Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)

2016 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: A magyar ’56 irodalmi emlékezete Közép-Európában (Vázlat)

hangosítási körülmények miatt csak a közvetlen közelében állók hallhatták. Valószínűleg október 28-én tért haza repülőgéppel Varsóba. A lengyel fővárosból érkezett Budapestre Dobrica Cosic szerb író,­ aki a belgrádi Borba című lapnak küldött tudósításokat az eseményekről. Valójában a megalakuló Nagyvilág című folyóirat ün­nepségére érkezett, a Kultúrkapcsolatok Intézetének vendégeként, Füst József író vitte őt a margit­szigeti Nagyszállóba (Adam Wazyk szállása is itt volt). A belgrádi lapnak a november 7-itől a 13-i számáig jelentek meg beszámolói Budapestről.” Cosic meggyőződéses kommunista, aki megdöb­benéssel és rokonszenvvel figyeli az eseményeket. Elsősorban élményeiről kíván számot adni. „Tényleg, Magyarországon felkelés van, mégpedig szenvedélyes akarattal és szilárd elhatározással telített felkelés a nemzeti függetlenség kivívásáért. Ezért harcolnak itt kommunisták is és a szocia­lizmus ellenségei is, Horthy emberei és az egyéb jobboldali elemek is."4 Az egykori partizán rokon­­szenve és a jugoszláv szemüveg kívánalmai. A később hozzáírt magyarázat szavai szerint: „1­956. október 23-a után Magyarország, mindazáltal ami történt, és ami a jövőben történik, a világ lelkiis­meretének a vizsgája lett, a forradalmi becsület, a marxista és a politikai érettség vizsgája, a de­mokrácia és a szocializmus, valamint a haladó erők és az emberiség törekvéseinek vizsgája.''­ Nem kevés bizonytalanság is érezhető szövegéből, a szerző kifejezi aggodalmát, hiszen a nemzeti szim­bólumok megjelenésében nacionalizmust lát, és szélsőségesnek tartja a vele egy szállodában lakó lengyel költőt, aki azt magyarázza neki október végén, hogy Kádár és Nagy Imre mellé kellene állni. Október 31-én azután sürgősen hazahívták a magyar fővárosból. Ma már tudjuk, hogy újságírói megbízatása mellett más feladata is volt, Aleksandar Rankovic jugoszláv belügyminiszternek kel­lett elemző jelentést készítenie. Dragoljub Todorovic belgrádi ügyvéd és közíró mondta el néhány éve egy interjúban, hogy Cosicot a mindenható UDBA-főnök bízta meg ezzel.­ A terjedelmes jelen­tésnek csak kisebb része jelent meg könyvében, és elemzése nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Tito és a jugoszláv vezetőség kemény álláspontot foglaljon el a Magyarországon lezajlott ese­ményekkel kapcsolatban. Szlovéniával kapcsolatban említi Peter Vodopivec történész, hogy nincs adat arról, miként érté­kelték az eseményeket a szlovén értelmiségiek.­ Csupán a kitűnő költőnek, Edvard Kocbeknek kora­beli naplóföljegyzését említi, miszerint: „Korunk egyik leginkább sorsdöntő eseménye" (a ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár Kézirattára alapján). Hanna Adamiecka,­ a Sztandar Mlodych című lengyel ifjúsági lap újságírónője október 27-én érkezett vérszállítmányt hozó repülőgéppel Budapestre. Lelkes ifjú kommunista aktivista volt, őt szintén magával ragadta a magyar forradalom, és hétrészes riportsorozatot közölt a látottakról. Budapesten kívül járt a dunántúli országrészben is. November 11-én sikerült Belgrádon keresztül visszamennie Lengyelországba. A Láttam Magyarországot (Widziatam Wogry) című sorozatának foly­tatását a cenzúra nem engedélyezte. Őszinte együttérzéssel, a magyarok iránti szeretettel írt a lá­tott-tapasztalt eseményekről, az emberekről: „soha nem szűnik meg hálám a magyar forradalom iránt". December 10-én Wroclawban a Wera Kostrzewa Klubban beszélt élményeiről zártkörű elő­adásban Magyarország 1956-ban címmel. Ennek az előadásnak megmaradt a magnófelvétele, ezt majd 1986-ban jelenteti meg kazettán a független (szamizdat) Niezalezna Kiadó. A másik fiatal len­gyel újságíró a Moszkvában egyetemet végzett Wiktor Woroszylski­ volt, ő október 30-án érkezett meg Budapestre a Nowa Kultúra című hetilap képviseletében. Lelkes kommunista ő is, aki számára szintén meghatározó jelentőségű lett a találkozás a magyar forradalommal. Magyarországi napló (Dziennik wygierski) című írása eredetileg cikkek sorozata, amely­­ később újabb és újabb kiegészí­tésekkel könyv formában látott napvilágot10­­ a legszínvonalasabb, irodalmi értékű tanúságtétel a magyar '56-ról. Gömöri György szerint az ENSZ magyar helyzetről készült jelentésében is szerepel­nek részletei.” A lengyel fiatalember nem először járt Budapesten, itt volt az 1949-es Világifjúsági Találkozón is, mindenhova igyekezett elmenni, ahol történt valami. Járta az utcát, fölkereste Lukács Györgyöt, elment a Parlamentbe. Beszámolója izgalmas, lüktető szöveg, a remény és keserűség szavaival. Magától értetődő, hogy a lengyelországi és - főleg ! - magyarországi eseményeket Romániában nagy érdeklődéssel figyelte mind a politikai hatalom, mind az értelmiség, elsősorban pedig az egye­temista fiatalság. A forradalom idején Budapesten járt külföldi írók közé tartozott Mihai Beniuc, a Román írószövetség első titkára.12 Hazatérve jelentésben számolt be tapasztalatairól a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. A második szovjet invázió után két pártvezető, Gheorghiu Dej KORTARS 2016/12 53

Next