Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-22 / 35. szám

­egyvennegyedik évfolyam. 35. szám. GsfltSrftSk« 1933- március 22. B £?S KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY P­OLITIKAI LAP. telktestési ar «»«fe­naSovák értékbe«. Helyrees «• vidékre p«atai szétküldéssel: évre 60 1. félévre 40 K. negyedévre 20 K. Külföldön 160 Ke. Ejtye* »sásai ára­i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náder­ u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor, kedves csütörtökön és szodomiai I­isi a Ibié? kérdezzük aggodalmas szóval a tavasz kezdetén. A nagyszabású ígéretek, sajtó­­közlések után a tettek valóságát szeretnők látni, a munkások százait, amint sietnek haza dolgukról jól­­ végzett munkájukban elfáradva. Itt a tavasz , és itt áll ezer munkás várva a munka kezdetét. Ne vádoljanak bennünket okvetetlenkedő rekriminációval, nem vádaskodunk, csak emlékezünk. Visszaemlékezünk a múlt év márciu­sára, melynek utolsó napjaiban ült össze a város végzetes közgyűlése és ott hozta meg határozatát az állami kikötő telkének ügyében, ott adott több millió nemzeti ajándékot az államnak. És miért ? Mert a kormány képviselő­i kijelentették, hogy a kikötő­ telek átengedésével azonnal meg­indul a közmunka, épülni fog a kikötő és megszűnik a munkanélküliség. Meg­ígérték azt is, hogy a kikötő vételárát azonnal folyósítják. És mi lett mindezek­ből a szépen hangzó ígéretekből ? A kikötő telek vételárát hónapok múlva folyósítot­ták, ami a városnak tízezrekre menő ka­matveszteséget okozott, a munka pedig csak az ősz elején kezdett igen lassú tem­póban megindulni. Akkor a városi közgyűlés előtt első­sorban ez a szempont lebegett: segítsünk a munkásainkon, legyen munkájuk, legyen a városban élet és forgalom. Ezért hozott a koldus­ város áldozatot. Ma nem mérle­gelhetjük még: megérte-e az áldozatot vagy nem, majd pár év múlva ebben is tisz­tábban látunk. Azt azonban meg kell ál­lapítanunk már ma is, hogy a kormány nem teljesíti a várossal szemben a szer­ződés feltételeit. Ezek között ki volt kötve világosan, hogy a munkára első­sorban helyi munkások alkalmazandók. És mégis mit láttunk? Idegen munkások jöttek és kiszorították a mi építő munkásainkat, akik pedig messze földön a legjobb hír­névnek örvendtek. Ez a sérelem az idén is megismét­lődött már. Elvárjuk a város szocialista vezetőségétől, hogy érvényt szerez a szer­ződésnek. A kikötő telek átengedésének egész anyagi és erkölcsi felelőssége úgyis az övék, akik a kérdést úgy állították be, hogy itt a komáromi munkásság létérde­kéről van szó. Pedig a komáromi mun­kásság létérdeke azóta igen igen súlyos próbáknak volt kitéve. A közmunka talán enyhíthet azon a hihetetlen köznyomoron, mely ezt a várost elöntötte. Nem hisszük, hogy volna még egy olyan város, amely hasonló helyzet­ben volna, mint a miénk. Mint az ütőereit elvágott ember, lassú vérvesztéssel tekint a közelgő vég feté, úgy várja ez a város is a reá leszakadni készülő végzetet, mely pusztulással fenyegeti hajdan virágzó ipa­rát és kereskedését, élénk forgalmát és pezsgő életét. Az az állami munka, amelyről oly sokat hallottunk, s amelyet annyira sze­retnénk látni, talán idáig-óráig elodázhatja a katasztrófát és megnyújthatja a beteg életet. Az ételinjekció ez, a mesterséges oxigén-lélegzés, mert a porban heverő közgazdaságnak nincsen jártányi ereje, hogy lábára állhasson. De mivel örök emberi vonásunk az, hogy makacsul bí­zunk a lehetetlenben is, mint a beteg is törhetlenül ragaszkodik életösztönével élet­hitéhez, mi is azt reméljük, hogy segít­hetne rajtunk a sürgős állami közmunka, melynek van is költségvetési fedezete és mégsem kezdődött el.­­ A földhivatal és a sajái földosztások. A P. M. H. Írja: Mivel a most alakult Csánky­­Béla párt olyan híreket terjesztett, hogy a föld­osztás előnyeiben csak azok fognak részesülni, akik az uj párt tagjai, Füssy Kálmán magyar kisgazda és kisiparos páni komáromi nemzet­­gyűlési képviselő ma fölkereste Holubek Jó­zsefet, az állami földbirtokhivatal alelnökét és tőle a következő felvilágosítást kapta: A földbirtokhivatal állami intézmény és ezért mentes a politikától. A földbirtokhivatal ettől az elvtől a gútai esetben sem tért el. Lehet, hogy egy párt agitációs eszközül hasz­nálta fel azt, hogy földet ígért, de ezzel az agitációs eszközzel bármely más párt is élhet. A földbirtokhivatal a politikai pártokat magán­­jellegű egyesüléseknek tekinti és ezért egy pártot sem részesít kedvezményekben. A gútai esetre vonatkozólag a földbirtokhivatal elnöke kijelenti, hogy még a Csánky-féle pártalakulás előtt egy gútai küldöttség járt nála, amely rámutatott a nép földinségére és ezeknek meg­ígérte, hogy a számbajövő esztergomi prima­­ciális birtokokból kaphatnak hosszú lejáratú bérleteket, de már akkor is hangoztatta, hogy ha erre sor kerül, ezt ne tekintsék semmiféle párt befolyása eredményének, mert a földosz­tás állami ügy és a törvényes feltételek fenn­­forgása esetében mindenkinek van joga földhöz pártállásra való tekintet nélkül. A Csánki párt megalakításáról csak ezután hallott. Ennek semmi köze sincs a földosztáshoz. A földbir­tokhivatal tudomására jutott az is, hogy egyes egyének, akik részt vesznek a Csánki féle párt megalakításában, a földbirtokhivatal ígéretét már személyek, illetőleg pártjuk érdemének akarják föltüntetni és a fel nem világosított néptől pénzt is szedtek föl. Erre a földbirtok­hivatal kirendelt biztosa közzétette, hogy a pénz felvételére senki sem kapott felhatalma­zást és hogy a földosztást, ha arra sor kerül, az állami tisztviselők fogják végrehajtani, aki­ket az állam fizet és akik senki mástól pénzt nem kapnak. A földbirtokhivatal alelnöke a további fejleményeket a „Reggel“ című lapban olvasta, de ezek semmiféle összefüggésben nin­csenek a földbirtokhivatal felfogásával.­­ A tavaszi ülésszak megkezdése. Az őszi ülésszak a napokban befejezést nyer. Masaryk köztársasági elnök két kéziratot in­tézett Malyotr belügyminiszter, miniszterelnök­­helyetteshez, amelyekben közli azon elhatáro­zását, hogy az alkotmánylevél 30. illetve 28. § a értelmében a nemzetgyűlés ülésszakát be­fejezettnek nyilvánítja. Ejjyben pedig a tavaszi ülésszak megkezdését 1922. március 23-ára tűzi ki. A képviselőház­ tavaszi ülésszakának első napján a Iakóvédelmi törvényjavaslatot fogják szétosztani, melyet a második ülésen a bizottsághoz tesznek át. Pénteken kormány­nyilatkozat lesz az osztraui bányamunkások sztrájkja ügyében, mely után a húsvéti szünet kezdődik. Mint jelentik, a szociális biztosítás­ról szóló törvényjavaslatot a tavaszi ülésszak­ban fogják elintézni.­­ A rendtörvény: A köztársaság védel­méről szóló rendtörvényt és az állambíróságról szóló törvényt mindkét kamara elfogadta. Most még az elnöki jóváhagyás hiányzik, ami a Tribuna értesülése szerint, legközelebb meg­történik. A rendtörvényhez nem adnak ki végrehajtási rendeletet, mert a megokolásban kellőleg ismertetve vannak az irányvonalak a törvény alkalmazására nézve. Csak a katonai vétségekre vonatkozólag fog a nemzetvédelmi miniszter rövid végrehajtási rendeletet kiadni. Az állambírósági törvény végrehajtására külön rendeletet adnak ki, melyet már elkészítettek. A Képviselőválasztások Jugoszláviában-Jugoszláviában most voltak a képviselő vá­lasztások, melyek a radikális párt győzelmével végződtek. Ez a győzelem egyúttal Pasics miniszterelnöknek is győzelmét jelenti, akinek pártja az eddigi ismert eredmény szerint 120 képviselővel jutott be a skupcsinába. A hor­vátországi parasztpárt, melynek Ridics az el­nöke, szintén maggyarapodva kerül a nemzet­­gyűlésbe, összesen 68 paraszt­párti képviselővel. Nagy vereséget szenvedett a demokrata párt, mely ezelőtt 91 mandátummal bírt és a mos­tani választáson csak 38 tagját választották meg. A kommunista párt teljesen kibukott és a köztársasági párt sem tudott mandátum­hoz jutni. 21 mandátum jutott a klerikáli­soknak, a német nemzetiségi kisebbség csak a Bánátban tudott öt mandátumot nyerni.­­ Mindazonáltal Pasics sem dicsekedhetik valami nagy többséggel s így a jugoszláv parlament­ben igen súlyos harcok várhatók. Érdekes megemlíteni, hogy míg az 1920. évi választás­kor a szavazók 66 százaléka szavazott le, ad­dig a mostani választáson 80 százalék élt vá­lasztási jogával. Községi választásokról szólnak a hírek ismét, mint ahogy minden ta­vasszal bejelentik, hogy még a folyó évben meglesznek a községi választások. Évek óta jelzik ezt, de a megfelelő intézke­­dések mindig elmaradnak. Most olyan határozottsággal kez­dik emlegetni, hogy szinte komolyan kell venni a híradást, amely szerint a nyáron vagy az ősszel megtartják a községi választásokat. Ideje volna már, hogyha a kormány egy­szer végre rászánná magát arra, hogy a vá­rosok és községek ügyeinek intézésére olyan törvényes testület jöjjön létre, mely nem a politikai pártok képviselőiből kinevezett ta­gokkal, hanem az összes lakosság kebeléből választott s egyedül a községek és városok gazdasági érdekeit szívükön viselő képviselők

Next