Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)

1921-05-04 / 96. szám

Zászlóavatási ünnepély A Békéscsabai Iparosifjak Műve­lődési Egyesülete május 8-án, vasár­nap délelőtt 10 órai kezdettel, a Széchenyi-ligetben zászlóavatási ün­nepet tart, melyre az összes egye­sületeket és a közönséget tisztelet­tel meghívja. A délelőtti zászlóavatási ünnepély programmja: 1. Beköszöntő. Énekli az egyesület ve­gyeskara. 2. Ünnepi beszéd. Tartja Vidovszky Kálmán. 3. Áchim Lászlóné zászlóanya beszéd kíséretében átadja a zászlót. 4. A zászló átvétele az egyesület részé­ről. Tímár Endre beszél. * 5. Zászlószegek beverése. 6. Nemzeti ima. Énekli az egyesület ve­gyeskara. Délután 2 órai kezdettel a Szé­chenyi-ligetben népünnepély. Dél­utáni programm : Világposta. Nagy konfetti- és szerpentin­csata. Szépségverseny. Villanyozó sátor. Bűvész-sátor elsőrangú bűvészekkel. Jósnő. Csók-sátor. Ringlispíl. Hajóhinta. Szamár­lovaglás. Kiemelkedő sláger, ami még ezidáig itt nem volt: Göre Gábor bíró uram Durbints sógorral meg a hátsa cigánnyal különvonaton Lepéndről érkez­nek Csabára a kerti népünnepélyen részt­vevő közönség szórakoztatására. Délután 5 órai kezdettel nagy tarka délután ! A műsor a következő: 1. Nyitány. 2. Modern ember. Bohózat 1 felvonás­ban. Személyek: Pali: Román Mihály, Margit: Timkó Manyika, Ábris bácsi: Szűcs F., Csécsi gróf: Süli Zoltán, Csécsi grófné : Subasitz Elius, Zsuzsi: Hunyadi Bözsike. 3. Duci bácsi a cipész­boltban. Páros jelenet. Személyek: Duci bácsi: Tóth I., Segéd: Tóth István. 4. Műdal. Énekli Babinszky Bözsike. 5. Magyar vagy 1 Somló Sáritól. Sza­valja Kocziha Bözsike. 6. Biztos rév. Bohózat 1 felvonásban. Személyek: Szivósi: Sajben P. Schlag: Scharlotte Agieus: Csiáky Illa. 7. Conferans aktualitásai. Este 8 órai kezdettel műsoros es­tély, utána tánc, melyre külön meg­hívót bocsájtott ki a rendezőség. Az esteli műsor a következő : 1. Nyitány. (II. Soldato.) Előadja a ze­nekar. Jelige. Énekli a Vegyeskar. 2. Ünnepi beszéd. Tartja: Áchim László. 3. Népdalegyveleg. Énekli a Vegyeskar. 4. Rab asszony. (Kiss J.) Szavalja: Ro­mán Zsóka. . 5. Kerekedik a szél . . . (Réffi Géza). Énekli: Patay Manci. 6. Walse Mauve. — Mädchentraume. (W. Kladivko) Játsza a zenekar. 10 perc szünet. 7. Hoch­eit im Morgenlände. (Karakter­stük.) (Josef Prichistal.) Játsza a zenekar. 8. Amerre a Szamos kanyarog . . . (Quar­tet.) Éneklik: Babinszky Bözsike, Kocziba Bözsike, Penyaska Zsuzsika, Timkó Man­cika. 9. Migend Dezső magánszáma. 10. Reményhez . . . (Szügyi J.) Énekli a Vegyeskar. Szünóra alatt a Vegyeskar énekel. Konferál: Migend. A közönség kényelmére külön mo­torjárat lesz a ligetig, délelőtt 10 órától este 10 óráig. Kerti belépőjeg 6 K, katonáknak és gyermekeknek 4 K, a tarka­ dél­utánra fenntartott hely 15 K, 1. hely 10, II. hely 8, állóhely 5 K. Kedvezőtlen idő esetén az ünne­pélyt május hó 16-án, hétfőn tartják meg. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen." Körős­ítsék flmlkor Horn leif a boltot, a rendőrség pedig Kern Adolfot GSÉja be Nincsen már bár Békéscsabán Vakmerő emberek, akik az erkölcs­rontásból meg akartak gazdagodni Csabán, megtörtek és tisztessége­sebb pályára óhajtanak lépni, vagy meglépni igyekeznek Csabáról. Ez az oka annak, hogy ma már el­mondhatjuk, hogy volt bár — nincs bár. Amit a rendőrség nem akart vagy nem tudott megcsinálni, azt megcsinálta a közönség, amely nem hagyta magát ész nélkül kifosztani, elkerülte és ezáltal megbuktatta a bárokat. Dénes úr bárigazgatóból rövidesen kabaréigazgatóvá vedlett, hogy megmentse mindazt, ami még menthetőnek látszott. Nehezebb volt azonban alsólendvai és karsai Kalo­csayt Zoltán zongoraművész (?) esete, akinek télikertjében a babér­fák sok keserűséget és hirtelen­ bá­natot teremtek. Kern Adolf felismertetése alsólendvai és karsai Kalocsay Zoltánban A túlságosan jól táplált monoklis urnák egy vakmerő rosszakarója tá­madt, aki a hasába lépett (volt mibe­n) azáltal, hogy kételkedni merészelt nemes csengésű előneveinek való­diságában. Alsólendvai és karsai Kalocsay Zoltán természetesen férfias önérze­tességgel állott a vizsgálat elébe, a­mely rövidesen kiderítette, hogy tu­lajdonképen tényleg csak egyszerűen — Korn Adolf ! (Nem alsólendvai, karsai és kalocsay Korn, hanem csak „egyszerűen „Korn". Nem is „Zol­tán", hanem „Adolf",vagyis „Dolfi" !) Akin nem könyörül a sors. Minthogy pedig a bal párjával jár s akit egyszer kikezdett, annak nem hagy többé nyugodalmat, a „művész urat" is üldözte tovább, nem elégedvén meg azzal, hogy nemesi pompájából egyszerű Dol­fivá forgatta ki. A télikert főpincére rájött, hogy az a tízezer korona kaució, amit Dolfinak (az igazgató urnak) belé­pésekor fizetett, elúszott, elvirított, ráment az „üzletre". Minthogy más biztosítékot nem talált pénzecskéjére, lefoglalta Dolfi összes igazgatói és művészi ruháit, úgyszintén viselő és ünneplő monokliját is. Dolfit meglopják. Dolfi tüstént a rendőrségre szaladt, ahol lopásért és magánlaksértésért jelentette fel főpincérjét. A vizsgálat megindult a bonyodalmas ügy tisz­tázására. A főpincér is előkerült és elmondta a tízezer korona elúszá­sának siralmas történetét. A törté­netbe pedig valóságnak bizonyult, Dolfit pedig a rendőrség sikkasz­tási ügyben látta szívesen a követ­kező napokon. A kiegyezés — Utóhangok Ki tudja, miféle „igazágtalan" meghurcoltatások vártak volna még Dolfi öművészségére, ha a főpin­cér idejekorán ki nem egyezik vele ruhaneműekben és más természet­beli szolgáltatásokban. . . . A télikert gyászol a kölcsön­kért zongora elnémult, a kifestett ajkak lefelé görbedtek, a monokli­nak pedig lejárt... Reméljük, hogy a bároknak és télikerteknek is lejárt ezzel egyide­jűleg Csabán örökre ! b­i­­niruttB»sasni ÍH fa K ti I Agyrém a dunai konföderáció Ausztria katasztrófa előtt áll Páris, május 3. Az „Echo de Paris" az osztrák nemzetgyűlés elnökével, Weisskirch­ner dr.-ral folytatott interjút közöl, melyben Weisskirchner kijelenti, hogy Ausztria katasztrófa előtt áll, ha május végéig külső segítséget nem kap. Teljes összeomlástól kell tartani. A Bécsben mutatkozó nagy luxus mit sem jelent, hiszen Konstantinápolyban is valóságos orgiákat ült a dőzsölés, mialatt Törökország tönkrement és a lakosság a legborzalmasabb nyomorr­­an szenvedett. Belső kölcsönnel nem lehet segíteni az országon, mert négy milliárd mindössze két hónapra volna elegendő. A dunai föderáció eszméje agyrém, amelyre szintén nem lehet építeni. Ausztria vagy teljesen feloszlik, vagy Németországhoz sodorják a körülmények. lilpníÉÉ genkinek­ nyaraltatása Valamikor régen, a világháború utolsó esztendejében osztrák gyer­mekeket­ hoztak Magyarországra nya­ralni. s Sápadt, kiéhezett kis osztrák piócákat, akik mohón szívták ma­gukat tele a magyar föld áldásai­ból itt, az országban, amíg apáik, a meglett osztrák" élősdiek vérforraló vakmerőséggel sikkasztották el azt a kenyeret, amit magyar verejtékkel öntözött magyar föld nekünk, magyar katonáknak termett, akik hónapokon át éheztünk, nélkülöztünk emberfe­letti szenvedések közepette az osz­trák Karszton, az osztrák Tirolban és a Piávénál ... Elmúlt. Szomorú idők jöttek ránk. A szo­morúnál is szomorúbbak! A magyar földet is feldúlták és a magyar gyermekek is véznán, sápadtan éh­ez­tek itthon, a magyar városokban. Magyarország, amely mindig adott és amelyből mindig bőven volt mit kiszipolyozni, koldussá lett. A ma­gyar gyermekeket idegenbe vitték nyaralni, mint ahogy hozzánk hoz­ták azelőtt az osztrák gyermekeket. Súlyos esztendőket éltünk át, a­míg végre ismét erőre kaptunk vala­mennyire. Nagy javulás állapotunkban, hogy ma már nincs okunk a kétségbe­esésre. Éhezőink, koldusaink azonban még mindig vannak. Erdélyből, Bánátból ezrivel jönnek. Ki nem is­meri szenvedéseiket, a vagyonlakók szenvedéseit ? Mindenki segíthet rajtuk és min­denkinek kötelessége, hogy tehet­sége szerint segítsen is rajtuk! Most nem portót, nem könyör­adományt kérnek. Az Országos me­nekültügyi hivatal a hajléktalan vag­yonlakók gyermekeit akarja meg­menteni. Arra kéri Békés megyének Békéscsaba, 1921. május 4. és Csanád megye meg nem szállott területeinek lakosságát, hogy fogad­ják el a nyári hónapokra azokat a magyar gyermekeket, akiket lelket­len ellenségeink dühe kiüldözött az otthoni napsütéses udvarból, a szü­lőházból, a puha ágyból, a meleg hajlékból, hogy nyomorékká, beteggé fejlődjenek az esővizes, széljárta, füstös vagyonok nyomorult zu­gaiban. Tudjuk, hogy elsősorban a gaz­daközönség fog az ártatlan áldoza­tok segítségére sietni, hiszen gazda­közönségünk nem egyszer adta már tanújelét áldozatkészségének, ami­kor hazafias, nemes célról volt szó. Bizonyos, hogy ahol elfértek az osztrák csemeték, ott tízszerte, száz­szorta nagyobb szívességgel várják magyarságuk miatt üldözött test­véreink gyermekeit! Csakis vagyonlakók 7—21 éves gyermekei kerülnek elhelyezésre. Mindazok, akik menekült gyerme­keket a nyári hónapokra elfogad­nak, jelentsék be erre való készsé­güket a békéscsabai menekültügyi hivatalnál (közkórház­), vagy a „Kö­rösvidék" kiadóhivatalában. Beje­lentendő, hogy ki hány gyermeket, milyen korút, fiút vagy leányt és mennyi időre vállal. Almássy Denise tanú­vallomása Budapest, május 3. Almássy Denise grófnő tanúval­lomása töltötte ki a mai tárgyalást. A vallomás szerint a gyásznapon már reggel sokan őgyelegtek a villa körül. A csendőrőrmester erősítést kért, minthogy sokan lövöldöztek az utcákon és a Tisza nevét kiál­tozták. Délben Gertner hat katoná­val berontott a villába széjjelnézni. Délután 5 órakor az inas beron­tott és azt kiáltotta Tiszának két­ségbeesetten, hogy ugorjék ki az ablakon, mert fegyveres katonák keresik. Tisza nyugodtan azt válaszolta, hogy ahogy élt, úgy akar meghalni is. Félrehúzta az ajtót és Dobóval, Horvát Ranovicsal és még egy fegy­veres katonával találta szemközt magát. Rövid szóváltás után több lövés dördült el. Tiszát agyonlőtték, majd nyugodtan távoztak. Az elnök Almássy Denise kihallgatása után berekesztette a mai tárgyalást. GlIRB&IIIBRaBHRSHnHflIliaiiaaiB Valuták : Leégett kolostor Arad, május 3. Tegnapelőtt dél­után leégett a váradvelencei kolos­tor, amelyben egy iskola és egy csecsemőotthon van elhelyezve. A­­ kár nagysága még ismeretlen. A­­ tűznek négy halottja és több sebe­s sültje volt.

Next