Korunk 1983 (42. évfolyam)
1983 / 3. szám - LÁTÓHATÁR - Fordulóponton a feminizmus (The Washington Post, 1982. 46.)
tosabb társadalmi-politikai problémáinak a kor színvonalán mozgó elemzésével járult hozzá az új iskola megalapozásához. A hetvenötödik évfordulónak szentelt súlypontban szerepel még Ion Ardeleanu sajtótörténeti tanulmánya a Viitorul social különböző periódusaiban napvilágot látott demokratikus, szocialista folyóiratokról és lapokról, valamint Ioan Ceterchi és Victor Duculescu szemléje a folyóirat politológiai anyagáról. A Roman Moldovan megfogalmazta jellemzést támasztja alá Ştefan Costea és Maria Larionescu tematikai elemzése, amely szerint a lap négy folyamában a szociológiai jellegű írások a közlemények 81%-át képviselik, és a külföldi szerzőktől fordított ilyen természetű tanulmányok, cikkek száma is magas. Nem érdektelen, hogy Marx négy írással, Kautsky szintén néggyel, Lassalle hárommal, Jaurés, Bebel és Bauer két-két cikkel van jelen a kimutatásban. A tallózó nem teheti meg, hogy ne idézze fel a Viitorul social új folyama megindulásának (1971) kedvező körülményeit. Az alkotó marxizmus ígéretes légkörében — régi tilalomfák kidőltével — létrejöttek a történelmi materialista szemléletű konkrét társadalomkutatás feltételei. Az új folyam részben eredménye, részben serkentő hatótényezője volt és maradt ennek a kutatásnak. Ama tény, hogy az utóbbi években a politikatudomány is a folyóirat tematikájához tartozik, nem változtat semmit ezen a szerepen, de egyébként — láthattuk — a politikum kezdettől fogva a lap figyelmének központjában volt. A tallózó azt sem teheti, hogy ne ismételje meg írásban jókívánságait, amelyeket a Korunk nevében az évforduló alkalmából rendezett ünnepi ülésen a testvérlap szerkesztőinek és munkatársainak kifejezett, Gáli Ernő FORDULÓPONTON A FEMINIZMUS Cl (The Washington Post, 1982. 46.) ", Amikor éppen húsz esztendeje meg-jelent a The Feminine Mystic, az a könyv, amely az amerikai feminista ideológia alaptételeit összegezte, a szerző, Betty Friedan megfogalmazásában még így hangzott: „az a kimondatlan kérdés, amely annyi nő gondolataiban jelen van [és] nem a nőiesség elvesztésére vonatkozik vagy arra, hogy megárt-e a sok tudomány, de még csak nem is a háztartási vesződségekkel függ össze. Többről van szó. Régi és új gondokról, amelyek nemcsak a nőket foglalkoztatják, hanem férjüket, gyermekeiket is, s amelyekkel szemben orvosok és pedagógusok hada áll tehetetlenül.“ Az Egyesült Államokban és más posztindusztriális társadalomban élő nők akkor úgy érezték, nem elégíti ki őket, hogy pusztán a családnak és az otthonban éljenek. Az elkövetkező másfél évtizedben a tudomány lehetővé tette a családtervezést, a vietnami háború és a polgárjogi mozgalmak érdekeltté tették a nőket a közügyekben, az infláció és a növekvő kőolajárak szükségessé tették a női munkaerő sokkal fokozottabb foglalkoztatását és keresetük beszámítását a családi költségvetésbe, nőtt a magasabb fokon iskolázott nők részaránya az összlakossághoz képest, s az egész körülményegyüttes meghozta a Women’s Liberation célkitűzéseinek kiteljesedését. Webster Schott megállapítja, az amerikai nők szervezetten érték el, hogy befolyásuk kiterjedjen a hatalom családon kívüli formáira; elérték azt is, hogy nem szülnek több gyermeket, mint ahányat gondozni és nevelni tudnak szakmai karrierjük feláldozása nélkül; az, hogy kenyérkeresők, emelte tekintélyüket a családban: a 19 és 59 év közötti amerikai nők 52%-a alkalmazott, az iskoláskorú gyermek(ek)kel rendelkező anyák 58%-a van állásban. Eljött hát az ideje, hogy Betty Friedan felmutassa az érem másik oldalát. Mint a National Organization for Women megalapítója és első elnöke, foglalkozására nézve pedig gyógypszichológus, nagyon is tudja, merről közelítse meg a nők megkeresett győzelmét, hogy a jövő éppúgy meghaladhassa a jelent, ahogy a jelen meghaladta a múltat. Új könyvében — The Second Stage —■ először is a feminista ideológia legsebezhetőbb pontjait, a család és az anyaság tagadását támadja, belülről. A nők — állapítja meg — azt akarják, amit minden emberi lény: a lét teljességét vagy legalábbis annyit, amennyit képesek vagyunk megszerezni és megtartani. Szakmai kielégülést nyújtó munkát akarnak, részvételt a közéletben, azt a jogot, hogy szabadon dönthessék el, mikor kívánnak anyák lenni; más szóval élni akarnak általános emberi jogaikkal, de nem mondanak le arról sem, amire csak ők képesek, alkalmasak. Az egész társadalom számára tevődik fel