Korunk 2015 (III. folyam 26.)

2015 / 8. szám = Történelem - (történelmi) regény - Szegedy-Maszák Mihály: Történelem és/vagy regény

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY TÖRTÉNELEM ÉS/VAGY REGÉNY H­ayden White Metahistory (1973) című könyve korántsem volt előzmény nélküli, sokan mégis e könyv hatásának is tulaj­donítják, hogy történetírás és szépirodalminak ne­vezett elbeszélés közeli rokonságba került egymás­sal a legutóbbi fél évszázadban. A huszadik század elején egészen más véle­mény számított irányadónak. „A »történelmi« re­gény számomra [...] olcsóságra van kárhoztatva, egyszerűen azért, mert rendkívüli feladatot jelent.” Henry James írta ezt 1901-ben (James 1987. 332.). Véleményének különös súlyt ad az a tény, hogy ar­ról a nyelvterületről származik, amelyet a magyar közvélemény - igaz, helytelenül - e műfajváltozat keletkezésével társít. Nem kevésbé határozott el­utasítás található abban a nagy hatású könyvben, amely az angol regényolvasó közönség elemzését kezdeményezte a két világháború között. Szerzője a következőképpen érvelt: „mindennek a föláldo­zásával egyértelmű, ha valaki félreteszi a jelenko­ri beszédmód ritmusát és a múlt nyelvéhez tér vissza. A kritikus ezért nem veheti komolyan a történelmi regényeket.” (Leavis 1965. 262.) Hasonló vélemény Magyarországon is megfo­galmazódott. Kemény Zsigmond már 1852-ben ér­zékeltette, milyen kísértéssel kell szemben állnia az általa is képviselt műfajváltozat szerzőjének: „Voltak, kik azon kor nyelvét utánozták, melyről meséltek. / De az ily kísérlet, ha sikerülne is - mi eddig nem történt - a művészettől annyi áldozatot kívánna, mit megadni nem szabad.” (Kemény 1971, 172.) Két évvel később másféle - talán még súlyosabb - kifogást fogalmazott meg, amidőn olyan művekkel szemben éreztette fönntartását. Annyi bizonyos, hogy a jelenkori történelmi regény nem kapcsolható egyértelműen a posztmodernséghez. Az irodalomtörténet nem támasztja alá a föltevést, amely szerint „a holokauszt és a Gulag [...] nyitotta meg az utat a »posztmodern« történelmi regény előtt"..., 2015/8

Next