Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)

2016 / 12. szám - Bence Erika: Toldi Éva: Önértésváltozatok, identitástapasztalatok

88­1 kritika (szak)irodalom jegyzéke és egy névmutató is helyet kapott. Bár a könyv sok régi és új információt tartal­maz Rejtőről, mégis maga a szerkesztő, Thuróczy Gergely hívja föl a hiányosságokra a figyelmet. Ezek azonban abból adódnak, hogy a kötet munkálatai­nak vége felé Rejtő Jenő bátyjának, Gyulának a só­gora, Kabályi József ismeretlen és érdekes doku­mentumokkal állt elő, így ezek már nem kerülhet­tek a kötet lapjaira. Úgy vélem, hogy az új dokumen­tumok másokkal kiegészülve egy új könyv alapjait képezhetik, mint ahogy erre a szerkesztő is utal: „Merem remélni, hogy Jenő mester szolgál még meglepetéssel, és nemsokára lappangó kéziratok, dedikációk, ismeretlen sajtómegjelenések etc.­so­rával gazdagodhatunk. Az összefoglaló nagy mű, egy Rejtő-monográfia már nagyon elkélne - hát le­gyen, mert megérdemli..." (Szerkesztői utószó). Az ellopott tragédia a lábjegyzetbeli pontatlan­ságok és az előző bekezdésben tárgyalt „hiányos­ságok" mellett is hiánypótló és újító, ugyanakkor nem csak az irodalomtudományban jártas kutatók és tudósok forgathatják haszonnal. Ajánlott mind­azon Rejtő-rajongóknak elolvasni, akik szeretnének túllépni az eddig ismert legendákon. Bár igencsak hosszú olvasmány a maga 502 oldalával, ugyanak­kor a tanulmányok szerzői a tudást meglehetősen könnyen olvasható stílusban adják elénk. BENCE ERIKA (1967) Újvidék BENCE ERIKA­­ •» Toldi Éva: Önértésváltozatok, identitástapasztalatok zEtna, 2015 Identitásjelölő tárgyak a vajdasági magyar irodalom­ban című tanulmányának konklúzióit sorolja Toldi Éva A referenciális olvasás lehetősége közcím alá. Nem véletlen, sőt jelentéses mozzanat, hogy jóma­gam - noha többes számra váltva - szinte ugyanezt a címet adtam 2015-ben megjelent könyvem egyik fejezetének. S ez nemcsak abból következik, hogy 2009-ben Irodalom és referencialitás címmel ren­deztek tudományos tanácskozást Budapesten (MTA Irodalomtudományi Intézet), amelyen mindketten jelen voltunk, s hogy természetesen olvassuk és ér­telmezzük egymás tanulmányait, hanem abból is, sőt elsősorban abból, hogy a legújabb magyar iro­dalom 21. századi első évtizede olyan „töréspontok" (régebben talán azt mondtuk volna: korszak- és pa­radigmaváltások) mentén alakult, amelyek a törté­nelmi narrative és a referencialitás szerepe, jelen­tése újragondolásának igényét hívták életre az iro­dalomtudományban. A magyar irodalmi recepció történetében az 1990-es évek végén lecsapódó, de az európai irodalomtudományban már egy-két évti­zeddel korábban tért nyert (pl. Hayden White, Frank R. Ankersmit, Paul Ricoeur, Umberto Eco) diskurzu­sok elsősorban a történetírás mint diszciplína és a történelmi regény mint fikción alapuló műfaj közöt­ti határokat mosta el. Egyértelmű tehát, hogy Toldi Éva önértésváltozatok, identitástapasztalatok című könyve első fejezetének az utóbbi két évtized pró­zatermését vizsgáló tanulmányai is ezekre az el­méletekre reflektálnak, s az általuk újragondolt és átértelmezett jelenségeket járják körül, vizsgálják a magyar és a vajdasági magyar irodalomban. Téve­dés volna azonban azt gondolni, hogy a könyv má­sodik, a magyar költészet világában mozgó és ott kérdéseket indukáló fejezetének (Újraírottak és újra­írók) tanulmányai nem kapcsolódnak - még ha poé­tikai értelemben is - a történeti hagyományozódás, illetve a múlt tapasztalati jelenségeihez; a pa­­limpszeszt eljárásaival foglalkozó tanulmányok is elsősorban a múltreprezentáció lehetőségeit értel­mezik. A kötetkezdő Intertextualitás és történelmi ta­pasztalat (Egy vajdasági indiánregény tanulságai) című tanulmány egyfajta történeti-poétikai alapve­tés szerepét is betölti Toldi Éva könyvében, hiszen az említett elméleti orientációkat és komparatív szemléletet érvényesítve tekint vissza az 1990-es évek elején íródottak közül Varga Zoltán Indiánre­gény (1992) című regényére, s értelmezi újra a meg­jelenésének idején viszonylag élénk kritikai reflek­­táltságot nyert alkotást. Az eltelt évtizedek távlata, illetve az időközben lezajlott alakulástörténeti moz­gások ugyanis kiemelt fontosságúvá tették a regény néhány vonását: leginkább a történelmi múlt KORTÁRS 2016/12

Next