Korunk, 2020 (III. folyam 31.)

2020 / 6. szám = Fák - TÉKA - Maczelka Csaba: Panoráma az utópiakutatásról

you 2020/6 ma gyakran „reakciós” gondolkodók­ként bélyegzik meg, Claeys elvégzi az utópia és a totalitarianizmus közvetlen szembesítését. Már a hipotézise is na­gyon elgondolkodtató: „az utópia akkor a leghajlamosabb disztópiába fordulni, amikor egyfajta »politikai vallás« alak­ját ölti magára” (42.) A bizonyítás so­rán pedig alkotóelemeire bontja a fo­galmat, a szokásos definíciókból a cso­portidentitás fontosságát és az indivi­dualitás kollektív érdekek miatt elke­rülhetetlen feladását emeli ki - ez az a két kulcsösszetevő, amelyek túlzásba vitele elkerülhetetlenül disztópiát szül, miközben valamilyen mértékű jelenlé­tük nélkül egyetlen utópia sem képzel­hető el. A folytatásban az utópiák nem kevesebb, mint tizenhárom típusával ismerkedhetünk meg, a pszichológiai teljességet kínáló verziótól a faji, etni­kai vagy vallási tisztaságra épülő utópi­áig. Az áttekintés meggyőzően bizo­nyítja, hogy az utópia a modern politi­kai gondolkodás szinte minden jelentő­sebb áramlatában központi szerepet tölt be, vagyis nem köthető egy-egy konkrét ideológiához. A rendszerezést követően Claeys arra a kérdésre keresi a választ, hogy a sokféle utópia közül melyik altípus milyen körülmények között változik át totalitariánus disz­­tópiává. A probléma szerinte az erő­szak megjelenésében rejlik: az utópia nem tűri a másképpen gondolkodást, és abban a pillanatban, hogy ennek erőszakos eltörlése napirendre kerül, az út egyenesen vezet a diktatúra felé. Ezek a Karl Popperre és Friedrich Hayekre visszavezetett gondolatok azonban Claeys szerint nem fedik fel, hogy az utópiának pontosan mely ré­sze táplálja a totalitarianizmust. A fele­lős összetevő végső soron a vallás lesz: a totalitárius rendszerek elemzésében a vallási fanatizmus szekuláris verzióját reprodukálják, és könnyű belátni, hogy a marxista gondolkodók által elképzelt „munkások paradicsoma”, a társadal­mat alapjaiban felforgató bolsevik má­sodik eljövetel vagy éppen a kiválasz­tottakat egy magasabb cél érdekében felmentő „forradalmi antinomianiz­mus” (53.) csupa olyan gondolat, ame­lyek vallásszerű elemek jelenlétét iga­zolják a totalitárius ideológiában. Ösz­­szességében arra jut, hogy az utópia ak­kor kerül katasztrofális tévútra, ha stati­kus tökéletességre, nem pedig dinami­kus fejlődésre törekszik, és ha nem veszi figyelembe az egyéni különbségeket. Vieira szintén az utópia elméleti aspektusait vizsgálja, a politikai és a fi­lozófiai utópia elsősorban francia és portugál gondolkodókra támaszkodó összevetésén keresztül. A vizsgálódás hátterét ismét az utópiát a 20. század második felében érő támadások jelen­tik. Vieira szerint a mai utópikus gon­dolkodásra is igaz, amit Fernando de Mello Moser mond az olvasó szerepé­ről More Utópiája kapcsán: egy tézist (I. könyv) és egy antitézist (II. könyv) kínál, majd a konklúzió, a szintézis fel­adatát az olvasóra hagyja, vagyis az utópia a dialektika jegyében „különbö­ző nézőpontokat biztosít számunkra egy adott témáról, és bevon minket az igazság keresésébe”. (64.) A kötet címé­ben szereplő „utópikus látóhatár” kife­jezés is ebben a tanulmányban kerül elő az argentin filmrendező Fernando Birri saját utópiakoncepciója kapcsán, melyet egy közönségtalálkozón fogal­mazott meg válaszként a neki címzett kérdésre (mire jó az utópia?): az utópia olyan látóhatár, amely felé haladnunk kell, de el soha nem érhetjük, mert fo­lyamatosan továbbmegy. (65.) Ebből Vieira azt emeli ki, hogy a fogalmat ma elsősorban nem a tartalma, hanem a funkciója (egyfajta haladásra serkentő erő) irányából közelítik meg; lényegé­ben ez a kettősség figyelhető meg a tanulmány címében kiemelt politikai­filozófiai utópia dichotómiájában is. A tanulmány második fele az ily mó­don „felmentett” filozófiai utópiára koncentrál, főként az Adalberto Dias de Carvalho portugál filozófus Gilles Deleuze fogalmi rendszeréből kölcsön­zött két koncepció, az „actuell” (az ép­pen valamivé válást jelentő, nem fix jelen) és az „avenir” (a lehetőségekkel teli, jövőbeli „ellenidő”) alapján. A filo­zófiai utópia, mely a lehetőségek sokré­­ s20

Next