Kortárs, 1995. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)
1995 / 7. szám - Nagy Sz. Péter: Egy liberális konzervatív a 30-as évekből - Hevesi András publicisztikája
ja politikai álláspontját kötelességszerűen közvetítenie kellett. Hevesi András rendkívül intellektuális, francia és angol eszméken nevelkedett világnézete elfogadható napi politikai alternatívákat nem talált. Egyformán fölötte állt a jobb- és baloldali ideológiáknak, egyformán távol a dzsentroid, ellenforradalmi Nemzeti Egység Párttól, de a baloldali vagy csak polgári radikális irányzatoktól is. Ez az ezoterikus, intellektuálisan távolságtartó, politikamentes világnézet tette lehetővé számára, hogy rövid, alig több mint tízéves újságírói pályáján a legkülönbözőbb szemléletű és orientációjú lapokban egyformán írhasson, és hogy kora egyik legfoglalkoztatottabb újságírója lehessen. A 8 Órai Újság, a Budapesti Hírlap, majd 1937 elejétől a Magyar Hírlap főmunkatársa volt, de írásai gyakran megjelentek a Nyugatban, A Toliban, a Társadalmunkban, az Apollóban, a Tükörben, majd a Századunkban és a Szép Szóban is. Elvont szellemiségét és megjelenését egyáltalán nem zavarta, hogy míg a 8 Órai Újságban például gróf Bethlen István konzervativizmusa, addig a Magyar Hírlapban vagy A Tollban a szociáldemokrácia felé orientálódó polgári radikalizmus dominált. Nem zavarta, mert bár — mint nagy író-újságíró elődeinek, Adynak, Kosztolányinak, Márainak — neki is kellett megrendelésre, névtelenül vezércikkeket s napi belpolitikai cikkeket is írnia, munkássága azonban nagyrészt neki sem ezekből állt. Hevesi András az újságírás minden műfajában rendkívül jelentőset alkotott. Rövid pályafutása alatt fantasztikus intenzitással, termékenységgel dolgozott, szinte naponta jelentek meg cikkei. Ezek közül legnépszerűbbek bizonyára a napilapok számára írt, szerteágazó témájú tárcái, karcolatai voltak. Illusztrációként csak a 8 Órai Újság 1935-ös évfolyamát kiragadva, írt a keresztrejtvényről, a történelmi Budapestről, a fenomének iskolájáról, a szépségkirálynőről vagy az érettségizett kifutófiúkról is. Színikritikák Szinte közhely, Hevesi András is azok közé a talán Justh Zsigmonddal kezdődő frankomán magyar írók közé tartozik, akik — mint Ady, Halász Gábor, Szomory Dezső, Cs. Szabó — nemcsak műveik szellemiségében, stílusában vették át szinte napra készen a francia művészi irányzatokat, de éveket töltve Párizsban, saját életvitelük stílusában, mentalitásában is a franciás szellemesség és szellemiség közvetítői voltak. Hevesi már a 20-as évek közepétől, nevelőapja támogatásával, előbb csak a 8 Órai Újságnak, majd a többi napilapnak és folyóiratnak is küldi tudósításait a hétköznapi párizsi élet szórakoztató, érdekes jelenségeiről, így színes, szellemes tárcákat ír pl. A párizsi lánytól, A Boulevard-tól, A vén Ecole-tól, A párizsi jobb part és a budapesti bal part hasonlóságairól, leírja, mit gondolnak, mit beszélnek a franciák maguk között, beszámol a Francia ízlés új korszakáról stb. De — talán nevelőapja hatására is — már a fiatal Hevesi is egyre több tudósítást küld a párizsi színházi életről, hogy aztán hazatérve a budapesti lapok állandó színikritikusa legyen. E színikritikák ritkán szólnak magáról a darabról vagy az előadásról, sokkal inkább ezek ürügyén, apropóján egy-egy érdekes színészi jelenségről, feltűnő pszichológiai momentumokról s általában a színházról vallott nézeteiről. Rengeteg színikritikát írt, ezek mindig érdekesek, frappánsak, szellemesek, s minden személyes érdektől, elfogultságtól mentesek. Ritkán szól a közvélekedéssel szemben, Jászait, Beregit, Medgyaszayt ő is nagy színészeknek tartja. De például, minden rokonszeve mellett is, Szomory bemutatója, a Szegedy Annie kapcsán így gúnyolódik: „Nem lehet kellemes érzés Szomory-alaknak lenni, a szerzőnek határozottan útjában vannak a szereplők. Mindig rosszkor jönnek be és feszélyezik egymást, mikor a függöny felmegy, és a nézőnek hosszú kísérletezés után sikerül megállapítani a személyazonosságukat, már kifelé tuszkolják őket.”