Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)

1921-01-16 / 12. szám

Békéscsaba, 1921. január 16. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Vasárnap Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 5100 K. — Egyes szám ára 2 korona Szoboravatás . . . Ma, 1921. január 16-án a magyar nemzet fölavat fővárosában emlék­szobrokat a négy elszakított ország­résznek, hogy azok folyton figyel­meztessenek, lelkesítsenek bennün­ket az elrabolt részek visszaszerzé­sére, elszakított testvéreink felszaba­dítására. Szobrot emeltünk végtelen nagy fájdalmunknak, szobrot ellen­ségeink páratlan kegyetlenségének. Róma valaha leverte versenytársát, Carthágót, földig lerombolta s lako­sait kiirtotta ; ezt utánozza most ve­lünk s a németekkel az entente. Csak el kell olvasni a trianoni béke­szerződésnek csúfolt rablógyilkos­sági iratot, örökre lehetetlenné akarja tenni megélhetésünket s tervszerűen meg akar fojtani. Ezen okmánynak nincsen párja a világtörténelemben ; a francia revanche-gyűlölet tombolt megszerkesztésében; hogy gonosz lelkiismeretöket megnyugtassák, azt is aláíratják velünk benne, hogy mi idéztük fel a világháborút. A törté­nelem tisztán lett s már megállapí­totta a bűnösséget; látjuk Poincaré, Zsvolsky s a gyenge akaratú II. Mik­lós cár szerepét a világégés megin­dításában. Már tisztázta a történe­lem, hogy 1909. tavaszán, a végze­tes annexió nyomán, az angol, francia és orosz izgatta ellenünk Szerbiát, pénzzel, fegyverrel támogatta ; de ekkor II. Vilmos császárnak elég volt kardjára ütnie . Pétervárott és Bel­grádban egyelőre lelohadt a harci­vágy, mert az 1905-ben a japánok­tól legyőzött orosz még gyengének érezte magát a fejlett német hadi­erővel szemb­eszállani. Melyik nem­zet volt az, amely 1912-ben húsz milliárd frank kölcsönt adott az orosznak hadikészülődésre azon kö­telezettséggel : „csak gyorsan, gyor­san készülni". A francia nemzet. Mely nép oltotta gyerekeibe az anya­tejjel a németek elleni bosszúvágyat már 50 év óta ? a francia. Pedig 1870-ben III. Napóleon tervszerűen idézte fel a németek elleni háborút s midőn ezek győztek, elég nagy­lelkűen bántak a legyőzött francia nemzettel. Melyik nemzet készült 1871. óta lázasan a háborúra, a re­vanche-leszámolásra a németek el­len ? a francia. Most a francia bosszú tombol és nyer kielégülést ellensé­geinek megsemmisítésében, de el­fojtva él még a 70 milliónyi német népben a „furor Teutonicus", mely­től még a hatalmas rómaiak is ret­tegtek. Lesz még leszámolás az igaz­ságtalanság jóvátételére. Minket, magyarokat, sújtanak leg­kegyetlenebbül; a németet lesújtják ugyan, de jobban kímélik, mert fél­nek tőle ; minket semmibe nem vesz­nek. Az angol, a francia, az olasz maga mellé vette negyedik társnak a nagyhatalmak tanácsába egy ide­gen, sárga fajú népet, a japánt, hogy letiporják azt a magyar nemzetet, mely ezer évig testével, vére ontá­sával védte a kereszténységet s a nyugat műveltségét. Isten nem hagy­hat büntetlenül ilyen gonoszságot; ez az erkölcsi világrend lábbal rug­dosása. Franciaország egy szobrot állított fel magának Elszász-Lotharingiáért, mely csak időnkint volt az övé, több­ször Németországé, hogy ébren tartsa s élessze magában a tüzet nem an­­nyira annak visszahódítására, mint inkább a németek megbüntetésére; mi az entente gonoszságából egy­szerre négyet emeltünk, nem azért, hogy ellenségeink kegyetlenségéért bosszút álljunk, de azért, hogy vissza­szerezzük azt, ami a történelem, az igazság szerint ezer éve a mienk. Clemenceau neve történelmünkben gyászosabb, átkozottabb lesz Caraf­fáénál és Haynauénál. 1795-ben Lengyelország élő testét feldarabolta az orosz, osztrák és po­rosz hatalom, határait letörölte a tér­képről ; azóta a lengyelek szenved­tek, küzdöttek, reménykedtek feltá­madásukban, igazságuk erejében s biztatták magukat a „nondum finis Poloniae" (még nincs vége Lengyel­országnak) eszméjével; őket a lefolyt háborúban 1916-ban feltámasztottuk mi, a kapzsi hatalmak igazságtalan­ságát mi tettük jóvá, de helyettök mi jutottunk a lengyelek sorsára. Átvesszük jeligéjüket a „nondum fi­nis Hungariae"-ban, szobrokat állí­tunk fel egy nemzet igazságának s a trianoni gyilkosság kegyetlenségének; egy élni, dolgozni akaró tízmilliónyi nemzetet nem ölhet meg négy em­ber, a nagyhatalmaknak Párisban székelő tanácsa. Csak dolgozzunk, emlékezzünk, forrjunk össze együtt érző testté, erőnket, akaratunkat acélozza a négy szobor látása s a rajtunk elkövetett égbekiáltó igazságtalanság. „Non­dum finis Hungáriáé !" (g. i.) Megalakult az Andrássy­ék párt­ja Budapest, január 15. A Nemzeti Kaszinóban tegnap este alakult meg Andrássy Gyula gróf új pártja, melyhez Szmrecsányiék tizenketten, a nemzetiségiek tizen­egyen csatlakoztak. Részt vett az alakulásban több keresztényszocia­lista és disszidens is. Andrássy Gyula gróf felolvasta a párisi útjáról való visszatérte után. párt programmját, melynek minden pontja az épitő keresztény politikát célozza. A királykérdést kikapcsolja mai politikai életünkből. Határozot­tan legitimista. Erélyes gazdasági és szociálpolitikát akar. A kormányt jelenlegi írtján minden erejével támo­gatja. A­ párt a nyilvánosság előtt csak később bont zászlót. Valószí­nűleg Apponyi is csatlakozik hozzá Dvorcsák Amerikában Budapest, január 15. Dvorcsák Győző képviselő Amerikába utazott a kivándorlott felvidéki tótság hívá­sára, amely erélyesen követeli a Fel­vidéknek a cseh iga alóli felszaba­dítását és Magyarországhoz való visszacsatolását. Friedrich ellen nem emelnek vádat Budapest, jan. 15. A főügyész­ségnek a Tisza-ügyben tartott döntő értekezletéről az a hír terjedt el, hogy Friedrichel szemben minden vádat elejtenek, minthogy a tanúval­lomások nem nyújtanak kellő indo­kolást. A burgonya feldolgozása Budapest, jan. 15. A holnapi hi­vatalos lapban rendelet fog megje­lenni, mely megtiltja az 1920. évi termésű burgonyának mezőgazdasági szeszgyárakban való feldolgozását. Hadikölcsönkötvények nosztrifikálása Budapest, jan. 15. Ma volt a hadi­kölcsönkötvények nosztrifikálásának első napja. Általában még nagyon gyenge érdeklődést mutatott a kö­zönség a nosztrifikálás iránt. A népbiztosoktól megvon­ták a doktori címet Budapest, január 15. A hivatalos lap mai száma közli, hogy az egye­temi tanács Ágoston Pétertől, Ró­nai Zoltántól, Landler Jenőtől, Lá­dar Istvántól és Jászi Oszkártól megvonta a jogi, illetőleg államtu­dományi doktori címet. Fiumei szocialisták a legionáriusok ellen Fiume, január 15. Az autonomis­ták és a szocialisták gyűlést tartot­tak, melyen helyeselték a rapallói szerződést és követelték a legioná­riusok kivonulását s ezzel egyide­jűleg a lakosság lefegyverzését. A távirdászok is sztráj­kolnak Ausztriában Budapest, január 15. Tegnapi táv­irati jelentések beszámoltak arról, hogy az osztrák postai alkalmazot­tak sztrájkba léptek. Ma érkezett hírek szerint a postások sztrájkjá­hoz csatlakoztak a távírászok és a telefonosok is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Budapestről sem lehet ma reggel óta Béccsel telefonössze­köttetést kapni. II. évfolyam 12. szám. Gróf Spponyi párisi útjáról ír a „Pester Lloyd" tegnapi számá­ban vezető cikket, visszapillant a béketárgyalásokhoz fűzött reményekre melyekkel a nagyközönség eltelve volt és szembeállítja ezzel saját véle­ményét, ami csak annyiból állott, hogy Magyarország méltóságát meg fogja védeni. Ez teljes mértékben sikerült is és gazdagon megjutalma­zottnak tekinti fáradozását azzal az elismeréssel,a­­mellyel őt az ország jutalmazta, dacára annak, hogy a súlyos békefeltételek megkötése iránt minden törekvésüket nem koronázta siker. Mostani küldetése még nem nép­szövetségi tanácskozásra szól, mert Magyarországot még eddig nem vet­ték fel a szövetségbe, sőt annak ajtaján még nem is kopogtattunk. A népszövetség ligája, amelynek tanács­kozásai most kezdődnek, csak elő­hírnöke a népszövetségnek, de ez első lépésünk, hogy a velünk hábo­rúban állott népek képviselőivel fél­hivatalosan találkozhassunk. Itt kell a valódi békét előkészíteni, hogy az itt megvitatott és elfogadott eszméket a népszövetség azután végrehajtsa. Óva int hiu reményektől, melyek ma megvalósíthatatlanok és csak ujabb csalódásokra és levertségre vezetnének. Most egyáltalában nincs szó a békefeltételek felülvizsgálatá­ról. De az is el fog következni, el kell következni. Előjelei ennek már mutatkoznak, de az idő még nem érlelte meg ezt. Lélektani előfeltételei a béke felülvizsgálatának még nin­csenek meg, mert az emberek és népek természetében rejlik, hogy úgy a küzdelem elkeseredettsége, mint a győzelem és az öröm má­mora a nem remélt hódítások felett még nem szállhatott el. A mérlegelő belátás a felzaklatott lelkiállapotokat meg fogja nyugtatni, de ez az idő nem siettethető, legfeljebb kitolható, ha a gyümölcsöt éretlenül akarjuk leszedni, ha a természetes lélektani fejlődésnek erőszakosan akarunk ele­jébe vágni. Magyarország nemzet­közi feladata ma abban áll, bizal­mat kelteni a belső rendezettség és fejlődésképesség iránt, minden aggo­dalmat eloszlatni afelől, mintha ka­landorpolitikát folytathatnánk és a békeszerződés alapján állva meg­valósítani mindazt, ami azokban nekünk és elszakított fajtestvéreink­nek életképességet biztosít. Gazda­sági kapcsolatokat létesíteni, a mű­velt emberiség lelki életében tevé­keny részt venni és mindent elérni törekedni, amit a békefeltételekkel egyenesen ki nem vívtunk. Ebben a tevékenységben sokkal több re­ményem van tényleges eredmények elérésére, mint egy évvel ezelőtt. De bármint legyen is, ami most Párisban történik, az nem befejezés, hanem kezdet, első lépés a nehéz felemelkedés útján. — Tekintetünket

Next