Kortárs, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Orbán Ottó: Petőfi; A találkozás (versek)
ORBÁN OTTÓ Petőfi 1. Vers a hézagos értelmezésen, behúz a sorsa két csillag között, a résen. Porban úsztatja az Alföld az estét, s látni a Pilvax füstködét, a régi Pestét, de a költői kép, ha pontos is, csak délibáb, a lényeg más, míg világ a világ: az üres mennybe döfött, csupasz elme, Robespierre józanul őrjöngő szerelme. Kiskun Homérosz ? Hétköznapi lángész ? Mert látja azt is, amin átnéz ? Nagyobb a tét. Az ulánus Nap dárdája vakít. S bolygója üvölti közhelyeit a kukoricásban: szabadságot, szerelmet, mielőtt a semmi sárkányai lenyelnek! 2. (A puszta, télen) berregő dögvész a kamionsofőr féhez MI OLYAN SÜRGŐS a kiégett viskók VÁSÁROLJON KARÁCSONYRA fák városok a tűz országok fák földrészek fák NEKEM AZTÁN a tűz a kietlen bolygó a szeletelőgép a kattogás a csíkokra szabdalt a fölfűrészelt a legyalult a megőrölt AZ ÚRVEZETŐ nagy gyakorlattal kifordul befordul átfordul megfordul fölfordul NEHÉZ IDŐKBEN AZ EMBER MEGTANUL az árokban a tények hatására a széttört szélvédő mögött VISELKEDNI a halál angyala kiszáll rágyújt kioldja bombáit reflektoroz ÉN CSAK sötét és testtelen sivítás 366