viszont a szakosztályvezetők, vagy éppen személy szerint az edző dönti el, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközből mennyi juthat a fiatalok versenyeztetésére, vagyis ennek meghatározása valamennyi szakosztály belső szuverén jogköre. Ami pedig a fiatalokkal való foglalkozás tatabányai gyakorlatát érinti, dicséretes a KOMTÁVHÖ patronáló szerepköre a tatai IV. Sz. Általános Iskola irányába, de nem mondok vele újat, ezt a törekvést szívesen fogadnák Tatabányán is, ahol hogy a tehetséges fiatalok körében megjelenő hasonló eljárás fel nem tárt erőt szabadítana fel a kezdő és törekvő fiatalok számára. Örülök annak, hogy néhány „kényesebb” kérdés felszínre került a cikk kapcsán, és nyilvánosság előtt, nyílt módon szövetségünk részéről néhány gondolat közreadására. Remélem, hogy az összes körülmény figyelembevétele mellett, és valamennyi területen a munka megjavítását célzó törekvések hozzájárulnak megyénkben a sakkozás fejlődéséhez.★ Megértjük Szüts János kifakadását, azt viszont nem, hogy miért „ostorozza” kollégánkat. Dolga, kötelessége úgy visszaadni a lapban a nyilatkozó fél észrevételeit, ahogyan azt Székely Csaba gondolta. Nem véleményt mondott, hanem tényszerűen, között ez pedig kötelessége. Mint ahogy kötelességünk közölni a „sértett” szövetség más véleményét is. Ter rmn•Bizetjárás Lesz TESZ Mint megyénkben általában, igen népszerű a természetjárás a Komáromi Olajmunkás Sportegyesületben is. Bizonyítja ezt az a vendégszeretet, Erdei Szolgálat mellyel a megyei Társadalmi meghívott tagjait fogadták évzáró értekezleten. Megjelent a találkozón Magyarszéki Béla országos TESZ-vezető és Evanics István, a megyei Tűzoltó Parancsnokság őrnagya is. A Komárom-Esztergom Megyei Természetbarát Bizottság elnöke, Horváth Zoltán értékelő beszámolójában elmondta, hogy a "20 éve(!) működő megyei TESZ-szolgálat, ha nehéz körülmények között is, de ismét értékes munkát végzett. A 127 tag közel ezer szolgálatot teljesített (erdő-természet-műemlékvédelem, útellenőrzés, fenyőőrzés, vízi- és tájfutó szolgálat). Felmerült, hogy szükség van-e erre a tevékenységre? A válasz egyértelműen igen! A TESZ-tag példamutató viselkedésével forintokban mérhetetlen értékű teljesítményt nyújt, hiszen a gallytördelők, szemetelők, hangoskodók, dohányzók, tiltott helyen tűzrakók, gombaszedők, tiltott helyen autózók figyelmeztetése a szolgálatot adók feladata. Evanics István őrnagy elmondta, hogy számadás ez a mai nap, nemcsak tájékoztató a tűzvédelmi feladatokról, tennivalókról, hanem a köszönet kifejezése is az önkéntes TESZ- tagoknak, akik szolgálatukkal számos tűzesetet akadályoztak meg. A Megyei Tűzoltó Szövetség nagyra értékeli az önkéntesek szervezett munkáját, hiszen az egyének, a társadalmi aktívák szerepe növekszik, és szükség van a személyi, technikai fejlesztésre is. Ezúton is felajánlotta segítségét a Tűzoltó Parancsnokság nevében, hogy bárhoval, bármely természetbarát szervezethez hívásra szívesen elmennek és segítséget adnak, a tájékoztatás mellett az egész természetbarát mozgalmat közelről is érintő tűzvédelmi kérdésekben. Számos felvetés, javaslat, hangzott el, amelyekre ötlet a jelenlévő vendégek adták meg a válaszokat, majd Magyarszéki Béla országos TESZ-vezető kért szót. Elmondta, hogy a Komárom-Esztergom megyei TESZ-munka példaértékű, országosan is elismerésre méltó. Benne fel sem merült az a kérdés, hogy kell-e a TESZ, vagy sem, hiszen az egész társadalom érdeke a természetvédelem. Ezért is kell, hogy legyen a jövőben a TESZ! Ezután a megyei TESZ- tagok közül elismerésben illetve jutalmazásban részesültek: A Megyei Tűzoltóság PK. részéről: Túri Győzőné, Csorba György és Marosi József, az országos TESZ részéről a MÉM Erdők Védelmezője emlékérmet kapott Mocsnik László, emlékplakettet Cserni Alajos és Huszár Miklós, oklevelet Gergely Zoltán, Németh Vilmosné és Túri Győző, tárgyjutalmat Ilóczki Béla és Cseh Károly. A Megyei Természetbarát Bizottságtól vásárlási utalványt kapott: Gora Johanna, Csorba Endre, Dobi Zsigmond és Mudróczky Csaba. „Venatus” 1991-es naptárat vehetett át: Sütő Éva, Karkó Ferenc, Huszár Miklósné, Kóbor Jenő, Klóczkiné Sipos Márta, Bartos Ferenc, Balaton Sándor és Eck Géza. 20 éves törzsgárdajelvényt Karkó Ferenc, Szerdahelyi Dániel és Takács István. 10 éves törzsgárdajelvényt Benyöcs Ferenc, Benyőcs Ferencné, Horváth Zoltán, Horváth Zoltánná, Németh Gyula, Vadócz Miklós, Garbacz József, Ilóczki Béla, Németh Vilmosné, Ilóczki Győző, 5 éves törzsgárdajelvényt: Aranyiné, Fejszák Miklós, Antal- Hajós Tibor, Hujber Józsefné, Mocsnik Lászlóné, Simon Károly, Simon Károlyné, Somlai Gábor, Stolcz József, Sztrapon József, Szabó Pál, Zvelihár Ferencné, Simon Lajos, Pólya Dezső, Klinger Vilmosné, Somlainé Szlávik Éva, Makkainé Szlávik Zsuzsa, Makkai István és Szabó János kapott. Végül llóczkiné Sipos Márta, a KOMÉP természetjáró-szakosztály vezetője bejelentette, hogy 1991- ben a KOMÉP hívja vendégül a TESZ-tagságot évzáróra. Túri Győző, faj természetjáróinak a Movezetője ezúton kötetlen eszmecseréhez fehér asztalhoz hívta a több mint félszáz TESZ-tagot. 1991. január 5., szombat