Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-11-04 / 88. szám
•4 oldal. »KOMAROMI LAPOK« A városi jogtanácsosi állásra vonatkozó képviselőtestületi határozatot a pályázat kiírását illetőleg megsemmisítette a járási hivatal. Megfontolás tárgyává kívánja tétetni, hogy a város mai vigasztalan gazdasági helyzetében egyáltalán szükség van-e ezen állás betöltésére. Saját tudósítónktól. A városi képviselőtestület határozatot hozott a városi jogtanácsosi állásra kiírandó pályázat ügyében és az ellen a városi vezető állami jegyző, Kudelka János vétót jelentett be. A felebbezés azon a ponton támadta meg a határozatot, hogy a pályázati feltételek közt nem szerepelt az államnyelv szóban és írásban való tudása. Előrelátható volt, hogy a határozatot a felettes hatóság ebben az irányban meg fogja változtatni, amely általános előírásokon alapszik. A járási hivatal azonban egészen más szemszögből bírálta felül a határozatot, mégpedig gazdasági nézőpontból és felvetette a kérdést, hogy van-e egyáltalában szükség a költséges jogtanácsosi állásra a mai nehéz viszonyok között, amikor a város gazdasági ereje annyira lecsökkent. Ennek alapján a határozatot megsemmisítette és felhívta a város képviselőtestületét, hogy újabb határozatot hozzon és ennél vegye fontolóra a Komárom, november 3. gazdasági helyzetet is és azokat lehetőleg egyeztesse össze a célszerűségi szempontokkal. A város közönségét ma még meg nem állapítható károk érték azzal, hogy kinnlevőségeit nem hajtotta be és valószínűleg százezreket kell majd leírnia követeléseiből, amelyek elértéktelenedtek, mert az adósok tönkrementek. Ilyen körülmények között a járási hivatal utasítást adott ki a város részére, hogy fizetési haladékot nem áll jogában adnia adósainak. Ez a drákói rendelkezés azonban már későn jött és olyan időben, amikor már az ezekért az állapotokért anyagilag is felelős többségi pártok is gondolkoznak, hogy lehetséges-e a mai helyzetben a városi adminisztrációt vezetniük. Ez már nem titok és közeljövőben erre a kérdésre is kapunk feleletet. Malária-tenyésztő telep akar létesülni Komáromban! Kiáltó szó az orvosokhoz és a közegészséget irányító körök és intézményekhez. — Most gondoskodjunk, amikor még nem késő. — Amiről egészen megfeledkeztek! Komárom, november 3. Saját tudósítónktól. Nyári rekkenő melegben még a nem nagyon finnyás orr is észrevette azt az állott víz, mocsárra emlékeztető kellemetlen szagot, amelyet a komáromi Erzsébet sziget és Komárom város rakpartja között végig húzódó téli kikötő vize áraszt és lehel ki magából. A kikötő vize állóvíz és így az állott víz szaga elkerülhetetlen. De súlyosabb itt a helyzet, mint más állóvizeknél, mert a kikötőben állomásozó hajók és uszályok konyha- és egyéb hulladékai is ebben a vízben maradnak, és a hulladékmennyiség a kikötő forgalmának emelésével természetesen arányosan növekszik. Az ilyen konyhaszemét és egyéb hulladék erősen hozzájárul a kikötő vizének a megpossadásához és kellemetlen, betegségek csíráit magában rejtő kigőzölgéséhez. Az esetet csak súlyosbítja az a szomorú körülmény, hogy a kikötő körül lakók bizonyos nagy előszeretettel és kárörömmel dobják a kikötő vizébe az elhullott kutyákat, macskákat, disznókat és egyéb állati hullákat, amelyek — mivel a kikötőnek nincs lefolyása — hetekig ott úszkálnak a vizen és nemcsak undorító látványt nyújtanak, nemcsak rettenetesen penetráns szagot terjesztenek, de a betegségek csíráit is tenyésztik. Mindezeken a bajokon aztán az segít, hogy hébe-hóba megjönnek az esőzések, jön a magasabb vízállás, amely aztán átlépi a sziget orrát a parttal összekötő töltést és megmozdul a lomha, piszkos, olajos, kormos, szemetes, nem ritkán állati dögöket ringató víz a kikötőben és a megindult vízár kitisztítgatja ezt az Áugeász istállót és a kikötő possadt, rothadt és maláriát, mocsárlázt terjesztő vize fölfrissül és pár hónapig megint tűrhető lesz a legközelebbi szemétlerakódásig. Hányszor írtunk e lapok hasábjain, hogy fönt, az elzárásnál egy tápláló csatornát kell építeni, amelyen át állandóan friss víz ömlene a kikötőbe, amelynek a vize így folyton mozgásban volna és a vize állandóan fölfrissülne. Van ugyan egy földalatti cement tápláló csatorna, úgynevezett gége, de az már vagy bedugult, vagy pedig nem elég nagy kaliberű és a célnak nem felel meg. A nagyobb tápláló csatorna nyitása iránti kérésünk, bár közegészség szempontjából nagyon fontos, eddig mindig süket fülekre talált. Vigaszunk ebben a meg nem hallgatásban mindig az volt eddig, hogy hiszen magas vízálláskor úgy is kisöpri az ár a kikötő piszkát, szennyét és possadt vizét. Most azonban azt olvassuk, hogy a kikötő elzáró gátját, ott a szigeti vízműnél, amelyet eddig a kisebb vízemelkedés is át tudott lépni és el tudta végezni a kikötő kisöprését, föl fogják emelni olyan magasra, hogy ezentúl nem fog azon a vízár áthömpölyögni és így örökre megszűnik az a tisztító munka a kikötőben, amelyet eddig a magas vízállás mindig elvégzett. Ha erről a tápláló csatornáról eddig megfeledkeztek, most már itt a tizenkettedik óra, az irányadó körök vegyék kezükbe az ügyet és a gátemelésbe kalkulálják bele a tápláló csatornát is, amelyet, ha kell, zsilippel el lehessen zárni, különben pedig hadd tisztítsa, frissítse a kikötőnek szennyes vizét, amely nem egyszer valóságos nyitott kloaka és úszó dögtemetője a környéknek. A kínai uccákon is előfordul, hogy az elhullott állatokat, az undorító szemetet és piszkot az uccára viszik ki, de ott is arra számítanak, hogy a nagy záporok majd tisztára mossák az uccákat, de ha nálunk elfelejtkeznek a tisztító csatornáról, akkor tisztaságérzésünk alul marad a kínaiakén is, amely pedig nagyon alacsony. Milyen kellemetlen a kikötő vize csak egy esőleien nyár után is, és most tessék elképzelni, ha évekig a szennyes, possadt víz nem fog kicserélődhetni, mi lesz akkor? Azt hisszük, hogy az irányadó körök megértették figyelmeztető szavunk fontosságát és még kellő időben kezükbe veszik az ügyet. Ezt kívánja városunk és a környék közegészségi érdeke! — Új tánckurzus november 7-én kezdődik Kominek tánciskolájában. November 5-én táncvizsga. Ahol a magyar sziámi ikrek születtek. A szőnyi ikrek falujában. — Az élelmes doktor. — Szőnyből világkörutra. A meggazdagodott impresszárió A menekülés a mutatványos bódékból. Saját tudósítónktól. Bizony nemcsak Sziám dicsekedhetik az ő ikreivel, hanem Komárom vidéke is. Velünk szemben fekszik Szőny község, amely azzal a nem mindennapi eseménnyel dicsekedhetik, hogy ott ringott a magyar sziámi ikrek bölcsője. Mivel ez a nagy esemény éppen 232 esztendővel ezelőtt történt, hát joggal mondhatjuk, hogy ott ringott a bölcsőjük, mert akkor gyerekkocsi még nem volt a világon, de hogy nem közönséges bölcső kellett ennek az ikerpárnak, az is bizonyos. A szőnyi nép között még most is fennmaradt az a szájhagyomány, hogy a közönséges bölcsőben nem fértek el, hát az uraságtól kérték el a nagy disznóforrázó teknőt és abban ringatták őket, ha el akarták altatni az ikreket. A szőnyi Dódika és Rádika 1701. október 21-én születtek. Atyjuk Gófitz János, a szőnyi Zichy uradalom jobbágya volt, aki 1700-ban vette el ifjú feleségét. Ez volt az első gyerekük. Először Ilona, 3 óra múlva Judit jött a napvilágra. A szülés a fiatal anyát nem viselte meg. Több gyereke született még, akik normálisak voltak. Az ikrek háttal, a keresztcsontjuknál voltak összenőve és amikor az egyik előre haladt, a másiknak hátra felé kellett lépkednie. Ha beszélgetni akartak egymással, erősen előre kellett csavarodniuk. Mind a két lény önálló individium volt és egyéni életet élt. A szőnyi öregek még sokat mesélnek erről a két ikerleányról. Persze, amit mondanak, a régi öregektől hallották. De nemcsak a szájhagyomány tartotta fenn a szőnyi ikrek emlékét, hanem a tudományos világ is gyakran visszatér a szőnyi ikrekre, akiknek emlékét nem homályosította el a sziámi Komárom, a nov. 3 ikrek, a kétfejű csalogány, a locarnói fiuk, a csehországi Blazsek Róza és Jozefa és a többi azóta föllépett ikrek. Naszályi Jánosné, született Tatai Rozália, az akkori szőnyi bábaasszony révén hamarosan híre jutott a faluban, hogy ikrek születtek Szőnyön. Az akkori hírszolgálat hiányossága mellett kerek öt esztendő kellett ahhoz, hogy a szőnyi ikrek híre eljusson Győrig. Komáromban már hamarább tudtak a dologról, a komáromi országos vásárra bejövő szőnyiek hozták meg a szőnyi ikrek hírét, de ez nem sokat lendített a szőnyi ikrek világhíressé tételében. Ellenben, amikor Győrbe jutott a hír, azonnal szegett ütött ez a híradás Csúzi János dr. győri orvos fejébe és felvillant a szeme, mert tudta, hogy ezekkel az ikrekkel sok pénzt lehet szerezni. A könnyű pénzszerzés módjával egyszer már nagyon megjárta Csúzi János dr. uram, amikor elvette egy volt orvos kollégájának vén, csúf, de gazdag özvegyét Várta az öreg nő halálát, de az eléggé megvárakoztatta a kapzsi férjet és amikor a férj nagy, de palástolt örömére az öreg oldalborda kikivánkozott ebből az árnyékvilágból, a halálos ágyán mindenből kitagadta férjét. Csúzi János uram tehát hoppon maradt és kétszeresen örült a szőnyi ikrekről szóló híreknek. Nyomban kocsira ült és Szőnybe hajtatott, ahol hamarosan megtalálta azt a szegényes zsellérházat, ahol az ő aranybányáját, a szőnyi ikreket megláthatta. Hamarosan megegyezett a szülőkkel, bérbe vette tőlük az ikerpárt és világkörútra indult. Bejárta velük Magyarországot, Ausztriát, Morva- és Csehországot, Angliát. Lengyel-, Német-, Francia- és Olasz 1993. november 4. országot, Hollandiát. Megfordultak királyi udvarokban is és sok ajándékot kaptak. Az emberek ezreit csalta a kíváncsiság a sátraikba. Sok egykori feljegyzés maradt róluk. Különösen az angolok foglalkoztak sokat velük. Az impresszáriójuknak ez a vállalkozása jobban sikerült, mint a hozományvadászata, nagy vagyont, állítólag 70 ezer forintot szerzett. Csúzi János uram neves alchimista hírében is állott. Tényleg értett az aranycsináláshoz, ha nem is az alchimea útján, hanem a szőnyi ikrek mutogatása révén. A reklámhozásban azt is hangoztatták, hogy az ikreket szegénysorsú szüleik javára mutogatják pénzért, pedig hát a jövedelem Csúzi János uram zsebébe vándorolt. Egy angol forrás szerint a leánykák műveltek voltak, irtak, olvastak, szépen éne keltek, magyar, német, francia, flamand nyelvet jól értették és Londonban már az angol nyelv is kezdett rájuk ragadni. Egy szemtanú azt is elmondja, hogy Ilona szemérmes arccal tűrte a bámészkodók nézését és látszott rajta, hogy szive mélyén nagyon fájt neki a vásári mutogatás. Ez a szomorú nézés döntötte el további sorsát a két leánynak, akik feltűnő szépek is voltak. A magyar bíboros hercegprímás, Keresztély Ágost száz herceg egyszer megnézte az ikreket és Ilona arcáról lesiró bánat a szivébe markolt és megszabadította szegényeket a további kóborlástól, megváltotta azokat impresszáriójuktól és a pozsonyi orsolyiták zárdájába helyezte el őket, ahol kíváncsiskodó világtól elzárva élték le a csendben életüket. 14 esztendeig éltek itt, kézimunkáztak és áhitatoskodtak. Soha ki nem tették lábukat innét kiváncsi emberek közé. 1723-ban február 23-án, 22 éves korukban jött értük a halál, egyszerre hagyta el lelkük ezt a földi siralomvölgyet. Bár a ritkasággyűjtők nagy összeget kínáltak csontvázukért, de a szelíd apácák halalani se akartak erről. A zárda kriptájában alusszák csendes álmukat. A napokban a szomszédos Szőny községben jártam. Kerestem azt a házat, ahol ez a két szerencsétlen teremtés született, de már senki se tudja, merre állott, csak téli esték meséiben él a szegény Ilona és Judit emléke. Dr. Baranyay József Felhívás Szlovenszkó képzőművészeihez A Komáromi Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának (JESzO) folyó évi november 26—december 10. kiállításán való részvételre ezennel tisztelettel meghívjuk mindazon képzőművészeket, akik valamely szépművészeti egyesületnek tagjai. Az írásbeli jelentkezés határnapja november 10. A jelentkezésben pontosan megjelölendők a kiállításra szánt tárgyak száma, technikája, nagysága. Cím: Nagy Barna, Komárom, Kapitány utca 14. Beküldési határidő: november 18. Csak a fenti határnapokig bejelentett, illetve beküldött franco szállítmányokat vesszük át. A szállításból származó károkért nem felelünk. Cím Kultúrpalota, Komárom. A visszaküldés költségei a kiállítót terhelik. Megnyitás napja: november 26-án délelőtt 11 órakor. A kiállításra a képzőművészet, iparművészet és építészet bármely terméke beküldhető, ha bizonyos fokú művészi követelményeknek megfelel, amit egy külön, ez alkalomra kijelölt bírálóbizottság dönt el. A műtárgyak mindegyikén (a hátlapjukra ragasztott cédulán) feltüntetendő a szerző neve, lakása, a kép címe és ára. Reklamációk a tárlat befejezése (dec. 10.) utáni 3 héten túl nem vétetnek figyelembe. — vészi olcsóságok ELBERT-nél. Férfi bőrkeztyű bélelt 19.50, Női 18.50, kézelős glace 18.50, gyapjas női harisnya 2.90, férfi mellény 1450, sipszáros férfi pulóver 20.— béléses selyem harisnya 9.50 stb.