Kortárs, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 4. szám - Bor Ambrus: Meráni hegedű (regényrészlet)

(Bolondító csalmatok) „Ezen büdös enyves nedvet kiizzadó növény’ minden részei, úgymint szára, levelei ’s magva, de kivált gyökere veszedelmes kábító mérgesek. Már maga kigőzölgése fejfájást és elkábulást, sőt őrültséget is okoz. A’ vigyázatlan veleélés szédülést, részegséget, torokszáradást, kínos fejfá­jást, mély álmot von maga után, mire rendesen eszelősség, szélhűdés, gutaütés és végtére halál következnek. (...) Bár Ambrus Meráni hegedű Számtalan példa mutatja e’ mérges növény’ hatását. Az egerek’ elhajtása végett egy pajtába csalmatokgyökeret hánytak el; néhány szolgák, kik a’ pajtában háltak, reggeli fölébredésöknél igen rosszul érezék magokat; fejök kínosan fájt, mindnyájan elkábultak, egynek nagy mértékben folyt orra’ vére és erősen hányt. A’ reinaui sz. benedeki zárdában czikóriasaláta helyett vacsorára csalmatokgyökeret készítettek. A’ czikória vetve volt a’ kertben, de köztte csalmatok is nőtt, mellyet alkalmasint gondatlanságból ki nem gyomláltak ’s amazzal összekeveredvén, a’ szakács, ki semmi rosszat nem gyanított, rendesen megfőzé ’s azután olajjal, eczettel szépen elkészíté. Feljővén e’kép’ az asztalra, majdnem mindnyájan, kik e’ társaságban ettek, a’ vastag kövér gyökerekre, mellyek nekik jól ízlenek, még nagyobb étvágyat kaptak ’s azokat kímélés nélkül fölemésztették. Nem sokkal azután a’ szerencsétlen szerzetesek aludni mentek. Midőn eljött az óra, mellyben a’ chorusra kellett volna menniek, mindnyájan nagy zavarodásban valának, némelyek szédülésről, mások száj- ’s to­­rokszárazságról, gyomorfájásról panaszkodtak. Egyik a’ szerzetesek közül szája’ szárazságát vízzel sem tudá elűzni, iszonyúan égvén nyelve. Mások elkábultak vagy bohóságokat képzeltek. Egyik Herculesnek vélte magát ’s a’ szoba kályháját akará összedönteni; egyik a’ könyvben lévő betűket hangyáknak vélé; némellyek mély álomba voltak merülve, mások nyávogtak mint a’ macskák, ugattak, bőgtek ’s­­. Szerencsére, a’ saláta közé olaj, eczet és só volt keverve, melly a’ méreg’ iszonyú hatását enyhítette. Orvosi segítség nagyobb veszedelemtől megmenté ugyan a’ szegény áhítatos atyákat, de sokan közülök még huzamos ideig betegeskedtek, sőt az egyik annyira elvesztette látását, hogy pápasze­met kelle használnia. Egy tüzes vérű és heves indulatú férfi csalmatok­evés után dühösség­­be jött ,s ezen állapotban késsel fölfegyverkezve gyilkos szándékkal

Next