Könyvvilág, 1993 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
KönyvVilág 24 Régi magyar méhészkedés és orvoslás Gelence híres falu a székelyföldi Háromszék legkeletibb szegletében. Áprád-kori templomában Szent László-freskók tündökölnek, s XVII. századinak feltüntetett nevezetességet is hamisított neki gróf Kemény József, a Thaly előtti nagy „múltteremtő” bizonyos Gelencei Szőke Ambrus személyében, aki kitalálója szerint az antedatált „Székelyföld / Mindig zöld ...” kezdetű éneket szerette volna. Most egy valóságos gelencei szövegemlék került kiadásra: a Kozma Péter XVIII. századi lejegyzésében ránk maradt címtelen méhészeti és orvosló könyvecske. Kosáry Domokos, a XVIII. századi magyar művelődés monográfusa a korabeli agrár-szakirodalom termékei között tárgyalja az efféle munkákat. „Nemesi udvarházakban - az elmaradottabb Erdélyben is - nemegyszer őriztek vagy fogalmaztak kéziratos méhészkönyveket” - állítja szintézisében, ráhibázva a kiadói által Gelencei orvosló könyvecskének elnevezett vegyes kézirat jellegére. A méhészettan mellé ugyanis olyan feljegyzéseket másolt Kozma uram, amelyekben nemcsak az ember, de a ló és a juh gyógyításához is találunk recepteket. Akad még a gelencei kéziratban borászati tanács, továbbá a „Salátának jó voltát” biztosító előírás is, a mai „reformkonyha” szellemében. Íme: „Az salátának levelit megtisztítsd és megmossad, róla igyál. Minden nyavalyát megtisztít emberből, mert őbenne sok jóság vagyon: az inat megerősíti, az agya velejit megtisztítja, gonosz vért kivonszol az emberből, minden gonosz nyavalyát kitisztít a fejből.” Maguk az orvosló receptek - noha tudománytörténeti értékük kétségtelen - mai szemmel nézve kedvesen naivak, olykor ijesztőek. Akinek cseng és zúg a füle, annak csengőfü nedvét kell füljáratába ereszteni; nem szülő, tehát nem szapora „asszonyállat” orvossága: a szaporafű, ezt kell meginnia ecetben. „Mirigy ellen való kifakadásról” legjobb a fokhagyma, a bors, a tojássárgája és a pókháló keveréke kiegészítve három légygyel. A kopasznak is meg kell szenvednie a garantáltan dús üstökért: „Az vakondokat nyúzd meg és azt tűzön égesd meg úgy, hogy porrá legyen”; ezzel a vakondokporhamuval kell meghinteni a faolajjal előkezelt tar fejrészeket, „és haj nő. Probatum est” - azaz: kipróbálva! És így tovább, több mint 200 szűkszavú receptben. A Méhészet mozgalmasabb és érdekesebb, tapasztalati tanácsai is jobban követhetők „az méhek körül való dajkálkodásnak igaz módja és hasznos mestersége” gyakorlása közben. Horhi mester nemcsak a méhekhez, hanem az expresszív szóhalmozáshoz is ért. „Hogy az méhek haragosak legyenek”, kakasvérrel megkent veres posztón, szerdai napon kell kibocsátani őket a kasból. „Sőt, ha hangyatojással is megkened azon posztót”, a rohamra bevetett méhraj „annál is inkább kegyetlenebb lészen, jobb és keményebb, érzékenyebb, serényebb, bátrabb, gyorsabb, vidámabb, egészséges!), nyughatatlanabb, erősb, szaporább, takarékosb, messzebb járó, hordóbb, gyűjtőbb, építőbb, munkásb leszen, mint az hangya”. Tizenhét anticipált méhecskeerény felsorolása ez, de odébb, ahol a Fejedelmi Főméhész szabályos kibocsátási hetirendet is csinál a kis mézmunkásoknak, a katalógus jelzőinek számát már ötvenig viszi fel! Vitéz Nagyváradi Horhi Miklós (mert főméhészünk váradi lakos volt) mint egy szárazföldi admirális, úgy igazgatja szélben hajózó munkás méheit, és nagyon szereti őket. Nagy kortársa, Apáczai Csere János tán épp a fejedelmi méhraj nyári döngését hallgatta, amikor enciklopédiájában egy füvész tájékozottságával sorolta fel, hogy a méhecskék Erdélyben „a mézet kiváltképpen a méhfűről, réti háromlevelű fűről, mezei ökörnyelvfűről, vad ökörnyelvfűről, hegyi csillyámról, cseresznye, alma, körtvély, hárs s több ezekhez hasonló fák virágairól szedik”. A Méhészt és az Enciklopédistát szinte lírai viszony fűzi a szorgos munka szimbólumaihoz. Apáczai még azt is megjegyzi gyöngéd együttérzéssel: ha szél támad a méhek kintlétekor, „a lábukba kövecskéket viselnek, hogy a széltől messze ne vettessenek”. És írná még tovább kedvvel csodálatosságaikat, de felsóhajt, mert még csak közepén jár a magyar enciklopédiának: „Ki tudná mind elbeszélni a dolgokat?!” Ki tudná elbeszélni ennek a kis könyvajánlásnak kaptár-szűk terében, mi minden érdekességet tartalmaz még a Gelencei orvosló könyvecskéig. A tudóst tanítja, az érdeklődőt gyönyörködteti. Sok rossz fejfájás elmúlik tőle. Probatum est. Kovács Sándor Iván Gelencei orvosló könyvecske Kézirat a XVIII. századból Szerkesztette: Halászné Zelnik Katalin. Antológia Kiadó, Lakitelek, 95 oldal, kötve 123 Ft. A SZENCI MOLNÁR TÁRSASÁG kiadványai Beke György: Atlantisz harangoz. Magyarok Romániában 1918-1992 12x21 cm, 220 oldal, fűzve 445 Ft Mi történt a magyarsággal, gazdasági, kulturális javaival, intézményeivel, a földjével Erdélyben, illetve Romániában 1918 óta napjainkig, erről számol be Beke György. Benedek István: Hetvennyolc. Esszék, tanulmányok 12 x 21 cm, kb. 230 oldal, fűzve 445 Ft Benedek István minden írása, minden könyve a társadalom legszélesebb köreinek érdeklődését váltja ki. Napjainkban ritkán tapasztalható nyíltsággal és felelősségtudattal szól hozzá az irodalmi, tudományos és politikai életünk kérdéseihez. Hartyányi István: Szíj Rezső bibliográfia 1934-1991 45 reprodukcióval, 16x24 cm, 200 oldal, fűzve 980 Ft Szíj Rezső széles körű irodalmi és közéleti munkásságáról több mint 1200 tételt tartalmaz, a rá vonatkozó utalásokkal együtt. A függelékben olvasható Szíj Rezső vallomása életéről, írói, közéleti és közgyűjteményeket alapító tevékenységéről. Kajetán Endre: A második Mohács 1918-1919-1920 12.5 x 19 cm,120 oldal, fűzve 280- Ft Új Kincsestár 1. sz. 1945 óta nem tudhattuk, nem tanulhattuk, nem olvashattuk mi is történt Magyarországon 1918-1919-1920-ban. Erre ad választ Kajetán Endre könyve. Szathmáry Lajos: Ajándék. Válogatott versek 1935-1970, a szerző rajzaival 19 x 13,5 cm, 122 oldal, fűzve 260 - Ft 50 számozott példány műbőr kötésben, különleges papíron, 2400,- Ft. A tiszta hangvételű, nemes nyelvezetű könyv ékes bizonyítéka annak, hogy a líla nem hal meg. Szíj Rezső: Könyvkiadásunk és könyvkultúránk a Horthy korszakban 1920-1944 12,5 x 19 cm, 120 oldal, fűzve 280 Ft Új kincsestár 3. sz. Az amatőr és bibliofil könyvkiadás mellett áttekintő képet ad statisztikai adatokkal, táblázatokkal alátámasztva a magyar könyvkiadás két világháború közötti, nemzetközi összehasonlításban is kimagasló teljesítményéről. Nemeskürty István: Tüzes józanság Berzsenyi Dániel újabb megvilágításban Berzsenyit az irodalomtudós közvélemény rendi-nemesi szemléletbe begubózott, a korszellemtől elmaradott költőnek tartja, akit Kazinczy türelmes levelező oktatása vezetett rá a helyes útra. Zseniális, de ösztönös tehetség. Kölcsey szigorú, de igazságos kritikája miatt megsértődött és elhallgatott. Élete végén írott esztétikai fejtegetései szakszerűtlen bölcselkedések. Nemeskürthy István, részben továbbgondolva Németh László és Kerényi Károly Berzsenyiről írott tanulmányait, részben pedig tőlük független következtetésekre jutva, új megvilágításban mutatja be a költőt. Ismerteti reformkori tevékenységét, Széchenyihez fűződő kapcsolatát, hatását a legnagyobb magyarra; kimutatja esztétikájáról, hogy az abban kifejtett, evangéliumi ihletésű poétika egy Kierkegaard, egy Croce gondolatainak előfutára. Leibnitz, Schiller, Jean Paul Richter eszméi továbbfejlesztője. Ezért is nevezte Babits Mihály Byronnal, Hölderlinnel egyenrangú világirodalmi klasszikusnak Berzsenyi Dánielt, akinek a nemzet elé példaképpen állított erkölcsi mércéje és programja ma időszerűbb, mint valaha. Szenci Molnár Társaság 120 oldal. Ára 280 Ft SZENCI MOLNÁR TÁRSASÁG H-BUDAPEST 1136 Pannónia u. 9. I. e. 3. Telefon: 153-3973 MNB: 217-98292. OTP: 565-41443-8