Korunk 2013 (III. folyam 24.)

2013 / 1. szám = Nemzet/köziség/fölöttiség? - HISTÓRIA - SIMON ZOLTÁN BOLDIZSÁR: Amire a történetírás elméletei nem képesek

lyikről gondoljuk azt, hogy megfelel az adott célunk elérésére, az adott kíváncsiság kielégí­tésére - és persze mindig alkothatunk újakat, akár régi, akár új kíváncsiságok kielégítésére. Némely esetben egy adott módszer el sem vá­lasztható egy adott, egyedi gyakorlattól, és azonossá válik magával az egyedi gyakorlat­tal. Válaszokkal szolgálhat bizonyos kérdé­sekre, kielégíthet bizonyos kíváncsiságokat, de képtelen megválaszolni egyéb kérdéseket és kielégíteni egyéb kíváncsiságokat, még ha ezek a kérdések és kíváncsiságok ugyanúgy a történetírás részét képezik is, és még ha egé­szen közel is állnak a kielégített kíváncsiság­hoz. Quentin Skinner eszmetörténete például a fogalmi változások egy adott módjában ér­dekelt, és lényegében azzal a módszerrel azo­nosítjuk, amely a fogalmi változások ezen adott módjára szolgáló magyarázatokhoz ve­zet. A fogalmi változások egyéb módjainak feltérképezésére azonban képtelen, ahogy képtelen kielégíteni a fogalmi változások „át­fogó folyamatára” irányuló kíváncsiságot is, aminek kielégítésére Skinner szerint Reinhart Koselleck fogalomtörténete törekszik.­ Továbbá különböző módszerek ugyan­azon eredményre vezethetnek, ahogy egy és ugyanazon módszer is vezethet különböző eredményekre. Ám akárhova is vezet egy adott módszer, maga a módszer mindig rész­leges. Különböző történetírói megközelítések­hez, történetírói iskolákhoz, különböző kuta­tási tárgyakhoz, különböző leíró fogalmi kere­tekhez kötődik, és így tovább. Egy adott mód­szer megfelel, alkalmasnak bizonyul bizo­nyos történelmek számára, más módszer pe­dig más történelmek számára felel meg, vagy éppen egyetlen különös történelem számára bizonyul alkalmasnak. A történetelmélet uni­verzális fogalmai ezzel szemben érvényessé­get követelnek maguknak minden egyes törté­nelemre nézve, az alkalmazott módszertől függetlenül­­ érvényességet követelnek mind Skinner, mind Koselleck történetírói munkás­ságára nézve, bármennyire is különbözzenek azok a módszereiket tekintve. Ezek a fogal­mak és a fogalmakat részletesen kifejtő elmé­letek a módszerekkel ellentétben nem felelnek meg és nem alkalmasak semmiféle történe­lem számára­­ nem lehetséges őket alkalma­zásba venni. Azért nem lehetséges, mert egy olyan univerzális fogalom, mint a nem referenciális nyelv fogalma, anélkül is érvé­nyességet követel, hogy bárki is alkalmazásba venné. A fogalom fényében, bármit is gon­dolsz a nyelv referenciális minőségéről, a nyelv nem referenciális, és ez ügyben nincs választásod. Bizonyos tekintetben az ilyen univerzális elméleti fogalmak megvalósítják azt az egyenlőséget, ami a társadalmi életünk­ből (szerencsére vagy szerencsétlen módon) mindig hiányozni fog: ugyanúgy kezelik a „mindenható” gazdasági fórumok résztvevőit, mint a fórumok alatt rendőrautókat gyújtoga­tó tiltakozókat. A módszerek semmi hasonló­ra nem képesek, viszont lehetővé tesznek valamit, amit az univerzális fogalmak nem: a módszerekkel kapcsolatban mindig van választásod. Az univerzális fogalmak és a módszerek ilyen megkülönböztetése keresztbe metszi azt az általános megkülönböztetést, amely a tör­ténetelméletet „felülről lefelé” és „alulról fel­felé” építkező megközelítésekre osztja. Behan McCullagh The Logic of History: Putting Postmodernism in Perspective c. könyvét recenzálva Raymond Martin „metodológiá­nak” nevez minden „alulról felfelé” építkező megközelítést, amely az aktuális történetírói gyakorlat vizsgálatára alapozza az elméleti meglátásait, és úgy véli, hogy ezek kivételes haszonnal kecsegtetnek akár a történetírás számára is. A „felülről lefelé” építkező elmé­letek azonban - mint a logikai pozitivizmus vagy Hayden White reprezentacionalizmusa - egy „általános elméletbe” vonják bele a tör­ténetírás gyakorlatát, és így haszontalanok a történetírás számára.­ Az univerzális fogal­mak és a mindig részleges módszerek megkü­lönböztetésének fényében azonban sem az „alulról felfelé”, sem pedig a „felülről lefelé” építkező elméletek nem bírnak jelentőséggel a történetírás gyakorlata számára, ha univer­zális fogalmakkal dolgozó elméletekben vég­ződnek. Amíg az „alulról felfelé” építkező el­méletek is a „felülről lefelé” építkező, univer­zális fogalmakkal dolgozó elméletekkel száll­nak vitába - és McCullagh pontosan ezt teszi -, addig tökéletesen lényegtelen, hogy ezek az univerzális fogalmak az aktuális történetírói gyakorlatból vagy egy általános elméletből erednek, addig nélkülözni fogják azt a részle­gességet, amivel a módszerek mint egyedi kíváncsiságok kielégítéséhez vezető utak rendelkeznek.“ A fenti tézis második felében szereplő ál­lítás, amely szerint a történetírás remekül megvan történelemelmélet nélkül, mindezek fényében azt jelenti, hogy ami nélkül a törté­netírás remekül megvan, az az univerzális fo­galmakkal dolgozó, a történészek számára választásokat lehetővé nem tevő történelem­elmélet, amik nélkül pedig nincs meg, azok az ezernyi részleges, választásokat engedélye­ző és eredményező módszerek. A történetel­mélet történetírói gyakorlatban játszott szere­pét övező problémák nagyrészt éppen a kettő „történetelmélet" címszó alatti összemosásá­ból származnak. Akik Alun Munslowhoz hasonlóan úgy vélik, hogy „ismeretelméleti, ontológiai vagy szemantikai tekintetben szkeptikusnak lenni, nos, mindez a valóság, ”

Next