Korunk 2008 (III. folyam 19.)
2008 / 3. szám = Blog, napló, irodalom - MŰ ÉS VILÁGA - BAKCSI BOTOND: A látás fordulatai
m 2008/3 10. White, Hayden: Tropics of Discourse: Essays in Cultural Criticism. Johns Hopkins University Press, Baltimore, MD 1978. 5, 197, 230-260.; Vico: i. m.; Foucault, Michel: The Order of Things. Tavistock, London, 1970. 110-114. 11. White: i. m. 180. 12. Uo., 190. 13. Robinson, Douglas: Literature and Apocalyptic. In: Stein, Stephen J. (ed.): The Encyclopedia of Apocalypticism. Vol. 3. Apocalypticism in the Modern Period and the Contemporary Age. Continuum, New York-London, 2003. 360. 14. Vö. Armogathe, Jean-Robert: Interpretations of the Revelation of John: 1500-1800. In: McGinn, Bernard (ed.): The Encyclopedia of Apocalypticism, Vol. 2. Apocalypticism in Western History and Culture. Continuum, New York-London, 2003. 185-186.; Keménynél Hites Sándor: Prognózis és anakronizmus: a Zord idő mint politikai példázat. In: Jeney Éva-Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): (Tév)eszmék bűvölete. Akadémiai, Bp., 2004. 15. Dávidházi Péter: Kétségben apokalipszis és feltámadás között. A nemzethalál vörösmartys látomása Toldy irodalomtörténetében. Alföld 2002/1. 46. 16. Barnes, Robin: Images of Hope and Despair. Western Apocalypticism, ca.1500-1800. In: McGinn, Bernard (ed.): The Encyclopedia of Apocalypticism, Vol. 2. Apocalypticism in Western History and Culture. Continuum, New York-London, 2003. 164. 17. Armogathe: i. m. 188. 18. Mivel nagy valószínűség szerint Kemény a Károli-féle Bibila-fordítást használta, ezért magam is ebből a szövegváltozatból veszem idézeteimet a következőkben. 19. Kemény Zsigmond: A rajongók. Gond., utószó Stauder Mária; Unikornis, Bp., 2001. Innentől kezdve a főszövegben utalok az idézet helyére: rész/fejezet, oldalszám formában. 20. „Aki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.” (Zsolt 65,8). „Jaj a sok nép zúgásának, akik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népek háborgásának, akik háborognak, mint erős vizek! A népségek, mint sok vizek háborgása.” (Ézsaiás 17, 12-13) 21. Az ún. „szinekdochikus megtévesztés” ismert példája Roland Barthes-tól származik, aki ellentmodásos állításnak tartotta, hogy a fehér, középosztálybeli nő reprezentálja a „nő”-t mint olyat. (Ld. Barthes, Roland: S/Z. Cape, London, 1974. 162.) 22. White: i. m. 282. 23. Talán nem véletlen, hogy Kemény Széchenyi-esszéjében a szinekdochét alkalmazza rendszerező elvként (vö. Szegedy-Maszák 1989. 54.), hiszen Széchenyi híres 1844-es országgyűlési beszéde a tengerbe öntött tintáról ugyancsak erre a trópusra épül. Míg Vörösmarty Szózata inkább az egész által homogenizált részletekben látta a szinekdoché veszélyét, addig Széchenyi és Kemény jó érzékkel arra is rátapintott, hogy nem kevésbé fenyegető a reprezentatív részletek egész funkciójának szabad utat engedni. 96 A LÁTÁS FORDULATAI Elbeszélés, fordítás, medialitás Márton László Minerva búvóhelye c. regényében1 ....ha az író kilétét illető állandó bizonytalanság miatt az olvasó többé nem tud hinni - nem is annyira abban, amit mesélnek neki, mint inkább a mesélő csöndes hangjában -, nos, akkor talán az irodalom épületének külseje változatlan marad... de belül, az alapoknál, ahol létrejön az olvasó kapcsolata a szöveggel, ott igen, ott valami végérvényesen megváltozik. ” (Italo Calvino2) ■ Mint azt az utóbbi időben a magyar olvasóközönség megszokhatta, a Márton László névvel jegyzett szövegkorpuszhoz az elbeszélői hang(ok) elbizonytalanítása, az olvasó feladatának tudatos megnehezítése, a szöveghatárok összemosódása, a kitérőkkel teletűzdelt körmondatok, az asszociatívan felbukkanó (és gyakran lezáratlan) történetszálak gyakorisága kapcsolható. Márton László 2006-ban megjelent regényében, a Minerva búvóhelyében a következő narrátori reflexió olvasható: „Egy korabeli hadvezér azt mondotta életének egyik fontos pillanatában, hogy a késlekedés maga a halál. Megértjük álláspontját, nem vitatkozunk vele, mi azon.