Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 12. szám = Erdély a két világháború között - K. LENGYEL ZSOLT • Az ország és a táj. Szabédi László transzilvanizmusértelmezése az eszme fejlődéstörténetében
nekem, / Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy / E kétországos nemzet a magyar!”25 Az el nem küldött gépirat a rejtett jelenség fogalmát szőtte be a kétarcúságot ábrázoló, ugyanabban a reformkori versben kicsúcsosodó gondolatmenetbe: „Akármilyen homlokegyenest ellenkező is legyen ez a kétféle megfogalmazása a transzilvánizmusnak, van egy közös vonásuk. Mind a két megfogalmazás szerint vannak, léteznek többé-kevésbé abszolút érvényű, többé-kevésbé sub specie aeternitatis veendő transzilván jellegzetességek. Ez a két magyarázat, értelmezés nemcsak dogmatikus transzilvánizmust, hanem, hogy úgy mondjam, elvi transzilvánizmust tételez. De, bár a tudat síkján törvénynek teszik meg a szükséget, nem fordulhatunk-e mi a »szükség« tudat alá merült gyökereihez, azokhoz a gyökerekhez, melyek a tudat síkjába bukkantak Makkainál, és nem beszélhetünk-e egy cryptotranszilvánizmusról, nem mondhatjuk-e azt, hogy a transzilvánizmus úgy, ahogyan a hőskor nemzedéke értelmezte, egy cenzúrán átszűrt aequivalense annak az érzésnek, melynek majdnem száz évvel ezelőtt Petőfi ekként adott kifejezést: »Az forra bennem, az fájt énnekem, / Hogy egy nemzetnek két országa van /Se két országos nemzet a magyar!«”26 Szabédi az eszme két irányzatát tehát nem aszerint különböztette meg egymástól, hogy az egyik vagy a másik kétarcú volt-e, hiszen mindkettőt annak tartotta. Ellentétjüket az országtranszilvanizmus módszerével magyarázta, egyetlen szerzőre hivatkozva. Áprily és Reményik - meg Petőfi - elméleti ellenlábasának, Kós Károlynak a világnézeti és a nemzeti szempont hamis rangsorolását rótta fel: „És mindjárt megmondom, hol van a főbaj. Az országtranszilvánizmus, mikor az »erdélyi szellem«-ben egy európaibb, egy nyugatibb szellemet vélt felfedezni (ezt főleg a keletibb magyarországiakkal szemben), némileg belekerült a rosszul értelmezett marxizmus malmába. Mégpedig olyanformán, hogy történetszemléletében a nemzeti szempontokat másodlagos fontosságúakká degradálta s nevezetesen azt tanította, hogy az egységes Erdélyben voltak ugyan társadalmi különbségek, de ezek sohasem voltak nemzeti különbségek, itt nemzetiségi perpatvar sohase volt [...].”27 Friss szemléltető anyagot kínált Szabédinak Kós Budai Nagy Antal című színdarabja „Mert hiszen alkalmazva ezt a mai állapotokra - s kétségtelen, hogy a Kós darabja a mát akarja a múlttal tanítani - mi mást jelent ez, ha nem azt, hogy a román paraszt szolidárisabb a magyar paraszttal, mint a román úrral.”28 A szövegben másutt is felcsillanó nyelvi és értelmezési leleményből a kősi erdélyiség „marxista” tanát a másik oldalról is leleplezni javasolta: „Forgassuk most a polgári rétegek számára nyújtott oldalára a tételt, s nem így hangzik-e? : a magyar úr szolidárisabb a román úrral.”29 Az elhibázott történeti értelmezésnél még nagyobb súllyal nyomoz latba az időszerű valóság állítólagos semmibevétele: „Szörnyűség a transzilvánizmus, mert tanításai nem a valóban adott helyzetre épülnek, hanem elképzelt Erdély, Erdélyország lebeg szeme előtt. De ez az elképzelt Erdély nemcsak nem valóság, hanem megvalósítása felé egy lépést sem.. 2022/12