Kortárs, 2018. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)
2018 / 6. szám - Falusi Márton: Keményen kötöző, tündéri láncok (Márkus Béla: Szólamból szólamra)
lehet", a „lehet, mert kell", az „itt állok, másként nem tehetek”, vagyis a „menni vagy maradni”, a helytállni, megalkudni vagy kivonulni gyöngyfűzéses oksági láncát fejti föl. Márkus Béla nemcsak a színvonal szerinti osztályozás kockázatát vállalja, hanem a különféle kánonképzési gyakorlatok értékelését, így a normarendszerüket egyetlen igazságként sulykolók, az intézményes stallumokhoz foggal-körömmel ragaszkodók hűtlen kezeléseit leleplezi, és szakmai bizonyítékokkal látja el az alternatívát kínálókat. Nincs könnyű dolga a „nagy olvasónak", aki ezenkívül az értékelvű szellemi társulás ügyvivője is. Betöltött pozíciója sem a kapcsolati tőke kamatoztatását, sem a ratifikációt nem segíti elő. Lázár Ervin temetése óta sokszor kellett Farkasréten találkoznunk. Nagy Gáspártól és Görömbei Andrástól vehettük talán a legfájóbb búcsút. Kevés hozzájuk fogható autonóm, „lelkileg független”, „helyes egyensúlyérzékű" személyiség formálja befolyásosan az irodalmi közéletet. Sokan elszigetelődnek, mások lavíroznak. A legtöbb kritikus annyit sem olvas, mint az írók, akiket tudvalevőleg csak összezavarna a szertelenül csapongó tájékozódás. Márkus Béla személyében, e kötet tanúsága szerint is, a hajlíthatatlan ember princípiumára ismerhetünk rá. Akivel még - feltéve, ám meg nem engedve - egyet nem érteni is fölemelő érzés. (Hitel Könyvműhely, 2017) KORTÁRS 2018/06 85 CSÁKI RÓBERT: Műterem, 2015