Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-14 / 6. szám
Mtegyvenharmadik évfolyam. 6. szám. Szombat, 1922. január 14. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár cseh-szlovák értékben ! Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Hflrés* évre 80 X, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes számlara s 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min a hirdetések,, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendk. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön ás szombaton. a ill be sem röpítik ismét felénk a nacionalista irányú sajtóból, melynek orgánumait sem elnöki kijelentések, sem kormányférfiak megállapításai nem képesek letéríteni arról az útról, melyen a nemzeti túlzó sovinizmus robognak. Nem nézhetik jó szemmel, hogy a vezető faktorok kezdik belátni, hogy az, ami eddig az itteni nemzetiségekkel, nevezetesen pedig a magyar kisebbséggel történt, semmiképen sem felelhet meg nemcsak azoknak a kötelezettségeknek, melyeket a nemzetközi szerződésekben az egész világ előtt elfogadtak, de nem felelhet meg az állam érdekének sem, mely csak akkor lehet erős, ha népeinek boldogságát mozdítja elő. Fáj nekik hogy a szlovák politika vesztett magyarellenes éléből és azt állítják, hogy nem védik az államot eléggé a magyarok támadásai és tervei ellen s nem kisérik figyelemmel azok fejlődését. Még azt is állítják, hogy a magyarok Szlovenszkóban egyáltalában nem érzik a szlovák pártok ellenőrzését s természetes dolog, hogy az irredentizmus elcsépelt vádját hozzák föl ütőkártya gyanánt. Vakmerően akarják megállapítani, hogy Szlovenszkóban nem létezik magyar kisebbségi kérdés s úgy állítják be a dolgot, mintha a szlovákokat kellene kiragadni a magyarok fennhatósága alól. Ilyen és hasonló állítások hangzanak el a nacionalista újságok hasábjairól, melyek a köztársaság érdekét akarják szolgálni, ámde az ilyen alapnélküli s tisztán az elfogult, szubjektív érzésből fakadó kirohanásokkal épen az ellenkezőjét szolgálják. Nem szükséges, hogy cáfolatába bocsátkozzunk ezeknek az állításoknak, egész Szlovenszkó magyarsága érzi és tudja azt a szomorú helyzetet, melybe a „nyugati bölcsek“ beletaszították s melynek fájó szenvedéseit napról-napra tetézik azok, akiknek a sebek gyógyítása, a lelkek megértése és a testvéri érzés ápolása lenne hivatásuk. Maga a statisztika is elismeri, hogy a magyar kisebbség milliós számával él itt és fentartója az államnak, csak úgy mint a többi más nemzetiség Mert bár törvényben biztosított kisebbségi jogait nem igen élvezheti, kötelezettségei egész halmazának pontos teljesítésével époly méltó a köztársaság polgárának nevére, mint a többi népek. Épen az a viszás helyzet, mely az állam e mostoha gyermekével szemben fennáll, teszi állandóan akuttá a magyar kisebbség kérdését, melyet elsikkasztani semmiféle mesterkedéssel, semmiféle hamis beállítással, de legkevésbé a gyűlölség fegyvereinek felhasználásával nem lehet. A csehszlovák köztársaságban igenis létezik a magyar kisebbség kérdése s annak törvény és igazság szerint való megoldása elöl senkinek sem lehet elzárkózni, mert minél inkább húzzák, halasztják annál követelőbben és élesebben mered minden, az állam népeinek sorsát intéző faktor elé . Megkorrigálták a pótköltségvetést, a köztársaság tudvalevőle a rendes költségvetésen kívül még pótköltségvetéssel is dolgozik. A felmerült deficitet természetesen csak újabb adókkal lehet fedezni, amire a kormány meg is Wlalta a szükséges alapot. Mint jelentik, a képviselőháznak beterjesztették az 1921. évre szóló módosított pótköltségvetést. Az eredeti pótköltségvetést, amely kerek három milliárd deficitet mutat fel, a kerek 1900 millió koronával felemelt adóbevételekkel kerek egy milliárd koronára szorították le. Az egyenes adókból szármzó bevételek 562 millió koronával növekedtek, a fogyasztási adó 506 millióval (ebből egyedül a szénadóra több mint 300 millió esik) Az illetékek 537 millió koronával emelkedtek, az állami monopóliumok (dohány és só) 436 millióval jövedelmeztek többet, a számítási bevételek pedig 100 millióval emelkedtek. Alacsonyabb bevételeket mutat ki a cukor feleslegalapja és pedig 700 millió koronával, a fakivitel után való nyereség is 55 millióval csökkent. A rendes bevételek összesen 2644 milió 695 ezer 920 korona emelkedést mutatnak. A rendkívüli bevételek 744 millió 853 ezer koronával csökkentek úgy, hogy a bevételek tehát 1899 millió 872 ezer 920 koronával emelkedtek. A szerb-román nász. Mint a lapok közlik, Sándor szerb király e jegyezte Ferdinánd román király lányát, Mária hercegnőt. Belgrádban az eljegyzés érthető viszhangot keltett. A Péter királyért viselt hivatalos gyászt megszüntették s Belgrád ünnepiesen fogadja a hazatérő királyt. A 1apok élénken kommentálják a politikai nászt és egyes orgánumok balkáni szövetséget emlegetnek, mely az S. H. S. királyság, Románia és Görögország politikai szövetsége lenne. A Demokrácia c. lap hangoztatja, hogy az eljegyzés nemcsak a Délszláv állam megszilárdulását jelenti, de egyúttal megerősíti annak a két népnek az egyesülését, mely nagy szerepre van hivatva Középeurópában. A kisantant — írja a lap — az eljegyzéssel konkrétebb formát öltött s az új násznak nagy nemzetközi jelentősége van. = Katolikus autonómia. A szlovenszkói katolikus autonómiára vonatkozó tervezetet, melyet az erre kiküldött bizottság dolgozott ki, Svatos Lajos dr. ismerteti a „Jednota“ címü egyházi lapban. Kifogásolja, hogy a bizottság nem vette tekintetbe a köztársaság egyéb területeit és nem érintette a patriarchátus kérdését. A tervezet szerint a Szlovenszkón jelenleg található egyházi vagyonból a szlovák katolikusok maticaja néven nagy vagyonalapot teremtenének, amelynek jövedelméből az összes egyházi szükségletet fdeznék. A lelkészek által élvezett állami segély elmaradna. Ha az alap nem volna elegendő a lelkészek fizetésére, egyházi adót vetnének ki, amelyet szükség esetén karhatalommal is behajtanának. A püspökök választása tekintetében a szlovák javaslat sokkal radikáisabb, mint a cseh katolikus hívők szövetségének (Jednota) szervezete. A szlovákok azt kívánják, hogy az első érseket és az első püspökök lelkészekből és laikusokból álló autonóm testület hozza javaslatba, kiket a köztársasági elnök ajánlana a pápának. A későbbi választásokon egy központi bizottság terjesztené fel , közvetlenül a pápának. A Jednota javaslata szerint ellenben a patriarcha nevezné ki a püspököket, kiket azután a pápa erősítene meg. Ez az eljárás azonos volna a salzburgi érsek püspökké nevezésével. Svatos úgy véli, hogy a kormány számára inkább elfogadható a Jednota tervezete és helytelennek tartja a szeparatizmust. Bírálatában azt is kijelenti, hogy a szlovákok eddig nem bizonyultak a politika mestereinek, sem a világi sem az egyházi politika terén. (ESC.) A magyar-osztrák tárgyalás. Csütörtökön kezdték meg a magyar-oztrák tárgyalásokat Bécsben. A tárgyalások alapja kizáróan a velencei egyezség. Ez szerint Ausztriának igénye van a Nyugatmagyarország késedelmes átadásából őt ért károk megtérítésére, mely követelés nagyságát az osztrákok óvatos módon még nem árulták el. A Neue Freue Presse panaszkodik, hogy a Burgerland honfoglalásának (?) költségei már eddig is meghaladják a 40 milliárd osztrák koronát, mely összeg javarészt katonai kiadásokra kellett. Az osztrák követelésekkel szemben Magyarországnak igénye van a térítésre az Ausztriának átadott volt állami birtokokért, utakért, ingatlanokért, iskolákért, hivatalokért és mindezek berendezéséért. A tisztára magyar állami vagyonon felül, Magyarországot illeti a volt közös vagyon 50 százaléka is. Ha ezek a velencei egyezségben gyökeredző kérdések kielégítő elintézést nyernek, akkor azután sor kerülhet a kt állam között kötendő szerződés dolgára 1920 ban a két állam kölcsönösen kontingentálta a kiviteli és beviteli cikkek mennyiségét. Mind a két államra kívánatos volna ezen a határon, túlmenő kereskedelmi megállapodást kötni, de lehet, hogy ezúttal is megmarad a kontingentálás rend zere. Végül útlevélügyek és határforgalmi kérdések szerepelnek a bécsi tárgyalás programján. Osztrák parlamenti körökben azt hiszik, hogy a pénzügyi kérdések tárgyalása Ausztria ilus János ruhafestő és vegytisztító Komárom, Nádor utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.