Körösvidék, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 126-226. szám)

1920-10-22 / 169. szám

Békéscsaba, 1920. október 22. Csütörtök I. évfolyam 168. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Horvátország újra lángban áll Oláh szocialisták követelései • Németország és az orosz kiküldöttek Most Lengyelországon van a sor 9 magyar dal Ma két meghívót is kaptunk. Mind a kettő ifjúsági ünnepre hív. Mind a kettő arról szól, hogy a tanuló ifjúság hazafias ünnepet rendez. Jól­eső örömmel olvasgatom a meghívót s csak annál nagyobb az örömöm, mert úgy tudom, hogy ezek az ünne­pek gyakran meg fognak ismétlődni az iskolai év folyamán. Szükség is van erre. Mert ezeken az ünnepeken lelkesedik, nemzeti, hazafias szellem­ben nevelődik a fiatalság, nekünk pedig nagy szükségünk van arra, hogy a jövő nemzedék magyarabb, nemzetibb legyen mint az, amelyik az utolsó évtizedben nőtt fel. Mindkét műsorban szerepel a magyar dal. Épen erről szeretnék valamit írni. Nagyon sok módja van annak, hogy a magyar szellemet beleoltsuk a gyermekek lelkébe, hogy a magyarság szeretetét kiolthatatla­nul belevéssük ifjaink szívébe, de talán egyetlen egy út sincs, amely olyan biztosan elvezet e célhoz, mint a magyar dal művelete. Az ifjúságnak veleszületett tulaj­donsága a dal, a muzsika szeretete. Amilyen zenét, dalt adunk nekik, olyan kultúrának jegyezzük el őket. A múltnak nem kis hibája volt a magyar dal elhanyagolása. Az iskolák nem törődtek azzal, hogy a gyö­nyörű, mindennél szebb magyar dalokat megtanítsák növendékeikkel. Így eztán a mai ifjúság nem is tudja azokat, mert ha otthon, családja kö­rében nem tanult meg egy-két szép magyar nótát, másutt nem volt módja ezt megtenni. Hiszen a magyar tár­sadalomban mostanában nem az izzig-vérig magyar, örökké szép dalok járták, hanem a kétértelmű, sokszor erkölcstelen divatos kuplék. A mi m­agyar ifjúságunk ezeket tanulta, — fájdalom — szerette meg. És a kuplékon keresztül megszerette, vagy legalább­is megkívánta a modern élet minden bűnét: a léha­ságot, a­­ fülledt, fojtó levegőjű ka­barét, a mámoros vétkező éjszaká­kat .. . megtanulta minden nagy­nak és tekintélynek lekicsinylését, kigúnyolását ... A magyar dallal együtt hűtlen lett a Nagy-Alföldhöz, a magyar rónához nem tudott már lelkesedni a délibábért, a kolompos gulyáért . . . semmiért, ami magyar. Nem tetszett neki a hit, örök szere­lem, a leánypirulás . . . semmi, amit a magyar nóta ezer változat­ban, de mindég fenségesen meg­énekel. Ha mindezt újra meg akarjuk sze­rettetni, szeretessük meg ifjúságunk­kal újra a magyar nótát. Az ünne­pek igen alkalmasak ezeknek elő­adására. De nemcsak ünnepen, hanem az iskolában, minden ének­órán, nemcsak karban, hanem egy­hangon is daloljuk a gyerekekkel a szebbnél-szebb öreg magyar nótá­kat. Lehetetlen, hogy magyar lelkü­ket meg ne kapja az ezeréves magyar lélekből fakadt melódia. Lehetetlen, hogy a megismert magyar nótánál bármit jobban szeressenek. Ha pedig magyar dal él bennük, akkor lelkük­­ csak szebb, nemesebb, magya­rabb, becsületesebb lehet. V. K. Horvátország újra lángban áll Egy szerb század­ pusztulása Zágráb, október 21. Horvátországban újra kitört a lázadás. A belgrádi politika szerint egy Sveti Jano nevű városban oly hallatlan mészárlás történt, amire még nem volt példa. Egy horvát parasztokból összeverődött banda meg­támadta az ott állomásozó szerb századot. Iszonyú harc fejlődött ki, melynek folyamán 160 ember halt meg és ezren megsebesültek. Egy szerb ezredest da­rabokra téptek a horvátok és a testrészeket megsütve a szerb foglyokkal etették meg. Egész Slavóniában a vasutasok sztrájkba léptek. oláh sajtószabadság Az oláhok a cenzúrát beszün­tették, de előbb államilag gondos­kodtak, hogy mindenütt az oláh uralomról dicshimnuszokat zenge­dező, nem is mindig oláh nyelvű, hírlapok minden valamire való vá­roskában legyenek. Ahol azelőtt szerintük nagyon sok volt az iz­gató, valóban pedig a magyar nép hangján szóló újság, hát — beszün­tették őket ! Hogy csak egy példát említsünk, Temesvárott három lapot tiltottak be. Legelőször a magyarsága és ke­reszténysége mellett tűrhetetlenül ki­tartó „Temesvári Naplót" szüntették be. A szerkesztőség utánjárása kö­vetkeztében a belügyi államtitkár a lap megjelenését engedélyezte — de a lap annak ellenére nem jelenhe­tett meg mert a prefektura titkára szerint az államtitkár „túllépte" hatáskörét. S miután az újságírók Bukarestben keresték igazukat és a lehetőség meg volt, hogy a lap megjelenhes­sen, az oláhok működésbe hozták a repatriáló hivatalt s mindazon egyéneket, kik csak legcsekélyebb összeköttetésben is állottak az újság­gal, egyszerűen kiutasították. Ezt követte a keresztényszocialista „Temesvári Újság" és német nyelvű testvér lapja: „Der Morgen." A cenzúra beszüntetését közvet­lenül a Kolozsvárt megjelenő „Ellen­zék" összes tagjainak kiutasítása követte nyomon. Így akarják meg­fojtani a magyar­­ sajtót. Az érdeklődő újságírókat Bucsán államtitkár tiszteletre méltó jóaka­rattal és helyes jogi érzékkel azzal nyugtatta meg, hogy a hírlapírót és színészt, mint a magyarság kulturális fejlődésének személyi ga­ranciáit, nem fogják kiutasítani. A magyar sajtó Erdélyben öröm­mel hozta az államtitkár elismeré­sét sugárzó közleményt. De alig látott napvilágot a nyi­latkozat, az oláh „Patria" tajtékzó dühvel rontott az államtitkárnak. Ha már akadna egy ember, ki a magyarság ügyét megértéssel ke­zelné, úgy igyekezzen azt lehetet­lenné tenni. A még meglévő egy-két magyar lap erélyesen tiltakozik a magyar sajtó ilyen aláaknázása ellen. Hogy lesz-e foganatja, mi is szeretnénk tudni! Francia tengerészek lázadása London, okt. 21. A „Menes" nevű francia gőzös­­ tengerészei között a halle-i kikötőben zendülés tört ki. Az elégületlenség oly nagy volt, hogy megfenyegették a kapitányt. Miután a tengerészek közül többen fel voltak fegyverezve, a kapitány angol rendőri és katonai segítsé­get vett igénybe. 45 embert letar­tóztattak és Southamptonba kisértek. Az udvarias oláhok Bukarest, okt. 21. Vasilu György ügyész felpofozta a Central-ven­déglő egyik alkalmazottját, mert nem szolgálta ki elég gyorsan. Az alkalmazott nem ismerve az ügyészt, torkon ragadta támadóját, mire Vasiliu vezetőügyész nyom­ban letartóztatta és hivatalába vi­tette a vendéglő alkalmazottját, a­kit alaposan elvertek és most is fogva tartnak. Apponyi a cselekvés útjára lép. Budapest, okt. 21. Apponyi Al­bert gróf elhatározta, hogy az akti­vitás terére lép. A gróf ugyanis ki­jelentése szerint egyáltalában nincs megelégedve a jelenlegi politikával és annak gyengeségével. Apponyi jövőbeli szerepléséről többféle hí­rek keringenek. Hir szerint pártot alakít, melynek jövőjét Apponyi híveinek óriási száma biztosítja. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I

Next