Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)
1921-05-05 / 97. szám
GONDOLATOK * * * Üzlet és vallás, íme a faji élelmesség egy rikító példája. Itt van a bérmálások ideje s a faji újságokban a legfajibb boltosok ökölnyi betűkkel hirdetik, hogy bérma-ruhát, bérma-ajándékot csak náluk, egyedül náluk lehet venni. Nosza keresztény szülők, bérma-apák és anyák, siessetek Khon Pinkászhoz, aki figyelemmel kiséri a keresztény egyházak minden mozdulatát és kihasználja felháboritó formában a vallásos élet megnyilvánulását üzleti reklámja céljaira. Szabad ez, erkölcsös ez ? A tisztelt fajmagyarok vallási dolgaiba a keresztény magyarság nem avatkozik bele s főleg nem teszi üzleti bázissá. Vajjon lenyeljük ezeket a faji erkölcsből fakadó sélelmességnek nevezett bántó kínálgatásokat ? Nem. Azzal kell felelnünk, hogy ezeket az idegen boltokat bojkottálni kell. Ez az egyetlen sebezhető pontjuk: az üzlet . . . Szegény zsidók! Mindig csak szidják, sőt bántják, üldözik őket Csonkamagyarországon. Már az egész világ tudja, hogy nincs olyan ország, ahol olyan rettenetes helyzete volna a derék zsidóságnak, a kultúra e kovászának, mint itt, ebben a kis országban. Így írja ezt minden zsidó lap, így veszik át a külföldi újságok is a hírt. És mégsem akarnak innen megszökni, nem akarnak innen kivándorolni sem Palesztinába, sem más kulturális államba, ahol rend, konszolidáció és zsidószeretet dühöng! Sőt azok, akiknek semmi közük e szegény országhoz, akik a háború alatt vándoroltak be vendégként ide, csak nem riadnak vissza az itteni szörnyűségektől s nem sietnek bölcsőjüket ringató szép hazájukba, Galíciába vissza. Komoly helyről hallottuk, hogy a kitelepítésre itélt galíciai zsidók minden követ megmozgatnak, hogy megakadályozzák kiutasításukat, sőt százak szöknek vissza a határról, ahova a kitelepítő vonatok szállítják őket. Vajjon miért szeretnek úgy bennünket? Szinte azt hiszi az ember, hogy nincs is itt zsidóüldözés, hogy itt jobb dolga van a zsidóknak, mint bárhol a világon. De hát ez meg lehetetlen, hiszen mindennap halljuk Izrael kesergő panaszát. Vagy ez a panasz is csak képmutatás? Mert a visszaszökdöső galíciaiak ezt igazolják. Az ördög tud eligazodni ezen a zsidóüldözésen. Olcsóbb a liszt! Azt olvasom a pesti lapokban, hogy olcsóbb lett a liszt! Éljen, gondoltam, ha a liszt olcsóbb, a kenyér is olcsóbb. Hiába, csak szép intézmény ez az olcsósági hullám! S természetes is. Amikor a magyar korona 105 pont volt, vagyis 1 frank 5 centimest adtak egy ropogós százasért, akkor 2 korona volt egy ropogós zsemle és 600 korona egy mázsa búza. Következik ebből, hogy mikor 3 frankot ér egy 100 koronás bankó, bizonyosan 70 fillér lesz egy zsemle és 200 korona a búza. Hát nem egészen igy lett. A zsemle tartja magát a 3-as számhoz és 3 korona lett, a búza, az még drágább s most a liszt, a drága, finom hatósági liszt is felült az olcsósági hullám tetejére, és több mint ötven százalékkal emelkedett. Éljen! Elvégre, ha a korona emelkedik Zürichben, miért ne emelkedjék a főzőliszt Csabán ? Jónak ígérkezik a termés (Budapest, május 4.) Rubinek Gyula egyik kijelentése szerint a termés az egész országban jónak ígérkezik. Ez a körülmény lényeges hatással van koronánk állandó további javulására. Békéscsaba, 1921. május 5. Kőrösvidék Az osztrákok és Nyugatmagyarország Brassó, május 3. A Brassói Lapok bécsi tudósítója abból az alkalomból, hogy Ausztriában újra felszínre került Nyugatmagyarország kérdése, beszélgetést folytatott gróf Czernin Marzin Rudolffal, az Urakháza volt tagjával, aki az osztrák konzervatívok igen erős és nagy befolyással rendelkező pártjának vezére. Czernin nyilatkozata a következő : — Ausztria mai elszigetelt helyzetében, ha jövőjét biztosítani akarja, kénytelen a volt Duna—Monarchia államainál, elsősorban Magyarországgal keresni a gazdasági és politikai megértést és ennek konzekvenciájaként fel kell adnia azt a téves álláspontot, melyet a parlament többsége ma még tart Nyugatmagyarország kérdésében. — Etikai szempontból tarthatatlan ez az álláspont, mert ha Ausztria teljes joggal és okkal lázadozik st.-germaini erőszak ellen és megcsonkíttatását fájlalja, méltányolni kell a béke által nem kevésbbé sújtott Magyarországnak fájdalmát is. A nemzeti szempont e kérdésnél is tiszteletreméltó, de nem kevésbbé tiszteletreméltó az az elvi követelmény sem, hogy a nyugatmagyarországi fajtestvérek önrendelkezési joga szabadon és teljes mértékben érvényesüljön. Azt pedig még senki sem merte állítani, hogy a nyugatmagyarországi németek túlságosan rajonganának az Ausztriához való csatolásért. A pángermán eszme ma utópia. — Gazdasági szempontból sem látom nagy előnyét Burgenland megszerzésének. — Nyugatmagyarország nem a legtermékenyebb része Magyarországnak és semmi esetre sem nyújthat nekünk annyit, mint amennyit veszítünk azáltal, hogy az ellenségünkké tett magyarok elzárják előlünk határaikat és terményfölöslegeiknek Jugoszlávián, Fiumén keresztül keresnek piacot. — Ausztria természetes gazdasági és politikai kiegészítését a jövőben is elsősorban Magyarországban találhatja. A magyarok termeléseiknek feleslegeit készséggel cserélik fel a mi ipari termelésünk fölöslegéért, ha a Lajtha csak egy ethnográfiai fogalom marad és nem gazdasági elválasztó határ. Megértéssel, egymást támogatva még mindkét ország talpra állhat. Mindkét ország jövője egyformán követeli az együttes elkeseredett tiltakozást az erőszak békéje ellen és olyan államkeret kiépítésének szüntelen követelését, amely a gazdasági, politikai, történelmi szükségességnek megfelelően illeszkedhetik bele a nemzetek családjába. Ausztria és Magyarország hivatottak arra, hogy gerincéül szolgáljanak annak az államalakulatnak, mely a Duna-országok erejét egyesíteni fogja és ezeket az országokat életképes eggyé foglalja össze. — Hát az Ausztria sorsát intéző politikusokból nem veszett ki teljesen a józan ész, akkor, minél előbb, annál jobb, keresni fogják a magyarokkal való gazdasági és politikai megértést. Ehhez az út azonban nem St. Germainen és Trianonon át vezet. Mert miért tűrjön Magyarország igazságtalanságot attól az Ausztriától, mely abban a ,,bűnben", amelyért a győzőket büntetik, éppen olyan „bűnös" mint ők. Igen drága lenne Burgenland Ausztriának, ha ahhoz a magyarok gyűlölete árán jut! Eddig szól Czernin gróf nyilatkozata. S ha ez idő szerint Leninékkel kacérkodó „elvtársak" tartják is kezükben a hatalmat Ausztriában, bizonyos, hogy az osztrák nép óriási többsége ezt a nézetet vallja. Fábry Károly a kulcsnak progresszív megállapítását kívánta. Dr. Hollander és dr. Vértes a tervezet változatlan elfogadása mellett szóltak. Dr. Szondy a fél százalékot is nagynak találta az illeték kulcsául. A polgármester előbb az eredeti tervezet elfogadása ügyében rendelt el szavazást, amelynek eredményeképen a tervezetet 33 szóval 31 ellen elvetették. Az illeték kulcsát egy százalékban állapították meg és az így módosított tervezetet 42 szóval egy ellen (dr. Szondy) elfogadták. A villamosműre vonatkozó szabályrendeleten a minisztérium által eszközölt lényegtelen változásokat tudomásul vették. Győrbiró Benő javadalmi hivatali felügyelőnek kérelmére segélyt szavaztak meg. A kiskorú Balla testvéreknek és Hlaváts János mészárosnak illetőségi kérelmét elutasították. Egy és más a kantinosról és a többiekről. P. úr, a vörös arculatu kantinos ismét remekelt. Hiába, ő csak ott van otthon, ahol kiabálhat. És utóvégre ki tehet arról, hogy vannak olyan emberek, akik túlságosan nagy hivatottságot éreznek magukban arra, hogy embertársaikat vezessék. Ki magyarázza meg az ilyeneknek, hogy van még rajtuk kívül is (?) becsületes, okos ember s hogy fogadatlan prókátorságuk teljesen felesleges ? Nem tudunk elképzelni közgyűlést anélkül, hogy fütyülős Pár ki ne tálaljon egy-egy adagot a kantinszagu „bölcsességből", amelyet a háborús esztendőkben a vagyonkával együtt gyűjtögetett magának össze pálinkaméregetés közben. Ma először az ingatlanátruházási tervezet vitájába szólt bele. Nem felállva, nem is illedelmesen kicirkalmazott szép beszéddel, nem is hosszadalmasan untatni a derék képviselőtestületet, hanem csak kimért „szellemességgel", egy odavetett „sziporkával". Amikor egy tisztes gazdaember indítványt merészelt tenni az öröklési ingatlanátruházás ügyében, P. úr gúnyosan jegyezte meg: „Én bezzeg nem örököltem . .." Vajjon mit akart mondani ezzel P. úr? Nem akarhatott mást mondani, mint azt, hogy ő bezzeg nem örökölte azt, amije van, hanem becsületes, verejtékes munkával kereste. Mekkora vakmerőség! Hova jutottunk ! Lámb úrnak már arra is van bátorsága, hogy kérkedjék a háború idején kifejtett tevékenységével ! Van bátorsága munkának minősíteni a felszippantott krajcáros legénységi lézingból való földszerzést és van bátorsága a háború alatt történt meggazdagodását fitogtatni ! Holott ezért legfeljebb pirulhatna, ha tudna . . . * Másodszor ravaszul, fontoskodóan a villamosműről szóló szabályrendelet ellen emelt kifogást. Olyan módosítást követelt a szabályrendelet egyik pontján, amely módosítás már régen az ő bölcsességének igénybevétele nélkül történt meg. Ebből a minden lében való kanalaskodásából egy képviselőtársával az alábbi érdekes vitája támadt: Dr. H: Rosszul informálták. P.: Én nem vagyok jogász, csak jogászok tanítványa. Dr. H: Ugylátszk, Székely nem egészen jól tanította. Békéscsaba képviselőtestületének rendkívüli közgyűlése Békéscsaba r. t. város képviselő- testülete szerdán délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatán mindössze csak öt pont szerepelt. Hosszabb vita csak az ingatlanátruházási illetékre vonatkozó szabályrendelet felett fejlődött ki, tehát a gyűlés még délelőtt véget ért. Interpelláció a katonaságnak bérbeadott legelőkről. A polgármester megnyitotta az ülést és bejelentette Salát Jánosnak, a képviselőtestület egyik volt érdemes tagjának elhunytát. Indítványára a képviselőtestület elhatározta, hogy jegyzőkönyvileg fejezi ki Salát János elhunyta feletti részvétét, utódjául pedig Meliskó Mártont hívja be. Kvasz Mihály interpellációja következett ezután, aki kérdést intézett a polgármesterhez a katonaság használatára bérbeadott Kocziszky-féle legelő ügyében. Tudomása szerint az ezred a bérleti szerződés tilalma ellenére albérletbe adta a legelő egy részét. A polgármester válasza és indítványa alapján elhatározták, hogy felszóllítják a háziezredet, hogy szüntesse meg az albérletet, vagy mondjon le a legelőnek arról a részéről, amely a bérlet kezdete óta fölöslegessé vált számára. Közmunkaköltségvetés. A vármegye alispánja leiratot intézett a városhoz a közmunkaadó költségvetésének megállapítása ügyében. Az alispáni leiratnak megfelelő javaslatot, amelyet Tóth László adóhivatali főnök terjesztett elő, elfogadták. A javaslat szerint kőház és iga után 60 korona, vályogház és kézinapszám után 30 korona a városi közmunkaadó. Az előadó javaslatára azt is elhatározta a képviselőtestület, hogy előterjesztést tesz a vármegye törvényhatóságához a városi közmunkaadó megszüntetése iránt, amelynek elavult célszerűtlen és nélkülözhető voltát a vármegyei közmunkaadónak nem régen történt megszüntetése bizonyítja. Egyszázalékos ingatlanátruházási illeték. Az ingatlanátruházási illeték megállapítására vonatkozó szabályrendelet tervezetét a képviselőtestület hosszas vita után módosítással fogadta el. Az első felszólaló dr. Reisz József volt, aki figyelmetlenül hallgatta a benyújtott tervezetet s így egy olyan „ellenmondást" fedezett fel benne, amelyről rövidesen kisült, hogy nincsen. Steinberger Márton azzal az indokolással, hogy pénzünk értéke folyton javul, azt ajánlotta, hogy az ingatlanátruházási illeték kulcsát ne másfél százalékban állapítsák meg, hanem a tervezettől eltérően, egy fél, esetleg egy egész százalékban. Zsilák Mihály azt indítványozta, hogy az öröklés következtében történő ingatlanátruházásokat mentesítsék az illeték levonásának kötelezettsége alól.