Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-11-04 / 88. szám

•4 oldal. »KOMAROMI LAPOK« A városi jogtanácsosi állásra vonatkozó képviselőtestületi határozatot a pályázat kiírását illetőleg megsemmisítette a járási hivatal. Megfontolás tárgyává kívánja tétetni, hogy a város mai vigasztalan gazdasági helyzetében egyáltalán szükség van-e ezen állás betöltésére. Saját tudósítónktól. A városi képviselőtestület határoza­tot hozott a városi jogtanácsosi állás­ra kiírandó pályázat ügyében és az ellen a városi vezető állami jegyző, K­ude­lka János vétót jelentett be. A felebbezés azon a ponton támadta meg a határozatot, hogy a pályázati feltételek közt nem szerepelt az állam­nyelv szóban és írásban való tudása. Előrelátható volt, hogy a határozatot a felettes hatóság ebben az irányban meg fogja változtatni, amely általános előírásokon alapszik. A járási hiva­tal azonban egészen más szemszögből bírálta felül a határozatot, még­pedig gazdasági nézőpontból és felvetette a kérdést, hogy van-e egyáltalában szükség a költséges jogtanácsosi ál­lásra a mai nehéz viszonyok között, amikor a város gazdasági ereje an­­­nyira lecsökkent. Ennek alapján a határozatot meg­semmisítette és felhívta a város kép­viselőtestületét, hogy újabb határoza­tot hozzon és ennél vegye fontolóra a Komárom, november 3. gazdasági helyzetet is és azokat lehe­tőleg egyeztesse össze a célszerűségi szempontokkal. A város közönségét ma még meg nem állapítható károk érték azzal, hogy kinnlevőségeit nem hajtotta be és valószínűleg százezreket kell majd leírnia kö­veteléseiből, amelyek elértéktele­nedtek, mert az adósok tönkre­­m­entek. Ilyen körülmények között a járási hivatal utasítást adott ki a város ré­szére, hogy fizetési haladékot nem áll jogában adnia adósainak. Ez a drákói rendelkezés azonban már későn jött és olyan időben, amikor már az eze­kért az állapotokért anyagilag is fe­lelős többségi pártok is gondolkoz­nak, hogy lehetséges-e a mai helyzet­ben a városi adminisztrációt vezet­niük. Ez már nem titok és közel­jö­vőben erre a kérdésre is kapunk fe­leletet. Malária-tenyésztő telep akar létesülni Komáromban! Kiáltó szó az orvosokhoz és a közegészséget irányító körök és intézményekhez. — Most gondoskodjunk, amikor még nem késő. — Amiről egészen megfeledkeztek! Komárom, november 3. Saját tudósítónktól. Nyári rekkenő melegben még a nem nagyon finnyás orr is észrevet­te azt az állott víz­, mocsárra emlé­keztető kellemetlen szagot, amelyet a komáromi Erzsébet sziget és Komá­rom város rakpartja között végig hú­zódó téli kikötő vize áraszt és lehel ki magából. A kikötő vize állóvíz és így az állott víz szaga elkerülhetetlen. De súlyo­sabb itt a helyzet, mint más álló­vizeknél, mert a kikötőben állomásozó hajók és uszályok konyha- és egyéb hul­ladékai is ebben a vízben marad­nak, és a hulladék­mennyiség a kikötő forgalmának emelésével természete­sen arányosan növekszik. Az ilyen konyhaszem­ét és egyéb hulladék erősen hozzájárul a ki­kötő vizének a m­egpossadásához és kellemetlen, betegségek csíráit magában rejtő kigőzölgéséhez. Az esetet csak súlyosbítja az a szo­morú körülmény, hogy a kikötő kö­rül lakók bizonyos nagy előszeretet­tel és kárörömmel dobják a kikötő vizébe az elhullott kutyákat, macská­kat, disznókat és egyéb állati hul­lákat, amelyek — mivel a kikötőnek nincs lefolyása — hetekig ott úszkál­nak a vizen és nemcsak undorító látványt nyújtanak, nemcsak rettene­tesen penetráns szagot terjesztenek, de a betegségek csíráit is tenyésztik. Mindezeken a bajokon aztán az se­gít, hogy hébe-hóba megjönnek az esőzések, jön a magasabb vízállás, amely aztán átlépi a sziget orrát a parttal összekötő töltést és megmozdul a lomha, piszkos, ola­jos, kormos, szemetes, nem rit­kán állati dögöket ringató víz a kikötőben és a megindult vízár kitisztítgatja ezt az Áugeász is­tállót és a kikötő possadt, rothadt és maláriát, mocsárlázt terjesztő vize fölfrissül és pár hónapig me­gint tűrhető lesz a legközelebbi szemétlerakódásig. Hányszor írtunk e lapok hasábjain, hogy fönt, az elzárásnál egy tápláló csatornát kell építeni, amelyen át ál­landóan friss víz ömlene a kikötőbe, amelynek a vize így folyton mozgás­ban volna és a vize állandóan föl­frissülne. Van ugyan egy földalatti cement tápláló csatorna, úgynevezett gége, de az már vagy bedugult, vagy pedig nem elég nagy kaliberű és a célnak nem felel meg. A nagyobb tápláló csatorna nyi­tása iránti kérésünk, bár köz­egészség szempontjából nagyon fontos, eddig mindig süket fü­lekre talált. Vigaszunk ebben a meg nem hallga­tásban mindig az volt eddig, hogy hi­szen magas vízálláskor úgy is kisöpri az ár a kikötő piszkát, szennyét és possadt vizét. Most azonban azt olvassuk, hogy a kikötő elzáró gátját, ott a szigeti vízműnél, amelyet eddig a kisebb víz­emelkedés is át tudott lépni és el tudta végezni a kikötő kisöprését, föl fogják emelni olyan magasra, hogy ezentúl nem fog azon a vízár áthöm­pölyögni és így örökre megszűnik az a tisztító munka a kikötőben, amelyet eddig a magas vízállás mindig el­végzett. Ha erről a tápláló csatornáról eddig megfeledkeztek, most már itt a tizenkettedik óra, az irány­adó körök vegyék kezükbe az ügyet és a gátemelésbe kalkulál­ják bele a tápláló csatornát is, amelyet, ha kell, zsilippel el lehessen zárni, különben pedig hadd tisztítsa, frissítse a kikötőnek szennyes vizét, amely nem egyszer valóságos nyitott kloaka és úszó dögtemetője a kör­nyéknek. A kínai uccákon is előfor­dul, hogy az elhullott állatokat, az undorító szemetet és piszkot az uc­cára viszik ki, de ott is arra számí­tanak, hogy a nagy záporok majd tisztára mossák az uccákat, de ha nálunk elfelejtkeznek a tisztító csa­tornáról, akkor tisztaságérzésünk alul marad a kínaiakén is, amely pedig nagyon alacsony. Milyen kellemetlen a kikötő vize csak egy esőleien nyár után is, és most tessék elképzelni, ha évekig a szennyes, possadt víz nem fog kicse­rélődhetni, mi lesz akkor? Azt hisszük, hogy az irányadó kö­rök megértették figyelmeztető sza­vunk fontosságát és még kellő idő­ben kezükbe veszik az ügyet. Ezt kívánja városunk és a környék közegészségi érdeke! — Új tánckurzus november 7-én kezdődik Kominek tánciskolájában. November 5-én táncvizsga. Ahol a magyar sziámi ikrek születtek. A szőnyi ikrek falujában. — Az élelmes doktor. — Szőnyből világkörutra.­­ A meggazdagodott impresszárió A menekülés a mutatványos bódékból. Saját tudósítónktól. Bizony nemcsak Sziám dicsekedhe­tik az ő ikreivel, hanem Komárom vidéke is. Velünk szemben fekszik Szőny község, amely azzal a nem mindennapi eseménnyel dicsekedhetik, hogy ott ringott a magyar sziámi ikrek bölcsője. Mivel ez a nagy ese­mény éppen 232 esztendővel ezelőtt történt, hát joggal mondhatjuk, hogy ott ringott a bölcsőjük, mert akkor gyerekkocsi még nem volt a világon, de hogy nem közönséges bölcső kel­lett ennek az ikerpárnak, az is bizo­nyos. A szőnyi nép között még most is fennmaradt az a szájhagyomány, hogy a közönséges bölcsőben nem fértek el, hát az uraságtól kérték el a nagy disznóforrázó teknőt és abban ringatták őket, ha el akarták altatni az ikreket. A szőnyi Dódika és Rádika 1701. október 21-én születtek. Atyjuk Gófitz János, a szőnyi Zichy uradalom jobbágya volt, aki 1700-ban vette el ifjú feleségét. Ez volt az első gyere­kük. Először Ilona, 3 óra múlva Judit jött a napvilágra. A szülés a fiatal anyát nem viselte meg. Több gyereke született még, akik normálisak voltak. Az ikrek háttal, a keresztcsontjuknál voltak összenőve és amikor az egyik előre haladt, a másiknak hátra felé kellett lépkednie. Ha beszélgetni akar­tak egymással, erősen előre kellett csavarodniuk. Mind a két lény önálló individium volt és egyéni életet élt. A szőnyi öregek még sokat mesél­nek erről a két ikerleányról. Persze, amit mondanak, a régi öregektől hal­lották. De nemcsak a szájhagyomány tartotta fenn a szőnyi ikrek emlékét, hanem a tudományos világ is gyakran visszatér a szőnyi ikrekre, akiknek emlékét nem homályosította el a sziámi Komárom, a nov. 3­ ikrek, a kétfejű csalogány, a locarnói fiuk, a csehországi Blazsek Róza és Jozefa és a többi azóta föllépett ikrek. Naszályi Jánosné, született Tatai Rozália, az akkori szőnyi bábaasszony révén hamarosan híre jutott a faluban, hogy ikrek születtek Szőnyön. Az ak­kori hírszolgálat hiányossága mellett kerek öt esztendő kellett ahhoz, hogy a szőnyi ikrek híre eljusson Győrig. Komáromban már hamarább tudtak a dologról, a komáromi országos vá­sárra bejövő szőnyiek hozták meg a szőnyi ikrek hírét, de ez nem sokat lendített a szőnyi ikrek világhíressé tételében. Ellenben, amikor Győrbe jutott a hír, azonnal szegett ütött ez a híradás Csúzi János dr. győri orvos fejébe és felvillant a szeme, mert tudta, hogy ezekkel az ikrekkel sok pénzt lehet szerezni. A könnyű pénzszerzés módjával egyszer már nagyon meg­járta Csúzi János dr. uram, amikor el­vette egy volt orvos kollégájának vén, csúf, de gazdag özvegyét Várta az öreg nő halálát, de az eléggé megvá­­rakoztatta a kapzsi férjet és amikor a férj nagy, de palástolt örömére az öreg oldalborda kikivánkozott ebből az árnyékvilágból, a halálos ágyán mindenből kitagadta férjét. Csúzi János uram tehát hoppon maradt és kétszeresen örült a szőnyi ikrekről szóló híreknek. Nyomban kocsira ült és Szőnybe hajtatott, ahol hamarosan megtalálta azt a szegényes zsellérházat, ahol az ő aranybányáját, a szőnyi ikreket megláthatta. Hamarosan meg­egyezett a szülőkkel, bérbe vette tőlük az ikerpárt és világkörútra indult. Be­járta velük Magyarországot, Ausztriát, Morva- és Csehországot, Angliát. Lengyel-, Német-, Francia- és Olasz­ 199­3. november 4. országot, Hollandiát. Megfordultak ki­rályi udvarokban is és sok ajándékot kaptak. Az emberek ezreit csalta a kíváncsiság a sátraikba. Sok egykori feljegyzés maradt róluk. Különösen az angolok foglalkoztak sokat velük. Az impresszáriójuknak ez a vállalkozása jobban sikerült, mint a hozomány­vadászata, nagy vagyont, állítólag 70 ezer forintot szerzett. Csúzi János uram neves alchimista hírében is állott. Tényleg értett az aranycsináláshoz, ha nem is az alchimea útján, hanem a szőnyi ikrek mutoga­tása révén. A reklámh­ozásban azt is hangoztatták, hogy az ikreket szegény­­sorsú szüleik javára mutogatják pénz­ért, pedig hát a jövedelem Csúzi János uram zsebébe vándorolt. Egy angol forrás szerint a leánykák műveltek voltak, irtak, olvastak, szépen éne kel­tek, magyar, német, francia, flamand nyelvet jól értették és Londonban már az angol nyelv is kezdett rájuk ra­gadni. Egy szemtanú azt is elmondja, hogy Ilona szemérmes arccal tűrte a bá­mészkodók nézését és látszott rajta, hogy szive mélyén nagyon fájt neki a vásári mutogatás. Ez a szomorú nézés döntötte el további sorsát a két leánynak, akik feltűnő szépek is vo­l­­tak. A magyar bíboros hercegprímás, Keresztély Ágost száz herceg egyszer megnézte az ikreket és Ilona arcáról lesiró bánat a szivébe markolt és meg­szabadította szegényeket a további kóborlástól, megváltotta azokat impres­­­száriójuktól és a pozsonyi orsolyiták zárdájába helyezte el őket, ahol kíváncsiskodó világtól elzárva élték le a csendben életüket. 14 esztendeig éltek itt, kézimunkáztak és áhitatoskodtak. Soha ki nem tették lábukat innét kiváncsi emberek közé. 1723-ban feb­­­ruár 23-án, 22 éves korukban jött ér­tük a halál, egyszerre hagyta el lelkük ezt a földi siralomvölgyet. Bár a ritka­­sággyűjtők nagy összeget kínáltak csontvázukért, de a szelíd apácák hal­a­lani se akartak erről. A zárda kriptá­jában alusszák csendes álmukat. A napokban a szomszédos Szőny községben jártam. Kerestem azt a há­zat, ahol ez a két szerencsétlen terem­tés született, de már senki se tudja, merre állott, csak téli esték meséiben él a szegény Ilona és Judit emléke. Dr. Baranyay József Felhívás Szloven­szkó képzőművészeihez A Komáromi Jókai Egyesület Szép­­művészeti Osztályának (JESzO) folyó évi november 26—december 10. ki­állításán való részvételre ezennel tisz­telettel meghívjuk mindazon képző­művészeket, akik valamely szépmű­vészeti egyesületnek tagjai. Az írás­beli jelentkezés határnapja november 10. A jelentkezésben pontosan meg­­jelölendők a kiállításra szánt tárgyak száma, technikája, nagysága. Cím: Nagy Barna, Komárom, Kapi­tány utca 14. Beküldési határidő: november 18. Csak a fenti határnapokig bejelen­tett, illetve beküldött franco szállít­mányokat vesszük át. A szállításból származó károkért nem felelünk. Cím Kultúrpalota, Komárom. A visszakül­dés költségei a kiállítót terhelik. Meg­nyitás napja: november 26-án délelőtt 11 órakor. A kiállításra a képzőművészet, ipar­művészet és építészet bármely termé­ke beküldhető, ha bizonyos fokú mű­vészi követelményeknek megfelel, amit egy külön, ez alkalomra kijelölt bírálóbizottság dönt el. A műtárgyak mindegyikén (a hátlapjukra ragasz­tott cédulán) feltüntetendő a szerző neve, lakása, a kép címe és ára. Reklamációk a tárlat befejezése (dec. 10.) utáni 3 héten túl nem vé­tetnek figyelembe. — vészi olcsóságok ELBERT-nél. Férfi bőrkeztyű bélelt 19.50, Női 18.50, kézelős glace 18.50, gyapjas női harisnya 2.90, férfi mellény 1450, sipszáros férfi­ pulóver 20.—­ béléses selyem harisnya 9.50 stb.

Next