Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-04 / 36. szám
2 oldal. Komáromi LapokH mernünk, hogy az itt élő zsidóságnak mindég jobb sora volt, mint a többi európai országokban , ha polgári foglalkozásaik az akkori idők szokásaihoz és hagyományaikhoz képest korlátozva is voltak, azért nyugodtan folytathatták a megélhetéshez szükséges kereseti forrásukat, szabadon gyakorolhatták vallási kultuszukat, a múlt század ötvenes éveitől kezdve meglehetős positiót vívtak ki maguknak az állami társadalom összes ágaiban, a zsidóság vezetőit ott találjuk a kultúra, a művészet, a sajtó, a közgazdaság, a kereskedelem vezető helyein, sőt ha kisebb számban is, de megtaláltuk őket a felsőbb hivatalokban, a minisztériumokban, az államtitkári állásokban. A magyarság a zsidóságot, mint egyenrangú polgárt tekintette, abban a zsidót, mint vallást, de sohasem mint nemzetet látta és ezért hálátlanság volna a zsidóságtól, ha a balszerencsébe jutott magyarságot ép most hagyná el, megtagadná a vele született magyar mivoltát, magyar érzését. A „Zsidó Párt“ a „Zsidó Nemzet" fogalma egész új keletű, azt az új állam vezetői dobták ki a választási harc mezejére, annak háttere csak egy lehetett, a magyarság számarányát megtörni és mesterségesen leszorítani. Sajnos, a felvidéki zsidóság beleesett a kelepcébe. Egy része, tekintettel a részrehajló és a magyarsággal nem rokonszenvező számlálóbiztosok befolyására, érzelmeinek nem mert szabad lefolyást engedni nem merte magát magyarnak vallani, szlováknak, vagy pláne csehnek nem vallhatta magát, — hisz ezzel egész múltját hazudtolta volna meg — és így nem maradt más expediense, mint a választási harcba kidobott „Egyesült Zsidópárti“-nak vallotta magát. De hisz sok helyen nem is tehetett egyebet. Volt közöttük sok, aki korcsmaengedéllyel bírt, másiknak trafikja volt, harmadikban egyébb, függő helyzete volt az állammal. Bizony, létfenntartását kockáztatta, ha magyarnak vallja magát. Ez az egyedüli magyarázat a felvidéken oly meglepő számban leadott Egyesült Zsidópárti szavazatnak. A Ruszinszkóban élő és magát zsidópártinak nevező zsidóságra mindjárt ráolvasták a szavazataiknak következményét és most a „Zsidó Nemzet" tagjai kötelesek a közhivatalokban, iskoláikban a héber nyelvet használni, már pedig tudvalevő dolog, hogy a héber nyelvet teljesen csak a rabbik és nagyon kevesen ismerik és a ruszinszkoi zsidóság kérdőjellé görbült quid nunc? A hivatalos köröktől megkapták azonnal a választ: Ha nem tudsz saját nemzeted nyelvén beszélni, vagy ha ezt nem ismered kellőleg, úgy a közhivatalokban, iskolákban az államnyelvet, a csehszlovák nyelvet kell használnod, hatósághoz intézendő beadványodat csehszlovák nyelven kell fogalmaznod, oly nyelven, melyet „a zsidó nemzetnek“ kis hányada ismer. Így fest az életben a külön Zsidó Nemzet politikai jelszavával a kacérkodás. Óhajtanám, ha a zsidóság köréből minél többször csendülne fel a Fried Jenő szellemében elhangzó őszinte, szókimondó hang. Ez bizonyára csak jó érzést váltana ki az itt élő és testétől elszakadt magyarság között. Mert ezzel csak kötelességünknek és hálaérzetünknek teszünk eleget a magyarság iránt, akikkel gyermekkorunk óta élünk egy társadalomban és akik között mindig jó sorunk volt. Tény és valóság, hogy az utóbbi időben sok történt odaát, ami lelki egyensúlyunkat megbillentette. Volt a zsidóságnak több önmagáról megfeledkezett tagja, aki hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a bolsevizmus örvényébe jutott, majd annak elmúltával beállott a Bécsi Magyar Ujságnak, mint a magyarságot mindig szidalmazó s rágalmazó gárdájába. De éppen ezért a magyarság ne általánosítson s ha a főkolomposok között zsidók is voltak, abban az egyént és ne a zsidót nézzék, büntessék, sulytsák a bűnösöket, de nem azért, mert zsidó, hanem mert vétkezett hazája és nemzete ellen. Minden akció reakciót szül és a túloldali zsidóság már eléggé megszenvedett a magáról megfeledkezett és az országot az érvénybe juttató vezetők bűneiért. Jóleső érzéssel veszünk róla tudomást, hogy a túloldal kilengései megszűntek, hárítsunk el mi is magunkról minden látszatot, hogy mi a magyarságot nem szeretjük úgy mint eddig izzó fajszeretettel, szivünk teljes melegével. Olvastam Vázsonyinak egy beszédjében, hogy ha az orosz bolsevizmus vezérei közé pár zsidó beállott, ennek megvan a lélektani alapja. Oroszországban kutyábbnál kutyább helyzete volt a zsidóságnak, de a saját faja vesse meg az a zsidót, aki Magyarországon, ahol a zsidóság, a kereskedelem, a pénzügy, a kultúra terén vezető szerepet játszott és egyenlőjogokat élvezett, bolsevizmust támasztott, avagy akart támasztani. Ez akkora hálátlanság — mondja Vázsonyi — melyet szóval kifejezni nem lehet és a zsidóság és magyarság közötti ezeréves jó viszonyt rombolja le. A külön zsidó nemzetségbe való becsalogatása a szlovenszkói zsidóságnak ezt az ezeréves jó viszonyt akarja meglazítani, tönkretenni. Óva kérem minden zsidó testvéremet, ne üljön fel semmiféle ilyen politikai csaléteknek és szirénhangnak. Ha más templomba járunk is, egy igaz Istent imádunk, magyarok, vagyunk, azok maradunk és ezen magyar voltunkból nem engedünk sem jutalmakért sem fenyegetésekért. Mi a zsidót csak mint vallást ismerjük el, de a zsidó politikai párt alapjára nem helyezkedhetünk. (s. b) melyeket a keresztényszocialisták gyűlésén volt alkalmam láthatni. A magyar faj, az összetartozás érzete, a három szín csak úgy odavonzotta, odahozta magyarjainkat, akár a kisgazdák, akár a keresztényszocialisták tartották gyűlésüket. A beszédek tárgya és tartalma is annyira hasonlított egymáshoz, hogy egy ismerősöm, faluról való kisgazda azt kérdi tőlem „ugyan kérem most már melyik párthoz csatlakozzunk, ezek is magyarok, meg a múltkoriak is olyan szépen beszéltek?“ Nehéz volt pár rövid szóval felelnem ... E kérdés, láttam sokak arcán feltolult önkéntelenül s ha a magyarság lelkiismerete spontán megnyilatkozhatott volna, úgy ezt kellett volna mondania: Magyar vezetőink! Az itt megjelent tízezer magyar sürgetve követeli az egységes magyar párt felállítását. Vezéreink nyújtsatok kezet az ugyancsak e helyről, nem régen hozzánk való keresztényszocialista magyar vezéreknek s azok szorítsák meg jobbotokat s kifelé is egységesen képviseljetek bennünket, mert annyi kinn az ellenségünk, hogy talán nem is tudjuk megszámolni. Barátaink pedig ... oly kevesen vannak, hogy azok keresése közben csak egymás karjaiba találunk. Ezt kérjük, nem ezt követeljük tőletek! Ezt követeli tőletek a magyar föld, annak népe, e nép élő lelkiismerete! Jarois Andor. Mlexii 3 felsippilt Újvári menprésre Szép volt, istenien szép, a magyar őserő, mely a falvak kis házikói s a határok smaragd zöldje közt szerényen húzódik meg, végigdöngött a kuruc Érsekújvár kövezeten s impozáns falankszot alkotott a piactéren. Minden magyar szív örömtelien dobbant fel, hogy itt vagyunk, nem pusztuljunk el s ha akarunk, még tehetünk is önerőnkből. Egy csodálatos önbizalomérzet fejlődött ki bennünk, éreztük, hogy él magyar ... áll Buda még. A meg nem alkuvás, a törhetetlen magyarság, a kettétört remények közti élni akarás, valami csodálatos, eddig tán nem ismert rigmust adott lépteinknek, mikor az impozáns menet az állomásról bevonult. S utána jöttek a hazafias, magyar beszédek, jött sok éljen s most hadd mondom el, hogy én mit éreztem utána ... Négy héttel előbb ugyancsak Érsekújvárban voltam a keresztényszocialisták nagygyűlésén. A tömeg tán nem volt oly nagy, de a hangulat épp oly emelkedett s magyar volt, mint ápr. 24-én. A beszédekből épp úgy a törhetetlen magyar hit és bizalom szólt hozzánk, akárcsak most, a tömeg éppúgy éljenzett, mint most s ha a közönséget végignéztem ápr. 24-én 60 százalékig azon arcokat pillanthattam meg, 1921. május 4. a KiiilintaWpM folyó hó 1-én tartotta 48-dik évi rendes közgyűlését, melynek tárgyai az 1920. évi mérleg tárgyalása és az intézet alapszabályainak, illetve eddigi cégének az uj állami törvények értelmében való megváltoztatása volt. A „Takarékpénztár“ elnevezést ugyanis az uj államalakulatban csakis a „községi takarékpénztárak“ használhatván eddig ily ősrégi cég alatt fenálló pénzintézetek kénytelenek voltak önmagukat elkeresztelni. így lett a komáromi első spánztárból: „komáromi első hitelintézet“ a koronapénztárból: „korona bank“, a komáromvidékiből „Komárom vidéki Hitelbank“. És most már — boldogabb lett ugyebár — a haza, eltűnt a pénztelenség és virágzóbb lett a gazdasági élet ? A Vidéki takarékpénztár e közgyűlése a részvényesek szokatlanul élénk érdeklődése mellett folyt le. 57 részvényes körülbelül 1500 részvény képviseletében vett részt azon. Tuba János elnöki megnyitójában a részvényesek nagy figyelme és érdeklődése mellett mutatott rá az 1920. évi zárszámadás egynémely fontosabb és az intézetnek az adott viszonyok között valóban kedvező helyzetét igazoló, a nagyközönség körében is megnyugvást kelthető adatára. E takarékpénztár a múlt év folyamán — a fenforgó viszonyok között — is megóvta állandóan fizetési képességét. Az új betétek korlátozás nélkül állottak a betevő közönség rendelkezésére, sőt a régi betétekből is a pénzpiac tényleges helyzetéhez képest és a fennálló törvényes rendelkezések korlátai között állandóan folyósított kifizetéseket legalább is oly arányban, mint a fizetési zavarokkal működéseikben meg nem bénított többi szlovenszkói magyar intézetek. Likviditása érdekében jelentékeny áldozatoktól sem riadt vissza és állandóan gondoskodott róla, hogy a szükséghez képest megfelelő hitel álljon rendelkezésére. Nyújtott persze csak mozgósítható váltó kölcsönöket, financirozott vállalkozásokat és e mellett az új betétek kifizetéséről korlátozás nélkül, a régiekről pedig a törvényes korlátok között mindig gondoskodott, aminek eredménye kihelyezéseinek: váltótárcájának, folyószámla üzletének, sőt betéteinek szép emelkedése volt. Az utóbbi két év üzleteredménye pedig szükséglete beszerzése előtt saját érdekében okvetlen tekintse meg . —........ —i j Steiner Kornél és Tsa kirakatait, hol mindenkor a napi árak mellett (Chrudim) Goodyear-cipőket. aassssasasBs i1 szerezheti be a világhírű F. L. POPPER M = egységes árak: 59 koronától 299 koronáig. 1