Körösvidék, 1921. július-szeptember (2. évfolyam, 142-217. szám)

1921-07-24 / 162. szám

Békéscsaba, 1921. július 24, Vasárnap «BBtMHMk73Ka £ aBe!«m Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 ft. — Egyes szám éra 2 korona Segélyk­iáltás Kétségbeesett, esdeklő kiáltás fut végig a világ telefon- és távíródrót­jain, zokogó könyörgést repít a vil­lamos szikra ezer mértföldeken ke­resztül nagy városok, művelt álla­mok szikratáviratot felvevő állomá­saira. Oroszország kiált, a meggyötört, agyonkínzott, kifáradt orosz nép es­dekel : mentsétek meg lelkeinket ! Gorkij, a békés világ forróvérű forra­dalmára, szétfoszlott álmai után a borzalmas ébrenlétre, iszonyatos való­ságra tekint s szivében hatalmas erővel lobog fel a nép szeretetének érzése. Nem gyűlöli már a tőkét, melyet megsemmisíteni ő is segített, nem szidja az urakat, kiket olyan kevésre becsült. Nincs már szivében sem gyűlölet, sem harag, sem fan­taztikus álom — csak fájdalom, kin, gyötrelem, ezek a magasztos kínzó érzések, melyek csak a szerető szív­ben teremnek meg. Megalázkodva esdekel az ő népéért, az orosz mu­zsikért, a haldokló kis parasztért, a tönkrement, kifosztott úrért, a kol­dussá lett multimilliomosért, minden oroszért. Tikhon pátriárka főpásztori szive minden fájdalmával írja levelét a newyorki és canterburi érsekhez. És a levélből a világ legnagyobb tragé­diája zokog ki: „Most minden mel­léktekintetet félre kell tenni. Egy nép haldoklik és jövőjét temeti, mert a népesség elhagyja lakását, földjét, kelet felé tódul és egyre ezt kiál­tozza : Kenyeret, kenyeret !" Megborzad minden jólelkű em­ber. Mert irtóztató az, ami ott törté­nik, az oroszok földjén, a világ leg­hatalmasabb volt birodalmában. Éh­ség és pusztulás, kolera és mezte­lenség, fáradtság és gyötrelem és halál, sok-sok halál az úr, a fehér cár, nagy országában. Az emberek nagy része fásultan, megváltásként várja az elmúlást, megeszik utolsó darab kenyerüket, aztán elterülnek az imádott földön, hülő ajkuk meg­csókolja azt a rögöt, amely annyira elárvult, hogy még be sem fogad­hatja gyermekeit. Temetetlenül fe­küsznek, rothadnak a hullák az orosz mezőkön. Lenin már félreáll. A keresztény erkölcs, melyet gyermekkorában ma­gába szívott, de amelyet később megtagadott, most a poklok e földi kapujában visszaadta önmagának ezt a gonosz embert. Megtörve, mea culpázva, bűnének irtózatos tudatá­ban bevallja tévedéseit. Könyörög, hogy szabadítsák meg az orosz né­pet a szovjettől. De még áll Troczkij (Bernstein) a zsidó szovjet vezér. Neki még nem volt elég a vér, a gyász, a romlás. Pedig már elérte célját. Tönkretett egy jámbor, istenes, ke­resztény országot. Körülvéve zsidó barátaitól még kéjeleg a gojok pusz­tulásán, de már készíti az utat, a­melyen át elmenekül cinkostársaival állitólag Délamerikába. Mert érzi, hogy már nem tarthat sokáig az orosz népnek pokolbeli kinja és tudja, hogy a leszámolás irtózatos lesz. Ontja hát még a vért a ter­rornak minden aljas eszközével, mert neki s társainak nem fáj az oroszok gyötrelme. Ő elérte félig-meddig cél­ját, tönkretett egy virágzó országot. Ott pusztulni azonban a romok fe­lett, ehhez nincs semmi kedve. Hi­szen ő még álmodik véres álmokat a fajrokonaival, a világ kunbélái­val, ő még nem ölt meg eleget a türelmes gojból. Mi pedig, akik majdnem áldozatai lettünk szintén a zsidó-bolsevizmus­nak, őszinte részvéttel, testvéri együtt­érzéssel tekintünk a pusztuló Orosz­országra. Részvétünknél csak az a megvetés és utálat nagyobb, amely Trockij (Bernstein) és gyilkostársai, a világ legnagyobb gonosztevői felé irányul. A megtért megtaposott orosz nép felé keresztényi szeretettel s hittel tekintünk. Tudjuk, hogy meghall­gatja vészkiáltását a művelt világ. Amit a zsidó­ hóbort elpusztított, azt a keresztény szeretet fel fogja tá­masztani. Fog még zúgni a száz aranytornyú Moszkva száz harangja ünnepi zso­lozsmára, bűnbánó imádságra, hála­adó himnuszra gyűjtve a felszaba­dult orosz népet. És akkor, azok a harangok nemcsak az oroszok új hajnalhasadását fogják hirdetni, de hisszük, hogy kongásuk temetni is fog, temetni fogja örök időkre a zsidók uralmát. SS volt külügyminiszter szemléje a gyulavidéki demarkációs vonalon Gyula, július 23. Gróf Csáky Imre volt magyar külügyminiszter, dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár, a gróf titkára és a külügyminisztérium egy megbízottja tegnap Gyulára érkeztek. A volt külügyminisztert, aki a demarkációs vonal mentén levő községeket látogatta meg, dr. Daimel Sándor alispán fogadta. A határra dr. Vangyel Endre főszolgabíró kísérte el, hogy az esetleg szükséges felvilágosításokat közölje vele az erőszakos határ tarthatatlan­ságára vonatkozólag. Ma Gyulaváriba, majd onnan Elekre utazott tovább gépkocsin a volt külügyminiszter és kísérete. Kik tudósították a bécsi magyarellenes sajtót? Letartóztatott „magyarországi" újságirois — a riívális sajtó díszei Budapest, július 23. Több ízben megemlékezett a Kö­rösvidék is arról a titokzatos hír­szolgálatról, amellyel a bécsi magyar­ellenes sajtó Budapesten rendelke­zett. Megdöbbentő volt az, hogy például a nemzetgyűlés zárt üléseiről a Bécsi Magyar Újságnak, a meg­szökött kommunisták lapjának, a Jövő­nek, Lovászy magyarfaló bécsi lapjának pontos, de természetesen kiszínezett és elferdített tudósítása volt. A rendőrség lázasan kutatott a budapesti hazaáruló társaság után, míg végre a nyomozás eredmén­­nyel járt. Letartóztatták Bánó­cy László hírlapírót, a Vígszínház rendezőjét, Szász Zoltán hírlap­írót, a „Pesti Hírlap" munkatársát, Gergely Győzőt, a „Népszava" munkatársát, Kovács György orvostanhall­gatót, akik a két bécsi ko­mmun­­sta újságot budapesti hírekkel lát­ták el. Szász Zoltán teljes névaláírással is küldött cikkeket a bécsi haza­áruló lapoknak, amelyekben hallat­lan perfidiával rágalmazta meg a keresztény Magyarországot. A díszes társaságot, kiknek mű­ködése a nyomozati adatok szerint a tanácskormány vis­­szaállítására irányult, átkísérték az ügyészséghez. II. évfolyam 162. szám. Ezzel kapcsolatos az is, hogy Persián Ádámot és Rejöd Alpárt a rendőrség szintén őrizetbe vette. Persián, Károlyiék kormánybiztosa, a Polgárok és Munkások pártjá­nak egyik oszlopa, Rejöd pedig Giesswein „pártjának" igazgatója. Mindketten hazaárulás alapos gya­núja alatt állanak, mert a kisantant államaival tartot­tak fenn szoros összeköttetést. Nincs elég elitélő szavunk, felhá­borodásunk határt nem ismer, mikor azt kell látnunk, hogy magukat ma­gyarnak hazudott újságírók kapha­tók ilyen aljas hazaárulásra. Ezt a lelkiismeretlen elemet nevelte ime a volt szakszervezet, a „Magyarországi", tehát még nevében sem magyar Újságíró Egyesület, amely reprezen­tánsa akar lenni a magyar újság­írásnak. A tisztességes újságírók érdekében megtehetné a belügy­miniszter, hogy belenézzen ennek az Egyesületnek a konyhájába, amely­ben még mindég túlságos szám­arányban vezetnek, reprezentálnak a szászzoltánok, persiánok, bánóczik és társaik. Intő példa ez a keresztény újság­íróknak, hogy mielőbb függetlenít­sék magukat azoktól a „magyar­országi" újságíróktól, akiknek sorai­ból ilyen „bécsi tudósítók" is kike­rülhetnek s akik nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy kit és milyen irányt szolgálnak, mert meggyőződésük árucikk csupán. Augusztus elsején kezdi meg működését a magyar jegybank Budapest, július 23. Az Osztrák-Magyar Bank volt magyarországi fiókjai augusztus hó 1-én az új, önálló Magyar Állami Jegybank kebelében folytatják to­vább működésüket. A budapesti főintézetet megbízta a pénzügyi kormány az új 50, 20 és 10 koronás bankjegyek kibo­csátásával. Az új 50 koronások már a jövő héten forgalomba ke­rülnek. Itt említjük meg, hogy az Osztrák-Magyar Bank békéscsabai fiókjában is megtörtént az átalakulás és a fiók tisztviselői valamennyien a magyar jegybank szolgálatába ál­lottak. Nagyatádi Szabó szabadságra megy (Budapest, július 23.) Nagyatádi Szabó István 3 hétre visszavonul gazdaságára. Távolléte alatt a föld­mivelésügyi miniszteri teendőket és a kisgazdapárt vezetését Mayer János államtitkár látja el.

Next