24 óra, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-06 / 5. szám

Belvízi háborút vívnak a Sport utca lakói csatornagondok Homokzsákokkal torlaszolták el az árkokat, átvágták az aszfaltot, szivattyúztak Bana határában csordul­tig teltek a lefolyók. A csapadék házat, barom­fit veszélyeztet. A víz­ügyi igazgatóság január negyedikén I. fokú helyi vízkárelhárítási készült­séget rendelt el. M. Tóth Sándor­ bana A község szélén, a Sport utcában a vízelvezető árkok csordultig teltek. A sportpályán akár úszómedencét lehetne ki­alakítani, de a szomszédos szántóföldet is vastagon borítja a csapadék többhektáros terü­leten. A hívó szóra mi is kimen­tünk a helyszínre tegnap dél­előtt. A község túloldalán a te­lepülésre vezető út mentén még ember magasságú hótor­laszok mutatják, hogy az ele­mek bizony alaposan próbára teszik ezen a télen a falu lakos­ságának a türelmét. Újra meg­ered az eső, helyenként havat is hoz. Az egyik utcában Kál­mán Zsolttal, a katasztró­favédelem munkatársával talál­kozunk. Kinn járt a helyszínen. A látottakat úgy összegezi, hogy jelenleg a szivattyúzás úgyszólván fölösleges. A vizet a gravitáció mozgatja. Az ellen pedig nem lehet mit tenni. A Sport utcában helybeli fi­atalember, Baranyai Kornél sétál kislányával, Zoéval. Föl­vázolja a helyzetet, mutatja a A vízügyi szakember: elmúlt a közvetlen veszély Tegnap Janek Emil, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóság központi védelemvezetője elmondta, hogy a prob­lémát az jelentette: valamennyi csapadék ezen a ponton gyűlik össze. A csatorna és a Bakony-ér egyaránt megtelt. A készültség el­rendelését követően munkatársai azóta is állandóan ellenőrzik a helyzetet. Tegnap a vízgyűjtők elkezdtek apadni. A közvetlen ve­szély elmúlt, nagyobb csapadék sem várható egyelőre. Ennek elle­nére a készültséget továbbra is fenntartják. Ha esik, ha olvad, ugyanolyan komoly a helyzet Kovács Erzsébet, Bana jegyzője tegnap a megyeszékhelyre utazott tárgyalásra. Elmondta, hogy nyugodt szívvel csak úgy tudott el­menni, hogy előtte, reggel tájékozódott a helyzetről. Az apadás hallatán nyugodott meg. Előtte való nap bejárták a környéket. Szerdán bizony a Petőfi utcai kertek alját is elöntötte a víz. Évről évre visszatérő probléma ez a faluban. Olvadáskor ugyanolyan ko­moly a helyzet, mint nagy esők idején. Egyik évben ki is öntött a Bakony-ér. Akkor a futballpálya épülete is megrongálódott. környéket, a látvány egyéb­ mélyán aggódik. Házuk mel­­hetne. Mutatják: az úton az gyűjtők, a Bábolna-csatorna­ként önmagáért beszél. Kijön lett hömpölyög a falu felől ér- aszfaltréteget át kellett vágni, valamint a Cuhai Bakony-ér is több lakó is érkezésünk hajla- kező vízelvezető árok. A víz- hogy szabad utat engedjenek megtelt. Szerdára állt elő az a tára. A Schwarcz család ko-­szint magasabb már nem is le­ a víznek. Igen ám, csakhogy a helyzet, hogy több vizet nem tudott magába fogadni. Az áradat elindult visszafelé. Ho­mokzsákokat hoztak, raktak le, ahol lehet illetve kell. Nagyigmándi tűzoltók meg a helybeliek szivattyúztak két napon keresztül. Időközben megérkezik Ágos­ton György a helybeli önkénte­sek vezetője. Ő szerda déltájban állt a szivattyúhoz, és dolgozott szakadatlanul éjfélig. Segítő volt egy falubeli vállalkozó is, Né­meth Miklós, aki markológép­pel vonult föl, és elzárta a víz út­ját. Kovács Péter ugyancsak fa­lubeli. Ő homokzsákokat adott, Schwarczék méltatlankod­nak. Kétezer csirkéjüket, a ba­­romfiistállót veszélyezteti a csa­padék - no meg a házak alapza­tának sem használ, ha a talajba szivárog, és eláztatja azt. Kérde­zik: szerintünk ők felfújják az ügyet, mert ez terjedt el a köz­ségben. Aki itt él, nagyon is va­lósnak tekinti a problémát. Ha most nem is történt katasztrófa, de véleményük szerint nagyon a határán álltak. A Sport utca lakói azt is sé­relmezik, hogy a fent említett embereken kívül nem segített más lakos. Pedig az egész falu csapadékja gyülemlik náluk össze. A víz tulajdonképpen közös, ám ők magukra marad­tak - legalábbis úgy érzik ezen a borongós, januári napon. El­vártak volna nagyobb összefo­gást, a magasabban lakók se­gítségét is. -J.£ í­ititLULl Geszti Péter: Szövegmondó vagyok, de kisiparos már nem riszájkling A Rapülők a csúcson folytatja. Az első show-műsorra az összes jegy elfogyott. Geszti Péter szerint a múlt nem egy hintaszék, amelybe beleül, s ringató­zik. Rengeteg megvalósí­tásra vágyó terve van, most éppen a Riszájkling­­show-ra készül. Kovács László - Iskolai végzettségét tekintve tanár. Nem gondolt arra, hogy gyermekeket kellene oktatnia? - Rövid ideig tanítottam. Azt mondom: a tanári pálya hiva­tás. Hamar rájöttem arra, hogy az én lelki típusommal ennek nem tudok megfelelni. Nem lennék elég türelmes, az ala­posság is hiányzik belőlem. Rendszeresség kell hozzá, úgy éreztem, ezen a területen nem találtam volna a sikerhez veze­tő utat. Hozzáteszem: többre vágytam. Vagy kevesebbre. Szemlélet kérdése. Rengeteg ötletem volt, s mivel már a dip­loma átvétele előtt is vonzott a média, készítettem tévés és rá­diós műsorokat, úgy döntöt­tem: nem tanárként fogom ke­resni a kenyeremet. - Tizenhárom évvel ezelőtt ta­lálkoztunk. Akkor feltettem a kérdést: ha nagyon röviden kellene bemutatkoznia, mit mondana el magáról? Szöveg­mondó kisiparos, riporter, kre­atív munkatárs, eladási lista­vezető és magányember - hangzott a válasz. Mára men­­nyit változott a helyzet? - Szövegmondó vagyok, igaz, már nem kisiparos. Riporter­nek, magányembernek nem mondhatom magam, eladási lis­tavezető még lehetek. Annyival egészülhet ki a sor, hogy a ma­gyar médiamunkások közé tar­tozom. Úgy érzem, van érzé­kem ahhoz, hogy amit éppen művelek, arra rezonáljanak az emberek. Legyen ez reklám, dal, musical, vagy éppen film. Mindez egyre nagyobb örömöt okoz számomra. - Az eladási listavezetésről jut eszembe: újra összeállt a Rapülők együttes, még ebben a hónapban hatalmas bulit csapnak, lemezt adnak ki. A pesti koncertet követően tur­néznak is? - Nem, egyszeri alkalomról van szó. Én mindent a külön­legesség miatt szeretek. 1994-ben az újságírók úgy fo­galmaztak: a csúcson hagy­tuk abban. Most azt mondom, ott is folytatjuk. Szeretném bebizonyítani, hogy nem csak a reklámjaimmal tudom a nyugat-európai színvonalat képviselni, hanem ezzel a műsorral is. A január 21-ei előadásunkra már az összes jegy elfogyott, ezért úgy dön­töttünk, egy nappal korábban is tartunk egyet. Mindkettőt a Papp László Arénában ren­dezzük. A Riszájkling-show­­ban rengeteg sztár lép fel ve­lünk, lesz olyan, amikor egy­szerre százan leszünk a szín­padon. - Az új CB-t még nem láttam­­ az üzletekben. - Ezen nem csodálkozom. A­­ koncert napjára időzítjük a­­ megjelenését. Igaz, karácsony előtt is piacra dobhattuk vol­na, de nem tettük, azokat az érdeklődőket szeretnénk elő­ször megtisztelni vele, akik el­jönnek az előadásainkra. Azt találtuk ki, hogy a lemezen azokat a régebbi dalainkat új­rahasznosítjuk, amelyeket a közönség a leginkább kedvelt. A zenét és a szöveget teljesen átalakítottuk, minden nótát más stílusban hangszerel­tünk, így lett közöttük big band, szving, grunge rock, rock'n roll, raggie, punk.­­ Bevallom, még ma is ott ragadok a televízió előtt, ha a Mézga család valamelyik epizódját látom. Lükő Ala­dár hangját adta annak ide­jén, gyermekszínészként. Ön is bele-belenéz alkalom­­adtán? - Nem szoktam régi dolgok­kal foglalkozni. Nem azért, mert egészen élesen rajzolja fel azt, hogy már milyen öreg vagyok. Nem szeretek nosztal­giázni. A múlt nem egy hinta­szék, amelybe beleülök és rin­­gatózok benne. Egykor jó volt. Nem azt mondom, hogy el kell felejteni, túl kell lépni rajta. Mindig van min túllépni, van mit jobban csinálni. — —m .Azért nem lettem tanár, mert többre vágytam. Vagy kevesebbre. Szemlélet kérdése...” A jövő kockázata: zene, musical, filmírás, különleges rendezvények Nemrégiben a Magyar Rádió egyórás műsort rögzített Komáromi­ban Geszti Péter pályafutásáról. Akkor a terveiről titokzatosan csak annyit mondott, hogy konkrétum még nincs. Nehéz eldönte­ni, hogy melyikhez lásson hozzá. Nem is szeret róla beszélni, mert előfordulhat, 13 év után ismét találkozunk, és ha rákérdezek, mi valósult meg belőle, csak áll majd szügyig meglepve, hogy nem fe­lelt meg azoknak a céloknak, amelyeket akkor itt felsorolt. Aztán mégis kockáztatott, és elmondta: zene, musical és filmírással, kü­lönleges rendezvények létrehozásával szeretne foglalkozni. Olya­nokkal, amelyeknek szimbolikus értékük is van, s nem pusztán nagy tömegek mozgatására alkalmasak. RIPORT - INTERJÚ 24 ÓRA - 2006. JANUÁR 6., PÉNTEK Névjegy SZÜLETÉSI IDŐ: 1964. május 9. ISKOLÁK: ELTE Tanárképző Főiskolai kar, magyar-törté­nelem szak. PÁLYAFUTÁS: 10 évesen már gyerekszínész­ként tevékenykedett, hosszú éveken át az Első Emelet együttes szövegírója volt Dol­gozott rádiós és tévés műsor­vezetőként is. 1992-ben meg­alakította a Rapülők együt­test, első lemezük eMeRTon­­díjat nyert Második CD- jüket, a Rapetát, Huszka Je­­nő-díjjal ismerték el. 1996- ban Dés Lászlóval és Békés Pállal karöltve készítette A dzsungel könyve musicalt. A Jazz*Az zenekar dalszöveg írója, a Kalózok című film társírója. Nevéhez fűződik a Magyarország című sláger megalkotása is, amelyet a kö­zönség Oláh Ibolya előadásá­ban ismerhetett meg. 1991- ben megalapította az Akció Nxs nevű reklámügynökséget, a céget a mai napig vezeti Az idén a Magyar Köztársa­ság Lovagkeresztjét kapta.

Next