Korunk, 1940 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1940-02-01 / 2. szám - HOZZÁSZÓLÁS - Győry András: Mű és művész
Hozzászólás gyalázza.) 1936 nyarán a spanyol polgárháború eseményeitől elsötétült kedélylyel utazik Oroszországba. Itt a látottaktól kissé szédülő fejjel, benyomásoktól elárasztva, belefelejtkezik egy frissen támadt szerelembe, néhány boldog napot tölt. Augusztus 12-én ezt jegyzi naplójába: ,,A háború. És vele az éjszaka, az ocsmányság, a halál. Pedig élni szerettem volna, élni még sokáig. Szeretem az életet, szeretem megénekelni örömeit és fájdalmait. Néhány hét múlva 38 éves leszek...“ Nem a háború vitte el. Augusztus 17-én Szebasztopolban valami ismeretlen fertőző betegséggel ágynak esett. Három nap múlva vége volt. (Korvin Sándor) SZITNYAI ZOLTÁN: EMBER NÉLKÜL. A kiadó szerint Szitnyai új könyve (Athenaeum-kiadás) a társadalmi élet visszásságai elöl menekülő ember problémáit, fizikai és lelki helyzetét tárgyalja, kerakded történet keretében bizonyítván be azt a tételt, hogy ez az embernélküli, magába meredő „külön" világ legföljebb beteges szándék, amely egyáltalán nem valósítható meg. Lehetséges, hogy Szitnyai valóban ezekre az alapokra akarta fölépíteni a regény cselekményét, csak éppen, amire a könyvet befejezte, más lett belőle. Szitnyai könnyed és szórakoztató elbeszélő, ügyesen kihasznál minden mozzanatot, amely, a drámai összeütközések megrajzolása szempontjából, az író javára szolgálhat, sőt egy-két korszerű és amolyan „súlyosabb“ kérdés fölvetésétől sem riad vissza, — két szenvedélyes csók között, — már ahogyan a bő regényfejezetek ilyesminek helyet szorítanak. Ez azonban még nem regény. Eltekintve most a konstruálás bántó zavaraitól, ki kell hangsúlyoznunk, hogy az olvasó nem elégedhetik meg bizonyos kérdések egyszerű fölvetésével, napi politikai szólamokkal és egyéb uccal, jobbik esetben „szalonbeli" frázisokkal; egyszerűen megszoktuk, hogy a kérdésre — rendszerint — felelet, is következik. Márpedig ezzel nehezen kiegyenlíthető adósságot hagy maga után az író. Két témabeli tendencia közt ingadozik ebben a könyvében s aminthogy az olvasó nem tudja megmondani: vájjon a „kordivatos“ (jelenleg már ez sem aktuális!) faj- és egyéb díszelméletek mögött, amelyek könyvét átláthatják, teljesen vagy csak félig mutatkozik az író arca, éppúgy nem tudná megmondani Szitnyai: valami közérdekű, ú. n. „általánosan emberi“ problémát, avagy érdekfeszítő, szerelmi történetet akart-e nyújtani, jólszituált úrihölgyeknek. (Berkó Sándor) HOZZÁSZÓLÁS MŰ ÉS MŰVÉSZ Az, hogy módszertelenül, inkább kérdés, mint tanulmány formájában jelentkezem a következőkkel, fényt vet arra, mennyire hiányzik a magyar haladó irodalomból, s különösen annak művészeti részéből, a komoly módszertani alapvetés. Elhanyagolódott az egész kérdéscsoport, amit pedig rég föl kellett volna vetni; igaz, hogy ez az elhanyagolás jórészt a múlt mulasztása, s külföldi példák nyomán szüremkedett át hozzánk. A művészet kérdésének elmellőzése, s egyidejűleg a művészet alárendelésének gondolata súlyos mulasztás. A művészet az, ami leginkább 189