Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - EGYED ÁKOS • Kővári László Petőfi Sándorról
z véleményem szerint, Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak kezdetű verse lehetett. Ezt Petőfi 1848. március 11-én írta, tehát a magyar forradalom kitörése előtt, ami természetesen nem volt akadálya annak, hogy Kővári ismerje és felhasználja. Amikor Kővári a forradalom történetével kezdett foglalkozni, természetesen az 1848-as magyarországi márciusi napokhoz nyúlt vissza. Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira című írásában a pesti eseményeket így foglalta össze: „Csaknem egyszerre érkezett a más hír, hogy Pesten március 15-én az ifjúság, hogy gyorsítaná a restidőt, lelkesedését szárnyra eresztette. A presumtív fővárost magával ragadta. Az ifjabb írói nemzedék, az úgynevezett tízek: Petőfi, Jókai, Tompa, Pálffy, Pákh, Obernyik, Bérczy, Degré, Kerényi, Lisznyai - a mozgalom élére vetették magukat. A budai Bastille-ból Táncsicsot, az irodalmi foglyot kiszabadították. Petőfi rögtönözte a »Talpra magyar«-t. Falragaszban szövegezték a korszellem kívánalmait. Széttörve a sajtó bilincseit, megrohantak egy nyomdát. S szikraként dobták a tömeg lelkébe. A tízekből egyedül Jókainak adta meg az ég, hogy velünk jubiláljon. Belőle láthatjuk, mit vesztettünk Petőfi korai halálában.” Aztán az erdélyi események felidézése következik (meg kell jegyeznünk, hogy 1848. március 21. ugyanazt jelentette Erdélynek, mint március 15. Magyarországnak): 1848 március 20-án este „A nép és fiatalság zászlót és fáklyát ragadva bejárta a várost, élteté a nádort és a minisztereket, s végül a ref. kollégium elébe gyűlt, hol a kinevezett miniszterek képei ki valának világítva. Itt valaki elkezdé Petőfi Sándor Talpra magyarját szavalni; a tömeg, mely perc előtt egész hánykódó tenger volt, hallgatag lett; s mikor a szónok lelkesítő dalának már felére haladt: a refrént - a rabság elleni esküt - minden vers végén harsányan utána mennydörgé. Erre Kolozsvárt, Erdély minden városát, s magyar faluját elönték a nemzeti lobogók. A középületekről a kétfejű sas eltűnt, lobogó lengett minden városházáról, lobogó a faluk tornyáról, a nemzeti színek a hont mintegy felvirágozták.” Érdekes a szabad sajtó megszületése is. 1848. április elején, amint maga írta, ő és Tilts János lapkiadó az erdélyi Guberniumhoz fordult egy politikai lap kiadása érdekében. Az Ellenőr című lapról volt szó, amely végül cenzori ellenőrzés nélkül jelent meg 1848. május 2-án. Ez lett a szabad sajtó születésnapja Erdélyben. A következőkben Kővárinak két olyan közleményével foglalkozom részletesebben, amelyeket csak kivételesen használ a történetírás. Az egyik címe, amint már előbb is szó volt róla: A márciusi napok civilizationk keretében. Az írás alapjául szolgáló előadás megtartására az Erdélyi Irodalmi Társaság kérte fel. Ez a társaság 1898. március 3-i díszülésén hangzott el Kolozsváron, közleményként pedig az Erdélyi Múzeum 1898. III. füzetében jelent meg. A másik előadás címe Találkozásaim[!] Petőfivel végnapjaiban. Ez a munkája a szerző: Erdély története 1848-1849-ben című kötete bővített kiadása függelékében jelent meg. Lássuk először A márciusi napok civilizationk keretében című előadást. Saját bevallása szerint ő megtiszteltetésnek fogta fel az Erdélyi Iro-2023/10