Korunk, 1933. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1933 / 1. szám - Illyés Gyula: "Hősökről beszélek..." (II.)
Illyés Gyula: „Hősökről beszélek.. . Ott a kazlak tövén... ó hányszor hevertem én is ott! Hanyatt feküdve ábrándoztam, néztem a fészkelő csillagokat. Hallgattam, mi történt a pusztán s hallgattam később szivemet mély ki-idhagyva, majd rohanva verte a zsúfolt perceket, mig az, akit várt, megjelent. Csak egy üdvözlést igy útközben, hálaszól neked, szerelem, ifjúságom napja, td most állsz delelőben tág egemen, csak egy intéssel hadd köszöntsem mosolygó szemed és kegyes ajkad s köszönjem, hogy már ott is kedves voltál hozzám, kezes, bár még kissé szemérmetes. Lent az öregek s fent a boglyák lágy tetején mi, ifjúság, kézről-kézre adva fújtunk egy, egyetlen szájharmonikát. Szállt a gyenge dal, néha-néha szava elakadt hirtelen, csúztunk lefelé megriadtan egymás fején át, hogyha lenn mozgás támadt a veszedelem. Majd vissza újra. Tanulgattuk a baglyok, őszikék szavát, a fülemüléét, — madárdal töltötte be az éjszakát. Párja hangjával fölkeltettük a sárgarigót, — álmosan felelt egy-kettőt s aludt tovább, s új álmában tán boldogan már kedvese szárnyaiban. Egyik kazalról a másikra villanó, fürge fütty jelek repdestek össze-vissza tarkán megannyi titkos üzenet: ki távozott, hol érkezett meg és aki megjött, hova tér? egész hangverseny üdvözölte, víg zenekar a jövevényt, ha fölkapaszkodott közénk. BUDAPEST