Kortárs, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 2. szám - KÖZÖS DOLGAINK - Bányai János: A Híd-szerkesztés gondjai
E kultúra sokrétűségéből és gazdagságából, az irodalom fejlettségéből és változatosságából. Minthogy a kultúra és az irodalom értékei csak más értékekhez való viszonyításuk alapján határozhatók meg, ezért a Hídnak, a Híd kritikájának állandóan nyíltnak kell lennie a jugoszláv irodalmak és a magyar irodalmak felé is. A kritikaírás teljességére törekszik tehát a Híd, miközben sohasem kívánja a kritikát az irodalmi értékkel szemben önállósítani, hanem - éppen ellenkezőleg — azt a feladatot vállalja, hogy az irodalmi (és általában a művészeti) értékről, a kritikus szubjektivitását és integritását soha el nem hanyagolva, a legreálisabban ítéljen. De nem a kritikusok teszik az irodalmat, hanem a költők és az írók. Viszont, meg- mondható-e egyértelműen, hogy milyen irodalmat, milyen novellát és verset közöl a Híd? Egyszerű volna azt mondani hogy tekintet nélkül irányzatra és törekvésre, mindig és következetesen az értékeset. Mert ez a válasz semmire sem kötelez. Legfeljebb a kritériumokról való számotadásra. Ettől azonban határozottabban körvonalazható a Híd szépirodalmi programja. A szépirodalomnak műhelye kíván lenni. Ez olyképpen valósítható meg, hogy a szerkesztés mindig számba veszi az írói terveket, támogatja megvalósításukat, intellektuális feltételeket teremt az írói szándék kihordására. Ugyanakkor minden kézirat szelektáláson esik át, s eközben nem az írói tekintély, hanem a folyóirat célkitűzése, valamint az irodalmi érték lehet csak a választás (közlés) kritériuma. A közlések műhely jellegét illusztrálja az is, hogy a folyóirat - időnként - a szépirodalmi közlemények mellett kritikai (szerkesztői) kommentárt közöl. Ezzel egyúttal a folyóirat szerkesztése is személyessé vált, de nem szubjektívvé. Mert a szerkesztés, ilyen irodalmi és folyóirat-helyzetben, nem pusztán a beérkezett irodalmi anyag elrendezése, hanem irodalmi gondolkodás is, amely csak személyesített formában lehet elfogadható és közérthető. A Hídhoz forduló írók és költők (illetve azok, akikhez a Híd fordul) nemcsak nyomdafestéket kapnak a folyóirattól, hanem választ is, bár sokszor (sajnos) a hallgatás a válasz. Mindez nem volna lehetséges társadalmi ellenőrzés és társadalmi támogatás nélkül. A Híd négy évre szóló munkaprogramját széles körű megvitatás után a folyóirat Szerkesztő Tanácsa hozta meg és fogadta el. A Szerkesztő Tanács, mint önigazgató szerv, ellenőrzi a program megvalósításának menetét, a Tanács dönt az egyes évfolyamokat meghatározó szűkebb (és konkrétabb) munkafeladatokról, és a Tanács ellenőrzi a szerkesztő munkáját. Egyszersmind a Tanács biztosítja az írók önigazgatói jogainak érvényesítését is a folyóiratban. Ugyancsak ezt a jogot biztosítja a Hidat is kiadó Fórum Könyvkiadó mellett működő Alkotók Gyűlése. A szerkesztő számára alapvető feladat a társadalmi követelményeknek való megfelelés, az írói érdekek pluralizmusának kifejezésre juttatása , mindezzel párhuzamosan az egyéni (személyes) nézőpontok kialakítása, megvédése és érvényesítése. Ezt teheti a szerkesztő. 268