Korunk 2008 (III. folyam 19.)
2008 / 3. szám = Blog, napló, irodalom - MŰ ÉS VILÁGA - BENKŐ KRISZTIÁN: Szinekdoché és önkívület
antikrisztusi birodalom, Panna asszony tehát az „ezeréves országiban az Antikrisztus győzelmét sejti. Ahogyan Dániel a négy világbirodalmat látta felemelkedni a népek tengeréből (Dán 7, 1-28), úgy írja le János az Antikrisztus birodalmának keletkezését egy fenevad alakjában, amely népek tömegéből lép elő. A tenger mint „népek tengere” képzet - a Petőfiféle kontextust is újraértelmezve - bibliai hagyományra i0 tekint vissza, magánál Jánosnál is egyértelműen megjelenik: „A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel 17, 15). Ebből a tengerből bukkan elő A rajongók első fejezeteiben vissza-viszatérő „tengeri szörny”, amelynek testrészei mind-mind különböző állattól származnak, a szinekdoché trópusának talán legismertebb példája (egy testrész megnevezése által valamely élőlény lényegének megragadása) válik ebben a képben kérdésessé - a részek ez esetben ugyanis mind-mind egy létező állatra utalnak, a tengeri szörny szinekdochikus - valamely része segítségével történő - megnevezése tehát lehetetlen.21 Ezzel a problémával igyekezett számot vetni Marx, amikor a 19. századi történelembölcseletben módosítási javaslatokat indítványozott. Egyrészt megtartotta a szinekdoché Ranke- és Humboldt-féle, utópisztikus célképzetét, de a fejlődés végén a kommunizmus mint a tökéletes szinekdochikus integráció állt, másrészt a szókép ellentétes használatát látta szükségesnek: elvetette az egyetlen részletnek - esetleges hierarchia révén - kölcsönzött reprezentációs funkciót, ehelyett koncepciójában „a részek beolvadnak egy egészbe, amely minőségileg magasabb szintű, mint bármely entitás, amit magában foglal”.22 Az persze a marxizmus mögött már a megszületésekor sejthető lett volna, hogy a retorika végtelenül egyszerű logikáját követve továbbra is feltételezte a szinekdoché használatának kétirányúságát (rész az egész helyett, illetve egész a rész helyett), és - mintegy az utópián túli utópiaként - ott lebegett a részletek homogenizálását követő újabb funkcióátfordítás lehetősége: a homogenizáció után újra visszatérni a részek, de nyilvánvalóan a homogenizációt megelőzőtől eltérő részek egész funkciójához. A Biblia és A rajongók kontextusába visszahelyezkedve, az elsimult víztükörből majdan előbukkan egy új tengeri szörny, hogy élősködhessen a népek tengerén.23 ■ JEGYZETEK 1. Szegedy-Maszák Mihály: Kemény Zsigmond. Szépirodalmi, Bp., 1989. 49. 2. A négy „mestertrópus’’ kiemelése Burke könyvénél (Burke, Kenneth: A Grammar of Motives. University of California Press, Berkeley, CA, 1969.) jóval régebbi hagyományra tekint vissza. Már Giambattista Vico (1668-1744) La scienza nuova című könyve is Peter Ramus 16. századi Rhetoricájának hagyományát folytatta (vö. Vico, Giambattista: The New Science. Trans. Thomas Goddard Bergin & Max Harold Finch. Cornell University Press, Ithaca, 1968. 129-131.) 3. White, Hayden: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1974. 33. (jegyzet). 4. Szegedy-Maszák: i. m. 54. A Metahistory-beli négy trópus szoláris rendszere Victor Hugónál is megjelent, Cromwell című színművének előszavában, melyet hihetőleg Kemény is ismert. Emellett a nagyenyedi kollégiumban olyan retorikát oktattak, amely a francia enciklopédisták felfogását is figyelembe vette, pl. Du Marsais munkáját, ehhez kapcsolódott Fontanner, akire Genette és Barthes is támaszkodott. Erdélyben olyan francia grammaire-eket használtak, amelyeknek a függeléke lényegében Du Marsais nyomán foglalkozott a szinekdochéval. 5. Lanham, Richard A.: A Handlist of Rhetorical Terms. University of California Press, Berkeley, 1969. 97. 6. Jakobson, Roman-Halle, Morris: Fundamentals of Language. Mouton, The Hague, 1956. 95. 7. Ld. Lechte, John: Fifty Key Contemporary Thinkers: From Structuralism to Postmodernity. Routledge, London, 1994. 63. 8. Szegedy-Maszák Mihály: Az irodalmi mű alaktani hatáselmélete. In: Szili József (szerk.): A strukturalizmus után. Érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben. Akadémiai, Bp., 1992. 121. A liége-iek szinekdochéelméletét Nicolas Ruwet vette nagyító alá a Poétique 23. (1975) számában. Aggályainak egy részével egyet lehet érteni, de magát az elméletet senki sem fejlesztette tovább. Vö. Helikon 1977/1. (Dubois, J.-Edeline, F.-Klinkenberg, J. M.-Minguet, P.-Pire, F . Trinon, H.: A metaszemémák. Ford. Vajda András. 41-59.; Vígh Árpád: A retorika újjászületése. 3-23. 9. Vö. Szegedy-Maszák: i. m. 1992. 133.