A könyvtáros, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Cseres Tibor KÜLÖNFÉLE SZERELMEK Szépirodalmi Könyvkiadó, 293 old. Ara 19.— Ft. Cseres Tibor új elbeszélés-kötetében is a falut, a parasztság életét figyeli, szövi színes történetekké. Ezeknek a novelláknak az egymásutánja is azt igazolja, hogy milyen gazdag, változatos ez az élet. Küzdelmes, derűs, de tragédiákat is rejt magában. Gyermektragédiákat is, mint a Tor című elbeszélés. Cseres jól ismeri a falut, életét nem a külső szemlélődő figyelmével nézi, hanem úgy, miint aki onnan jött és nem is akar elszakadni attól. Elbeszéléseit a tömör szerkesztés jellemzi, nem akar semmit sem túlbeszélni, s így néha a történetek végén szinte szűkszavúvá válik. Epikus, gazdag színei vannak a miliő megmutatására és ugyanúgy színesen tárja elének szereplőinek alakját, lelkét is. Kevés benne a líra, de a Justh Zsigmond szerelme c. elbeszélést mégis az fűti át. Színesen mutatja meg benne a Békés megyei tájat, abban ennek a nagy magányosnak tragikus vergődését az élettel, a szerelemmel. A történetek zömében a falu átalakulásáról beszél, az épülő, bontakozó új életről. A konfliktusokat keresi és mutatja meg, az ember helytállását a különféle küzdelmekben. Az elbeszélések világa hasonló régi elbeszéléseinek világához, de míg azokon olykor némi megkötöttség, bizonytalanság érződött, ezek az újaik felszabadultabb, határozottabb, bátrabb írások. Simándi Béla Cseres Tibor: Tél és nyár. Elbeszélések. Bp. 1952, Szépirodalmi Kk. 225 old. Cseres Tibor: Térdig érő tenger. Bp. 1954, Szépirodalmi Kk. 367 old. Cseres Tibor: Tűz Hódréten. Bp. 1950. Athenaeum Kk. 213 old. Cseres Tibor: Fergeteg fia. Bp. 1955. Magvető Kk. 357 old. Cseres Tibor: Here-báró. Bp. 1956. Magvető Kk. 257 old. Bakó József KAPASZKODÓK Szépirodalmi Könyvkiadó, 309 old. Ara 21,50 Ft. Bakó József regénye, a Kapaszkodók, mely most jelent meg második kiadásban, elsősorban a felfedezés szándékával íródott: pontos és hű képet akar adni arról a sötét és kegyetlen világról, mely a Horthy-korszak alatt az alföldi szegényparasztság életét jellemezte. A szándék magában hordja a könyv erényeit és hibáit is: fele úton áll regény és szociográfia között. 70 Bakó a jó író biztonságával és a szemtanú hitelességével ábrázol, bár az egyszerűbb megoldást választja, amikor apró képekből, pillanatfelvételekből állítja össze Kopasztó község és a környékbeli tanyák életét. Könyve ezért hagy bizonyos hiányosságokat az olvasóban. Maga a történet elég sovány, hiányzik belőle az a regényesség, amit bizony sem az ábrázolás plaszticitása, sem a retorika nem tud pótolni. Ugyanígy a regényszerűség rovására megy az is, hogy a könyv két fő alakja, a tanító és Szabó bácsi, a kubikos, ellentmondás nélküli jellem s egyik sem tud a cselekvésig emelkedni; csak csendes szemlélői a körülöttük levő világnak, melyet helytelenítenek, de ellene tenni, a bennük élő, eljövendő jóért harcolni nincs erejük. Bakó könyvének értéke és jelentősége elsősorban dokumentumjellegében van: a Kapaszkodók hiteles és biztos keresztmetszete a 30-as évek alföldi életének. Legfőbb erénye szép, túlzásoktól mentes és mindig kifejező stílusa, hasonlatokban gazdag, erővel teljes mondatfűzése. Rövid, cikornyáktól mentes mondatai ugyanabból a világból valók, melynek szemtanúja és krónikása. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az utolsó húsz-harminc év paraszti tárgyú regényáradatában érdemes hely illeti meg Bakó József könyvét. Országh György Cs. L. KILENC KOPASZ KATONA KALANDOS KRÓNIKÁJA Zrínyi Honvéd Kiadó, 406 old. Ara 16,— Ft. Ez а „ККККК” igen ötletes cím, s hasonlóképpen ötletesek-szellemesek a fejezeit kezdő alcímek is. A figyelmet ébresztő és sokat sejtető cím azonban ötlettelen, lapos történetet takar, egy szürke, jellegtelen szemelvénysorozatot. Kalandot pedig lámpással se lelhetünk ebben a 406 oldalas könyvben. Vagy ha igen, akkor gyöngén megkomponáltál, oly valószínűtlenül vérszegényét. Nem az a baj, hogy az író a katonaélet bizonyosfajta ismertetésére és népszerűsítésére törekszik. Balassi Bálint is valami ilyesmit művel „Vitézek mi lehet. .kezdetű, páratlanul szép költeményében. A hiba a gyatra stílusban, az alakok gyönge rajzában, a párbeszédek sótlanságában, és az egész „krónika” kiagyalt voltában van. Még a katonaélet „szépirodalmasított” vázlatának se nevezhetjük ezt a munkát, érzésünk szerint igen messze esik — realitásban — a katonaélettől. Győri György