Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1999. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-03 / 179. szám

Megyei krónika A megemelkedett talajvíz miatt szárítanak is a régészek... A korsót is kiállítják majd a Fü­zitői Napokon Egészen augusztus végéig folytatják a feltárási munkálatokat Almásfüzitő határában, ahol a már több mint egy hónapja tar­tó ásatások során is számos értékes leletanyag került felszínre. Múlt szombati számunkban részletesen is beszámoltunk a Du­nától alig párszáz méterre folyó régészeti leletmentésről, ahol most is nagy erőkkel zajlik a kutatás. Ez a terület egyáltalán nem új, nem ismeretlen a régészek előtt, hiszen már tavaly nyá­ron is dolgoztak itt. A tatai Kuny Domokos Múzeum Horváth Friderika régészt, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársát kérte fel az ásatás vezetésével, aki­nek munkáját sokan segítik. Elsőként természetesen az almásfüzitői önkormányzat biztosította támogatásáról a múltat, a római kort kutató, tanulmányozó szakembere­ket, a helyhatósággal közösen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához benyújtott és elnyert támogatás révén a munkálatok anyagi feltételei is megteremtődtek. Ezen kí­vül az idei nyáron három lel­kes közmunkást is a régészek, a régészhallgatók rendelkezé­sére bocsátottak, akik a rajzo­lásnál, a méréseknél, a szinte­zésnél és a finom bontásoknál segédkeznek. A régészek és­­ hallgatók te­vékenységét a budapesti Ca­­rexon Kft. és a Magyar Állam­vasutak Részvénytársaság al­másfüzitői állomásfőnöke is segíti, utóbbi az elszállásolás­hoz járult hozzá. Korábban már beszámol­tunk arról, hogy több sírt is feltártak a július eleje óta tar­tó ásatás során, melyekből ér­tékes leletanyagok kerültek elő. Említést érdemel az a ko­rai ezüstgyűrű, mely meglepő épségben maradt ránk. A sírok változó állapotban maradtak az utókorra - tud­tuk meg a fiatal régésztől, Horváth Friderikától. Állapo­tuk attól függ, milyen mélyen „bújnak meg” eddig a felszín alatt. Az egyik sír mindössze húsz centiméter mélyen volt a mai földfelszíntől. Erre eléggé porhanyós, rossz álla­potban bukkantak rá, hiszen ez a mélység még abban a fa­gyási rétegben található, ahol állandóan „pusztulnak” csontok. És ez az idei esős a nyár sem tett jót a leleteknek. Még mindig magas a talajvíz, és teljesen átitatódtak a lele­tek, vizesek, ezért nehéz ki­bontani őket. Annak érdeké­ben, hogy ne törjenek, sérül­jenek meg, hetekig kell szárí­tani őket addig, amíg elpa­­kolhatóvá válnak. A szárítás után pedig követ­kezhetnek a restaurátorok, majd pedig a tervek szerint szeptember közepén a Füzi­­tői Napok, ahol a már tavaly és az idén is feltárt leleteket a nagyközönség is megtekint­heti. A Füzitői Napok elneve­zésű többnapos rendezvény idején a helyi művelődési házban rendeznek egy ideig­lenes kiállítást, de a későbbi­ekben szeretnék, ha a későró­mai, az elsőtől a negyedik szá­zadból származó leletekből állandó kiállítást is tudnának rendezni. Természetesen Al­másfüzitőn... Baranka Horváth Friderika ásatásvezető azt a korsót mutatja, mely telje­sen ép állapotban került elő az egyik sírból Fotó: L. Z. Testületi ülés Esztergomban Esztergom város képviselő-testülete augusztus 5-én, csütör­tökön este hat órakor tartja majd rendkívüli testületi ülését a városházán. A napirendi pontok között a városi zeneiskola helyzete szerepel. Tatabánya történetéről Állandó tárlat az őskortól a várossá válásig Az Év Múzeuma 1997 címmel ki­tüntetett Tatabányai Múzeum­ban állandó kiállítást tekinthet­nek meg az érdeklődők. Az ős­kortól, a várossá alakulásig, 1947-ig mutatja be a kiállítás a megyei jogú város történetét. A tárlat első egységében a régésze­ti múlt emlékeit láthatjuk, míg a második egységben a török időkben elpusztult elődtelepülé­sek újratelepítésétől a bányászat megkezdéséig, illetve a bánya­nyitástól a várossá válásig terjed. Tatabánya területe a késő réz­kori badeni kultúra emlékanya­gában a leggazdagabb. A népes­ség állattenyésztéssel foglalko­zott, halottak csontvázasan és hamvasztva is temette. Erre pél­dák a Tatabánya-Kertvárosban előkerült sírleletek. Az alsógallai temető a környék leggazdagabb és legnagyobb avar kori temető­je volt. Tatabánya elődtelepülé­sei közül Galla falut említik az írott források 1251-ben, ám az még nem eldöntött, hogy Alsó­vagy Felsőgallát kell-e ezalatt ér­teni. 1453-ban két Bánhida is lé­tezett. A falvakat 1426-ban még Tatához számították. A három községben 1767-ben 275 úrbéres jobbágy élt, melyből 163 rendelkezett jobbágytelek­kel és 112 zsellér volt. Ezen há­rom település Alsógalla, Felső­­galla és Bánhida volt 1896. március 11-én Bánhida határában 116 méter mélység­ben, mintegy 6 méter,, vastag széntelepet találtak a kutatófúrá­sok. .. A községek közgyűléseinek döntése alapján a belügyminisz­ter rendelete 1947. október 1 jé­vel kimondta Tatabánya város megalakulását. Az első polgár­­mester Andó-Gyurka Ferenc vá­sár lett Csak néhány „érdekességet emeltünk ki a várostörténeti ki­állítás anyagából, de talán sike­rült felkelteni az érdeklődést a Tatabányai Múzeum állandó tár­latának megtekintéséhez. A fen­ti szemelvényeknél sokkal részle­tesebb képet kapnak a történel­mi fejlődésről azok, akik végig­nézik a kiállítást. Ez pedig ajánl­ható minden tatabányainak, hi­szen a műlt ismerete nélkül min­dig nehezebb élni a mában, és gondolkodni a jövőről... -t- hírlap Az alsógallai múzeum felújításáért jótékonysági kulturális rendezvényt szervezett az Alsógalla Hagyományaiért Alapítvány és az Alsógallai Baráti Egyesület Tatabá­nyán, a József Attila Műve­lődési Házban július 31-én, szombaton délután négy­ órától. A rendezvény célja az volt, hogy adományokat gyűjtsenek az alsógallai múzeum felújítására, az épület minél hamarabbi renoválására, megszépülé­­sére... Táplálkozási szokásainkról Tatán Tatán, a Magyary Zoltán Művelődési Központ föld­szinti előadótermében au­gusztus 4-én, szerdán, vagyis holnap az Állami Népegész­ségügyi és Tisztiorvosi Szol­gálat szervezésében Horváth Kálmánná, a Szent Borbála Kórháza dietetikusa tart előadást a táplálkozási szo­kásokról. Az előadáson étel­bemutató és -kóstoló várja majd az érdeklődőket. Egy életmű képekben­­ a tatai várban Zilahy György festőmű­vész emlékkiállítására vár­ják a képzőművészet bará­tait és az amatőr művészet­pártolókat augusztus 8-án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor a tatai várban. Ekkor nyílik az 1929-ben a vizek városában, Tatán született festőművész életművét be­mutató tárlat, amelyen Wehner Tibor művészettör­ténész, a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériumá­nak főosztályvezetője kala­uzolja majd az érdeklődő közönséget. 1999. AUGUSZTUS 3., KEDD 3 Valóság kontra realitás Az évek múlását, a hétköznapi történelem alakulását nemcsak egyre sza­porodó szarkalábaimon veszem észre. A tükör csak objektív és kegyetlen szemlélője a rajtam, a bennem történő változásoknak. Azonban ezek az újonnan kelt másságok nem csak az én arcomba és lelkembe vésődnek be­le, hanem otthagyják lenyomatukat a társadalom egészén is. És ezek a lenyomatok pedig néha egy riasztó folyamatot jeleznek előre, vagy egy korábban csendben lejátszódó, de annuri nagyobb hatású esemény­ről árulkodnak. Itt van például a „ Whiskys ” esete. Megszületett az új magyar mítosz, a modern Robin Hood legendája. Igaz, annak idején - még valamikor rúg­dalódzós korában - Ambrus Attilának keresztelték el, de mára már erről a jófajta égetett szeszről csak ő jut az eszünkbe. A whiskys egyébként karakán legény, aki úgy jár OTP fiókot kifosztani, ahogyan mi megyünk a sarki közértbe vásárolni. Aztán történetét - hogy még „hollywoodibbra” sikerítse - megspékelte egy mesébe illő módon meg­szervezett szökéssel is a börtönből. Ez utóbbi sokismeretlenes sztori újra az újságok címoldalára kívánkozott. A „télakot”azzal indokolta whisky-t ked­velő barátunk, hogy olyan bűntényekért helyezték rács mögé, melyeket nem ő követett el. Nem vagyok sem ügyvéd, sem bíró, így nem tudom megálla­pítani, tényleg ártatlan volt-e Magyarország jelenlegi „Number 1. ” bűnö­zője az adott esetben. Az azonban kétségtelen, hogy nem annyira „habla­tyolat” lelke miatt élvezte eddig a hatóságok vendégszeretetét. Most pedig lassan nemzeti hőssé növi ki magát, aki eladta életének meg­filmesítési jogát, és a hírek szerint levédette a whiskys nevet. Az új iránt fo­gékony, és hát meglehetősen ingatag ízlésvilággal megáldott butikosok pe­dig már egy új divatot diktálnak. Megjelentek a bűnözőt ábrázoló pólók, sapkák, poharak, kulcstartók. Emlékbe vehetünk magunknak egy személy­re szabott, különbejáratú elítéltet, kizárólag házi használatra. Elgondol­kodtató, vajon mi váltotta ki az emberekből ezt a túláradó szimpátiát a bankrablóval szemben. Akárhogyan is nézzük, sem ő, sem a vele azonosul­­ni vágyók nem hibásak igazán. Valami egészen másnak kell a háttérben munkálnia, amely megváltoztatta gondolkodásunkat, és amely eltorzította az egyébként meglévő igazságérzetünket. Aztán itt van egy másik eset, amely majdnem szomorú véget ért, és amelynek megtörténte is torkot szorongató. Szélhámosnő kontra mozgássé­rült/fogyatékos gyerekek lesz majd a perirat fejlécén. Pénz kontra amerikai úszóverseny, fösvénység kontra álmok, csalás kontra remény... Majdnem elúszott azoknak a gyerekeknek az utolsó esélye, akik - ha nem költői túlzás - apró életüket tették fel arra, hogy bizonyítsanak az Egyesült Államokban. Velük szemben pedig ott állt egy gátlástalan szélhámosnő, akinek lelkiismerete nem háborgott azon, hogy azoktól vesz el, akiktől a sors már előzőleg vámot szedett. És itt van az a legutóbbi panaszos levél, melyet egy szomorú asszony írt. Szűkös keresetét kiegészítendő elvállalta egy ház takarítását a Balaton mel­lett, hogy legalább tízéves kislánya láthassa egyszer a magyar tengert. Az útiköltséget is nehezen szedték össze, de boldoggá tette őket az a tudat, hogy néhány napig igazi balatoni vakációban lesz része a kicsinek. Talán a sors könyvében volt megírva, hogy nem lett az egészből semmi. Az úr, akivel az asszony a munka részleteit beszélte meg, hamis címet, ha­mis nevet és telefonszámot adott meg. Ezért utaztak többszáz kilométert, megrakodva csomagokkal és reményeikkel... Nem tudom, mi történt! Nem tudom, hogy mi hozza magával ezeket a változásokat. Akik még emlékeznek hazánk utolsó kivégzett elítéltjére, tudják, hogy ab­ban az időben nem lett „népőrület” Soós Lajos istenítéséből. Senki sem hor­dott magán I love you Soós feliratú pólót, mert valahogy még működött az a belső óra, amely segített annak eldöntésében: mi helyes és mi nem. És ak­kor is voltak csalók és mételyezett lelkű emberek. Ám, ez a fajta tapintható gonoszság talán nem harapódzott el bennük. Változik a világ, és benne vagy vele változunk mi is. A kérdés már csak az, hogy ez a változás a javunkat szolgálja majd, vagy olyan következmé­nyei lesznek, melyeket ma még nem láthatunk...? - momo - Táboroznak az ukrán fiatalok Az ukrán kultúrával, népszokásokkal, hagyomá­nyokkal és nem utolsó sorban az ukrán nyelvvel ismerkednek Gyenesdiáson azok a fiatalok, akik az Országos Ukrán Kisebbségi Önkor­mányzat által szervezett táborban vesznek részt. A tábort azzal a céllal hozta létre a Hartyáni Jaroszlava elnök vezette Országos Ukrán Ki­sebbségi Önkormányzat, hogy a Magyarorszá­gon élő ukrán nemzetiségű fiatalok ne szakad­janak el teljesen gyökereiktől, ismerjék meg, sajátítsák el, majd pedig ápolják is nemzetük kultúráját, tradícióit. A már negyedik alkalommal megrendezett tábornak komáromi résztvevői is vannak, hi­szen a határvárosban is szép számmal élnek uk­rán nemzetiségűek. A mostani önkormányzati ciklus kezdete óta saját helyhatósággal is ren­delkeznek, melynek elnöke, Kravcsenko György - aki egyben az országos testület alelnöke­­ is segítette az idei tábor megszervezését. Ezen túl még egy komáromi „kötődés”: többek között a Duna-parti városban élő Bencsikné Mező Márta pedagógus, a komáromi ukrán önkormányzat alelnöke is foglalkozik a gyökereikkel ismerke­dő magyarországi ukrán fiatalokkal... - nes .Ukránul is táncolnak” a fiatalok a gyenesdiási táborban... Fotó: RóTi „Színtiszta” üdítő... Mint azt számos sajtóorgánum közölte, a Sonny Kft. által gyár­tott, mintegy hatezer darab két deciliteres, papírdobozos al­malébe idegen anyag került. A cég azonnal felkért két függet­len osztrák laboratóriumot an­nak vizsgálatára: derítsék ki, hogy milyen anyag jutott az üdítőbe. Ennek birtokában to­vábbi vizsgálatokat lehet végez­ni, amelyek arra irányulhatnak, hogy a szennyezés mikéntjére fény derüljön. Most érkeztek meg a vizsgá­lati eredmények Ausztriából. A bécsi Élelmiszeripari Kísérleti Intézet, valamint az ugyancsak bécsi Ital­technológiai Kutató Intézet egyértelmű és egybe­hangzó jelentése szerint a kifo­gásolt ital tisztítószerek marad­ványait tartalmazza. A szert a töltőberendezések tisztításánál alkalmazzák, és használata az élelmiszeripar­ban engedéllyel történik. Az adott eset feltehetően a tisztí­tás során felmerült hibának tudható be. A cég szigorú vizsgálatot ren­delt el annak felderítésére, hogy milyen módon kerülhe­tett sor erre a hibára, és a vizs­gálatok remélhetően rövide­sen eredményt hoznak. A Sonny Kft. álláspontja sze­rint ez az eset egyszeri és egye­di, és a még eddiginél is szigo­rúbb biztonsági intézkedések segítségével kizárják annak is­mételt előfordulását.

Next