Körösvidék, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 126-226. szám)

1920-09-19 / 141. szám

Békéscsaba, 1920. szeptember 19. Csütörtök I. évfolyam 150. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Numerus clausus a vita tárgya most nemcsak a par­lamentben, hanem minden társaság­ban, ahol csak a napi eseményekről szó esik. Különféle megoldást hangsúlyoz­nak. A legszigorúbb, legridegebb in­dítványtól a megértést és belátást kereső javaslatig hullámzik a vita. A hatalmas többség akarja és meg fogja alkotni a törvényt, mert na­gyon hatástalanul hangzik azoknak szava, akik a liberalizmust hangoz­tatva, a régi rendszerért lelkesed­nek. Ez természetes is. Minden igaz magyar embernek be kell látnia, hogy hatalmas igaz­ságot hangoztatott Székesfehérvár nagy püspöke, amikor azt mondotta, hogy nem a felekezeti gyűlöltség, hanem a fajvédelem követeli az egye­temre való beiratkozás korlátozását. Az elmúlt ötven esztendőben a zsidóság olyan hatalmas arányokban helyezkedett el Magyarország vezető intelligenciájában, hogy ezt nemzeti aggodalom nélkül nézni nem lehet. Nem pedig azért, mert egészségtelen állapot, veszedelem az, ha egy ki­sebbség kerül a többség felé. Olyan kisebbség, mely sem a magyar, sem semmiféle nemzetbe beolvadni nem akar és nem tud. Már­pedig a zsi­dóság nagy általánosságban nem tud igazán nemzeti lenni. Ha nem is be­szél más nyelven, csak magyarul, akkor sem tud olyan önzetlenül, lelki szükségből lelkesedni a magyar faji­ságért, mint a bármely más nemzeti­ségből a magyarságba beolvadt és valóban magyarrá lett emberek. A zsidóság mindig és mindenütt veze­tője lett a nemzetközi mozgalmak­nak. Öntudatlanul is vonzódik az Internacionale felé, mert lelke mé­lyén nincs harmóniában a magyar (sem semmiféle) nemzettel. Ha zsidó fajiságát már nem is érzi intenziven, de nyugtalan szelleme keresi a nem­zetek felett valót s nem érzi boldog­nak magát egyetlen nemzet, egyet­len faj szük keretében. Nekünk pedig olyan vezetőkre, olyan intelligenciára van szükségünk, amely minden izében magyar. Olyan vezetőkre, akik sehol a világon nem érezhetik jól magukat csak itthon, akik nem tudnak mások lenni, csak magyarok, akik megborzadnak az Internacionalétől, mert érzik, tudják, hogy ez a magyar nemzet halála. Olyan intelligencia kell nekünk, amelynek nem a világpolgárság, ha­nem a hazáját mindenekfelett sze­rető hazafi az ideálja. Lelki fajma­gyarok, minden idejükig, minden csepp vérükig fanatikus magyarok kellenek nekünk, akik hitüket, aka­ratukat, nemzeti vágyaikat bele tud­ják plántálni ebbe a nemzetköziség baktériumával elbódított nemzedékbe, hogy újra érezze mindenki azt: nincs nekünk örömünk, békénk, boldog­ságunk, ha nem lehetünk újra igaz magyarok, ott azok közt a régi ha­tárok közt, mely ezer éve a miénk. Ilyen vezetőket pedig nem tud adni a zsidóság. Ezért igenis kell gondoskodni arról, hogy elevensé­gükkel, mozgékonyságukkal, vas­szor­galmukkal ki ne szorítsák teljesen a magyarságot a vezető állásokból. Ha nem teremtenénk meg a numerus clausust, akkor a már most is elha­talmasodott zsidóság még félelme­tesebb arányokban termelné az in­telligenciát s hova­tovább teljesen kiszorítaná Magyarország vezető tár­sadalmából a magyart. Ez pedig szörnyű nemzeti veszedelem volna. Akkor sohase látnánk többé a Kár­pátokat. Ezért kell a numerus clau­sus. V. K. A Neue Freie Presse hazugsága Beverték Ugron Gábor ablakait • Milotay az egyetemi beiratkozásokról Budapest, szept. 18. Rakovszky István elnök a ház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg és a Neue Freie Presse szen­zációs koholt hírét ismertette. Kötelességemnek tartom — mondta — hogy nyilatkozzam a ház előtt arról a koholt hírről, amely a N. F. P. csütörtök reggeli számában­ jelent meg, és úgy engem, valamint az 1. t. Házat közvetlenül érint, még mielőtt bárki is kérdést intézne hozzám ez ügyben. A N. F. P. tudósítója azt írja, hogy közvetlenül a jugoszláv nemzet­gyűlés elnökétől szerzett információja szerint a magyar nemzetgyűlés el­nöke arra kért engedélyt, a jugosz­láv kormánytól, hogy 13 képvise­lővel meglátogathassa a jugoszláv parlamentet. A kérést Belgrádban vegyes hangulattal fogadták és nem tudták mire vélni a magyarok váratlan barátságos köze­ledését. A jugoszláv kormány azt válaszolta, hogy a látogatás a jugoszláv nem­zetgyűlés belső ügye, tehát a magyar képviselők ismételjék meg kérésüket a parlamenthez intézve. A megismételt kérést pedig a ju­goszláv parlament azzal vette tudo­másul, hogy hajlandó a látogatás elfogadására, ha a látogatás pontos idejét megszabhatja. Ennyi a N. F. P. cikkének reánk vonatkozó része. Bármennyire nehéz is a helyze­tünk, hála Istennek annyira még­sem jutottunk, hogy a jugoszláv parlamenthez menjünk jóindulatot koldulni. A látogatás különben sem volna semmi körülmények között sem lehetséges most, amikor a ma­gyar-jugoszláv békeszerződés nincs is ratifikálva. Kijelentem tehát itt az I. t. Ház előtt, hogy a N. F. P. ezen cikkke elejétől végig, egy egészében, vala­mint a legapróbb részleteiben valótlan koholmány. Sem közvetlenül, sem közvetve senkinek soha ilyen értelmű lépések megtételére felhatalmazást nem ad­tam. * Ha a jugoszláv parlament elnöke tényleg tett volna ilyen kijelentést, azt volnék kénytelen feltételezni róla, hogy nagyon . . . félrevezették. Mindezt pedig nem azért mondom el, mintha az i. t. Ház feltételezné rólam, hogy ilyen lépések megtéte­lére képes lettem volna, pusztán csak a kellő tájékoztatás céljából." Rakovszky szavai mély hatást tettek a nemzetgyűlésre és minden oldalról heves közbekiáltásokat vál­tottak ki. Ugron Gábor jelentette be ezután, hogy mentelmi jogát csorba érte, mert tegnap este beverték lakásá­nak összes ablakait hatalmas kő­darabokkal. Az egyetemi beh­atásokat szabá­lyozó javaslatról szólva Milotay István hangoztatta, hogy összeom­lásunk a liberalizmus következmé­nye volt és bekövetkezését főként az a körülmény segítette elő, hogy a folyton terjeszkedő zsidó tőkével szemben nem volt öntudatos mun­kásságunk és megszervezett föld­birtokos osztályunk. Szükségesnek tartja, hogy a középosztály a parasztság kebelé­ből nyerjen felfrissítést. Ezt eddig a zsidóság akadályozta meg, amely elállta a művelődés felé vezető uta­kat. Örömmel üdvözli az egyetemi beiratkozásokat szabályozó javasla­tot és elfogadja. A­ kormányzópárt egy része még a földbirtokreformba kapaszkodik, de úgy hisszük, hogy eredménytelenül, mert a hanyagságot még ez sem menti a mai időkben. A Virradat írja, hogy Dechanel, a francia elnök parkjában séta köz­ben rosszul lett, beleesett egy csa­tornába és megsérült. Ezért vissza­lép az elnökségtől és sürgősen át­adja helyét. Mégis csak érdekesek ezek a francia elnökök és minisz­terelnökök. És most már a harma­dik eset, hogy ez uruk közül néhá­nyat épp akkor ér utól a „pech­", mikor helyzete már tarthatatlan. Em­lékezünk még, hogy nem is régen egy elnök leesett a vonatról, me­lyen ellopták az aktabőröndjét. Az­előtt egy miniszterelnököt a soffőrje nekiautóztatott egy fának. Most Dechanel esett a jól megérdemelt csatornába. Persze épp akkor, mi­kor a politikai összeomlás romjai­ból a fejére pottyan egy-egy tégla. Ez még a „barbár" Magyarorszá­gon sem fordul elő. * Feláldozván idegeimet, ma be­mentem a hetipiacra érdekessége­ket hajhászni. Nos, nem is hajhász­tam, annyi jött magától, hogy vá­logathatok benne. Egyik helyen egy néni tojást árult, mellette ült egy másik. A vevő jött, az asszony 3­50 koronáért kínálta a tojást. Mérge­sen pattant fel a másik: „ne adja oly olcsón a tojást, a kofa négy öt­venért is megveszi!" Szemtanúja voltam egy rendőr árdrágítónak is. Egy úriasszony ugyancsak tojást akart venni, persze sokallotta a négy koronát, mire egy magasnövésű, kö­vér, kétcsillagos rendőr rászól a ve­vőre : „ha nem tetszik az ár, hagyja itt, majd megveszi más." Bravó rendőr úr, tessék csak minden to­vábbi nélkül fölcsavarni az árakat, így aztán tényleg megvédi a vásá­roló közönséget a nyúzástól. Min­denesetre­­ szeretnők tudni becses nevét ,hogy beárdrágithatnánk a nya­káról azt az érdemtelenül odavar­rott négy csillagot. Jó, tovább men­tem az iszonyú, még a tegnapi szállító kocsitól otthagyott bűzben. Egy mészárosnál húst vettek, 30 dekát. A kitűnő mérlegre dobott Jelenségek (F) Tegnapi számunkban rátér­tünk arra a vágányra, mely a he­lyes politikai következtetés felé ve­zet. Megírtuk, hogy mennyire meg­bosszulja magát a kormányzópárt ama meg nem állható határozata, hogy nem hallgatja meg az ellen­zék figyelmeztetéseit. Az eredmény már meg is érkezett, amennyiben a kormányzópártban máris szakadás jelei mutatkoznak. A keresztényszocialisták és a kis­ gazdapárt egy része kijelentették, hogy a szolidaritást és garanciát együtt viselik a Friedrich-párttal és csülökre hívják a vattásfülüeket.

Next