Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: A magyar ’56 irodalmi emlékezete Közép-Európában (Vázlat)
hangosítási körülmények miatt csak a közvetlen közelében állók hallhatták. Valószínűleg október 28-én tért haza repülőgéppel Varsóba. A lengyel fővárosból érkezett Budapestre Dobrica Cosic szerb író, aki a belgrádi Borba című lapnak küldött tudósításokat az eseményekről. Valójában a megalakuló Nagyvilág című folyóirat ünnepségére érkezett, a Kultúrkapcsolatok Intézetének vendégeként, Füst József író vitte őt a margitszigeti Nagyszállóba (Adam Wazyk szállása is itt volt). A belgrádi lapnak a november 7-itől a 13-i számáig jelentek meg beszámolói Budapestről.” Cosic meggyőződéses kommunista, aki megdöbbenéssel és rokonszenvvel figyeli az eseményeket. Elsősorban élményeiről kíván számot adni. „Tényleg, Magyarországon felkelés van, mégpedig szenvedélyes akarattal és szilárd elhatározással telített felkelés a nemzeti függetlenség kivívásáért. Ezért harcolnak itt kommunisták is és a szocializmus ellenségei is, Horthy emberei és az egyéb jobboldali elemek is."4 Az egykori partizán rokonszenve és a jugoszláv szemüveg kívánalmai. A később hozzáírt magyarázat szavai szerint: „1956. október 23-a után Magyarország, mindazáltal ami történt, és ami a jövőben történik, a világ lelkiismeretének a vizsgája lett, a forradalmi becsület, a marxista és a politikai érettség vizsgája, a demokrácia és a szocializmus, valamint a haladó erők és az emberiség törekvéseinek vizsgája.'' Nem kevés bizonytalanság is érezhető szövegéből, a szerző kifejezi aggodalmát, hiszen a nemzeti szimbólumok megjelenésében nacionalizmust lát, és szélsőségesnek tartja a vele egy szállodában lakó lengyel költőt, aki azt magyarázza neki október végén, hogy Kádár és Nagy Imre mellé kellene állni. Október 31-én azután sürgősen hazahívták a magyar fővárosból. Ma már tudjuk, hogy újságírói megbízatása mellett más feladata is volt, Aleksandar Rankovic jugoszláv belügyminiszternek kellett elemző jelentést készítenie. Dragoljub Todorovic belgrádi ügyvéd és közíró mondta el néhány éve egy interjúban, hogy Cosicot a mindenható UDBA-főnök bízta meg ezzel. A terjedelmes jelentésnek csak kisebb része jelent meg könyvében, és elemzése nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Tito és a jugoszláv vezetőség kemény álláspontot foglaljon el a Magyarországon lezajlott eseményekkel kapcsolatban. Szlovéniával kapcsolatban említi Peter Vodopivec történész, hogy nincs adat arról, miként értékelték az eseményeket a szlovén értelmiségiek. Csupán a kitűnő költőnek, Edvard Kocbeknek korabeli naplóföljegyzését említi, miszerint: „Korunk egyik leginkább sorsdöntő eseménye" (a ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár Kézirattára alapján). Hanna Adamiecka, a Sztandar Mlodych című lengyel ifjúsági lap újságírónője október 27-én érkezett vérszállítmányt hozó repülőgéppel Budapestre. Lelkes ifjú kommunista aktivista volt, őt szintén magával ragadta a magyar forradalom, és hétrészes riportsorozatot közölt a látottakról. Budapesten kívül járt a dunántúli országrészben is. November 11-én sikerült Belgrádon keresztül visszamennie Lengyelországba. A Láttam Magyarországot (Widziatam Wogry) című sorozatának folytatását a cenzúra nem engedélyezte. Őszinte együttérzéssel, a magyarok iránti szeretettel írt a látott-tapasztalt eseményekről, az emberekről: „soha nem szűnik meg hálám a magyar forradalom iránt". December 10-én Wroclawban a Wera Kostrzewa Klubban beszélt élményeiről zártkörű előadásban Magyarország 1956-ban címmel. Ennek az előadásnak megmaradt a magnófelvétele, ezt majd 1986-ban jelenteti meg kazettán a független (szamizdat) Niezalezna Kiadó. A másik fiatal lengyel újságíró a Moszkvában egyetemet végzett Wiktor Woroszylski volt, ő október 30-án érkezett meg Budapestre a Nowa Kultúra című hetilap képviseletében. Lelkes kommunista ő is, aki számára szintén meghatározó jelentőségű lett a találkozás a magyar forradalommal. Magyarországi napló (Dziennik wygierski) című írása eredetileg cikkek sorozata, amely később újabb és újabb kiegészítésekkel könyv formában látott napvilágot10 a legszínvonalasabb, irodalmi értékű tanúságtétel a magyar '56-ról. Gömöri György szerint az ENSZ magyar helyzetről készült jelentésében is szerepelnek részletei.” A lengyel fiatalember nem először járt Budapesten, itt volt az 1949-es Világifjúsági Találkozón is, mindenhova igyekezett elmenni, ahol történt valami. Járta az utcát, fölkereste Lukács Györgyöt, elment a Parlamentbe. Beszámolója izgalmas, lüktető szöveg, a remény és keserűség szavaival. Magától értetődő, hogy a lengyelországi és - főleg ! - magyarországi eseményeket Romániában nagy érdeklődéssel figyelte mind a politikai hatalom, mind az értelmiség, elsősorban pedig az egyetemista fiatalság. A forradalom idején Budapesten járt külföldi írók közé tartozott Mihai Beniuc, a Román írószövetség első titkára.12 Hazatérve jelentésben számolt be tapasztalatairól a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. A második szovjet invázió után két pártvezető, Gheorghiu Dej KORTARS 2016/12 53