Korunk 1995 (III. folyam 6.)
1995 / 1. szám = Kinek kell a kisebbség? - KÁNYÁDI SÁNDOR: A bujdosni se tudó szegénylegény éneke (vers)
KÁNYÁDI SÁNDOR A BUJDOSNI SE TUDÓ SZEGÉNYLEGÉNY ÉNEKE AZ NOTAM ADY ENDRE D.G. BARÁTOMNAK MONDOM kelendő a burkus minket még egy rongyos forintra se taksál senki emberboltos nem kellünk mi múltnak nem kellünk mi mának kivált jövendőnek minket itt utálnak nem kellünk mi testvér sem itten sem ottan a nemkellésekbe beleszomorodtam hitted volna-e hogy nyelvpecérnek álljon a valamikori kenyerespajtásom kivel együtt vittünk vettük meg a sáncot akkor még a világ gyönyörűnek látszott lejárt testvér lejárt rosszul tarisznyáitok felezőideje a vén ideáknak kiszikkadt a nádas kigyérult az erdő nem bujdosó lenne a nevünk tekergő sem unde sem unde semerre az utunk egy-két ezer évet vissza kell butulnunk kelendő a burkus hát vigyék ha adják várjuk mint a holtak az ítélet napját Szerkesztői jegyzet (1994. dec. 30.) Bő interjúnyi beszélgetésünk Kányádi Sándor kolozsvári lakásán, az új év küszöbén, nem szorítkozott az 1995-ös évfolyamunkat nyitó, először az Új Tükörben, 1985-ben megjelent versre. E jegyzetbe viszont csak az tartozik, ami közvetlenül segíti az olvasót a mai értelmezésben Tehát a Sörény és koponya (Debrecen, 1989) s a Vannak vidékek (Kolozsvár, 1992) című Kányádi-kötetben egyaránt A bujdosni se tudó szegénylegény éneke a “Históriás énekek odaátra” című ciklus nyitó darabja. Az “odaátra” — a szerző válasza szerint — természetesen a túlvilágot jelenti. Az “Ad notam Ady Endre” Ady kuruc-verseire (Bujdosó kuruc rigmusa, a Két kuruc beszélget címűekre) utal, a “D.G.” Domokos Géza nevét takarja. Hogy miért Domokosnak, két évtizeden át a Kriterion Könyvkiadó igazgatójának ajánlotta versét a költő? A versszövegben található utalások számos korabeli beszélgetésre emlékeztetnek, gondokra, melyekben a jeles kultúrpolitikus a költővel osztozott. Az első strófa “kelendő a burkus” sora a német nemzetiségű román állampolgárok (lásd régebbről: “burkus német”) kiárusítását, a Ceauşescu-rendszernek a helybeli német kérdést megoldó politikai üzletét tömöríti, ide kapcsolódik az “emberboltos” is, illetve a forint emlegetése (hasonló üzlet ugyanis nem köttetett, több okból, a romániai magyarokra). A “nyelvpecérnek álljon” kapcsán Kányád Sándorban felidéződik egy többségi “kenyeres társ” kérdése, a nyolcvanas évekből: “Miért nem írsz románul? Nem akarsz a nagy latin kultúrkörhöz tartozni?” A “felezőideje a vén ideáknak” a marxizmus-leninizmus ifjúkori hitére utal. A “sem inde, sem unde” amolyan romános szólás, tájnyelvi kifejezés, a sem erre, sem arra metaforikus értékű megfelelője (mndenhol, hová). Végül, az utolsó két sorral kapcsolatban a költő Mester Zsoltot, pszichiáter-író barátját emlegette. M.Zs. szerint nem pesszimista ez a Kányádi-vers, hiszen szerzője hisz a feltámadásban. Lapzárta után érkezett a hír: Kányádi Sándor Herder-díjas. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a költőt, olvasóink nevében is. — K.L. C <-f ^ W‘. »vr A.X -e. 1 |VA' t k s* J~Lsf'. ítctUv'S C* .