Könyvvilág, 1993 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1993-09-01 / 9. szám

KönyvVilág 24 Régi magyar méhészkedés és orvoslás Gelence híres falu a székelyföl­di Háromszék legkeletibb szegle­tében. Áprád-kori templomában Szent László-freskók tündököl­nek, s XVII. századinak feltünte­tett nevezetességet is hamisított neki gróf Kemény József, a Thaly előtti nagy „múltteremtő” bizo­nyos Gelencei Szőke Ambrus sze­mélyében, aki kitalálója szerint az antedatált „Székelyföld / Mindig zöld ...” kezdetű éneket szerette volna. Most egy valóságos gelen­cei szövegemlék került kiadásra: a Kozma Péter XVIII. századi le­jegyzésében ránk maradt címtelen méhészeti és orvosló könyvecske. Kosáry Domokos, a XVIII. szá­zadi magyar művelődés monográ­­fusa a korabeli agrár-szakiroda­lom termékei között tárgyalja az efféle munkákat. „Nemesi udvar­házakban - az elmaradottabb Er­délyben is - nemegyszer őriztek vagy fogalmaztak kéziratos mé­hészkönyveket” - állítja szintézi­sében, ráhibázva a kiadói által Ge­lencei orvosló könyvecské­nek elne­vezett vegyes kézirat jellegére. A méhészettan mellé ugyanis olyan feljegyzéseket másolt Koz­ma uram, amelyekben nemcsak az ember, de a ló és a juh gyógyításá­hoz is találunk recepteket. Akad még a gelencei kéziratban borászati tanács, továbbá a „Salá­tának jó voltát” biztosító előírás is, a mai „reformkonyha” szelle­mében. Íme: „Az salátának levelit megtisztítsd és megmossad, róla igyál. Minden nyavalyát megtisztít emberből, mert őbenne sok jóság vagyon: az inat megerősíti, az agya velejit megtisztítja, gonosz vért kivonszol az emberből, min­den gonosz nyavalyát kitisztít a fejből.” Maguk az orvosló receptek - noha tudománytörténeti értékük kétségtelen - mai szemmel nézve kedvesen naivak, olykor ijesztőek. Akinek cseng és zúg a füle, annak csengőfü nedvét kell füljáratába ereszteni; nem szülő, tehát nem szapora „asszonyállat” orvossága: a szaporafű, ezt kell meginnia ecetben. „Mirigy ellen való kifa­­kadásról” legjobb a fokhagyma, a bors, a tojássárgája és a pókháló keveréke­­ kiegészítve három légy­gyel. A kopasznak is meg kell szenvednie a garantáltan dús üstö­kért: „Az vakondokat nyúzd meg és azt tűzön égesd meg úgy, hogy porrá legyen”; ezzel a vakondok­­porhamuval kell meghinteni a fa­olajjal előkezelt tar fejrészeket, „és haj nő. Probatum est” - azaz: kipróbálva! És így tovább, több mint 200 szűkszavú receptben. A Méhészet mozgalmasabb és érdekesebb, tapasztalati tanácsai is jobban követhetők „az méhek körül való dajkálkodásnak igaz módja és hasznos mestersége” gyakorlása közben. Horhi mester nemcsak a méhek­­hez, hanem az expresszív szóhal­mozáshoz is ért. „Hogy az méhek haragosak legyenek”, kakasvérrel megkent veres posztón, szerdai napon kell kibocsátani őket a kas­ból. „Sőt, ha hangyatojással is megkened azon posztót”, a ro­hamra bevetett méhraj „annál is inkább kegyetlenebb lészen, jobb és keményebb, érzékenyebb, seré­nyebb, bátrabb, gyorsabb, vidá­mabb, egészséges!), nyughatatla­nabb, erősb, szaporább, takaré­­kosb, messzebb járó, hordóbb, gyűjtőbb, építőbb, munkásb le­szen, mint az hangya”. Tizenhét anticipált méhecske­erény felsorolása ez, de odébb, ahol a Fejedelmi Főméhész szabá­lyos kibocsátási hetirendet is csi­nál a kis mézmunkásoknak, a ka­talógus jelzőinek számát már öt­­venig viszi fel! Vitéz Nagyváradi Horhi Miklós (mert főméhészünk váradi lakos volt) mint egy száraz­földi admirális, úgy igazgatja szél­ben hajózó munkás méheit, és na­gyon szereti őket. Nagy kortársa, Apáczai Csere János tán épp a fejedelmi méhraj nyári döngését hallgatta, amikor enciklopédiájában egy füvész tájé­kozottságával sorolta fel, hogy a méhecskék Erdélyben „a mézet ki­váltképpen a méhfűről, réti há­romlevelű fűről, mezei ökörnyelv­­fűről, vad ökörnyelvfűről, hegyi csillyámról, cseresznye, alma, körtvély, hárs s több ezekhez ha­sonló fák virágairól szedik”. A Méhészt és az Enciklopédis­­tát szinte lírai viszony fűzi a szor­gos munka szimbólumaihoz. Apáczai még azt is megjegyzi gyöngéd együttérzéssel: ha szél tá­mad a méhek kintlétekor, „a lá­bukba kövecskéket viselnek, hogy a széltől messze ne vettessenek”. És írná még tovább kedvvel cso­dálatosságaikat, de felsóhajt, mert még csak közepén jár a magyar enciklopédiának: „Ki tudná mind elbeszélni a dolgokat?!” Ki tudná elbeszélni ennek a kis könyvajánlásnak kaptár-szűk teré­ben, mi minden érdekességet tar­talmaz még a Gelencei orvosló könyvecskéig. A­ tudóst tanítja, az érdeklődőt gyönyörködteti. Sok rossz fejfájás elmúlik tőle. Proba­tum est. Kovács Sándor Iván Gelencei orvosló könyvecske Kézirat a XVIII. századból Szerkesztette: Halászné Zelnik Katalin. Antológia Kiadó, Lakitelek, 95 oldal, kötve 123 Ft. A SZENCI MOLNÁR TÁRSASÁG kiadványai Beke György: Atlantisz harangoz. Magyarok Romániában 1918-1992 12x21 cm, 220 oldal, fűzve 445­ Ft Mi történt a magyarsággal, gazdasági, kulturális javaival, intézményeivel, a földjével Erdélyben, illetve Romániában 1918 óta napjainkig, erről szá­mol be Beke György. Benedek István: Hetvennyolc. Esszék, tanulmányok 12 x 21 cm, kb. 230 oldal, fűzve 445­­ Ft Benedek István minden írása, minden könyve a társadalom legszélesebb köreinek érdeklődését váltja ki. Napjainkban ritkán tapasztalható nyíltság­gal és felelősségtudattal szól hozzá az irodalmi, tudományos és politikai életünk kérdéseihez. Hartyányi István: Szíj Rezső bibliográfia 1934-1991 45 reprodukcióval, 16x24 cm, 200 oldal, fűzve 980­ Ft Szíj Rezső széles körű irodalmi és közéleti munkásságáról több mint 1200 tételt tartalmaz, a rá vonatkozó utalásokkal együtt. A függelékben olvas­ható Szíj Rezső vallomása életéről, írói, közéleti és közgyűjteményeket alapító tevékenységéről. Kajetán Endre: A második Mohács 1918-1919-1920 12.5 x 19 cm,120 oldal, fűzve 280- Ft Új Kincsestár 1. sz. 1945 óta nem tudhattuk, nem tanulhattuk, nem olvashattuk mi is történt Magyarországon 1918-1919-1920-ban. Erre ad választ Kajetán Endre köny­ve. Szathmáry Lajos: Ajándék. Válogatott versek 1935-1970, a szerző rajzaival 19 x 13,5 cm, 122 oldal, fűzve 260 - Ft 50 számozott példány műbőr kötésben, különleges papíron, 2400,- Ft. A tiszta hangvételű, nemes nyelvezetű könyv ékes bizonyítéka annak, hogy a líla nem hal meg. Szíj Rezső: Könyvkiadásunk és könyvkultúránk a Horthy korszak­ban 1920-1944 12,5 x 19 cm, 120 oldal, fűzve 280­­ Ft Új kincsestár 3. sz. Az amatőr és bibliofil könyvkiadás mellett áttekintő képet ad statisztikai adatokkal, táblázatokkal alátámasztva a magyar könyvkiadás két világhá­ború közötti, nemzetközi összehasonlításban is kimagasló teljesítményé­ről. Nemeskürty István: Tüzes józanság Berzsenyi Dániel újabb megvilágításban Berzsenyit az irodalomtudós közvélemény rendi-nemesi szemléletbe be­­gubózott, a korszellemtől elmaradott költőnek tartja, akit Kazinczy türel­mes levelező oktatása vezetett rá a helyes útra. Zseniális, de ösztönös te­hetség. Kölcsey szigorú, de igazságos kritikája miatt megsértődött és el­hallgatott. Élete végén írott esztétikai fejtegetései szakszerűtlen bölcsel­kedések. Nemeskürthy István, részben továbbgondolva Németh László és Kerényi Károly Berzsenyiről írott tanulmányait, részben pedig tőlük füg­getlen következtetésekre jutva, új megvilágításban mutatja be a költőt. Is­merteti reformkori tevékenységét, Széchenyihez fűződő kapcsolatát, ha­tását a legnagyobb magyarra; kimutatja esztétikájáról, hogy az abban ki­fejtett, evangéliumi ihletésű poétika egy Kierkegaard, egy Croce gondola­tainak előfutára. Leibnitz, Schiller, Jean Paul Richter eszméi továbbfej­lesztője. Ezért is nevezte Babits Mihály Byronnal, Hölderlinnel egyenrangú világirodalmi klasszikusnak Berzsenyi Dánielt, akinek a nemzet elé példa­képpen állított erkölcsi mércéje és programja ma időszerűbb, mint valaha. Szenci Molnár Társaság 120 oldal. Ára 280­ Ft SZENCI MOLNÁR TÁRSASÁG H-BUDAPEST 1136 Pannónia u. 9. I. e. 3. Telefon: 153-3973 MNB: 217-98292. OTP: 565-41443-8

Next