Korunk 2007 (III. folyam 18.)

2007 / 1. szám = Nagyszeben - múlt, jelen - HORVÁTH ANDOR: Luxembourgtól Nagyszebenig

Luxembourgtól Nagyszebenig Magyarul Nagyszeben, románul Sibiu, németül Hermannstadt. „ Város a Cibin patak mellett az egykori Szászföldön " - írja 1994-ben a korai magyar történeti lexikon­. A tizenkettedik század közepén II. Géza király telepített ide németeket, utóda rövidesen már prépostságot alapít, s később a nevét viselő ispánság központja. Arról is tudunk, hogy „első ismert ispánja 1210-ben szász, román, székely és besenyő csapatokkal bolgár hadjáratot vezetett”. A 14. századtól Erdély legjelentősebb városa (Benkő Elek szócikke az idézett lexikon 478. lapján). Története bizonnyal fontos érv volt, amikor elnyerte az „Európa kulturális fővárosa ” címet, amely 2007-ben Luxembourggal együtt emeli azon városok sorába, amelyek­nek előtte már odaítélték 1985 óta, amikor Melina Mercouri görög kulturális minisz­ter javaslatára az Európa Tanács ezt a programot útjára indította. Athénnal kezdő­dött, Firenzével folytatódott, majd jöttek sorra földrészünk fővárosai (Amszterdam, Párizs, Dublin, Madrid, Lisszabon, Stockholm, Reykjavik), de mások is, a „ csupán ” szellemiekben elsők (Weimar, Rotterdam, Bruges, Genova), és azt is tudjuk, hogy 2008-ban az angliai Liverpool és a norvég Stavanger a soros, egy évre rá az osztrák Linz és a litván Vilnius, s készülődhet már a 2010-es év kijelölt hármasa is: a német Essen, a török Isztambul és a magyar Pécs. Az új évezred első két évtizedére szóló vonatkozó dokumentum, amelyet 1999. május 25-én fogadott el az Európai Parlament és az Európa Tanács, indoklásában kontinen­sünk kulturális örökségének rendkívüli gazdagságára hivatkozik, a program céljaként pedig a címet elnyerő város, az őt övező térség és az illető ország jobb megismerését jelöli meg abban a reményben, hogy a kulturális identitások párbeszéde előmozdítja a földrész nemzetei közötti közeledést és az európai integrációt. Gondolom, lesz majd érdeklődő, akit az események felkeltette kíváncsiság arra kész­tet, hogy átszelje Európát, és a Luxembourgban való időzés után megforduljon Nagy­szebenben is (vagy fordítva). Bizonyára talál majd látnivalót itt is, meg ott is. Meg­vallom, ha engem kérdeznek, mire lennék kíváncsi, legszívesebben egy olyan film megtekintésébe neveznék be, amely a két város és vidéke történetét elevenítené fel a századok során. Népek, mesterségek, egyházak, háborúk ott és itt, mondjuk 1350-ben, majd százötven év s újra évtizedek, századévek múltán. Pillanatképek villannának ar­ról, hogyan volt olykor közelebb, máskor hogyan távolodott két város, két régió, hogy most, a program jóvoltából egymásra találjon, kissé jelképesen, kissé turisztikai cél­zattal, de azért komolyabb üzenettel is a kortársak felé, jelzéséül annak, hogy leg­alább a történelmi folyamatot tekintve ismét egyazon politikai és földrajzi térben he­lyezkednek el. Horváth Andor

Next