Korunk 2023 (III. folyam 34.)

2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - HERMANN RÓBERT • 1848-49 legendái és mítoszai

85 kezik? Lehet, hogy Ausztria hosszú távon ki tudta volna véreztetni Ma­gyarországot - de ezt 1849 áprilisában Bécsben és Olmützben nem így látták. A segítségkérés és a császár varsói látogatása ennek demonstratív beismerése volt. És még sokan mások... ■ A fentiekben olyan mítoszokról szóltunk, amelyek a források nem kel­lő gondosságú olvasásán alapultak, s amelyek szakmai eszközökkel tisz­tázhatók. A sor nyilván hosszan folytatható lenne, hiszen egyetlen törté­nész sem tévedhetetlen, mindenkinél előfordulhat, hogy a saját koncep­ciójának hatása alá kerülve, kissé szabadon értelmezi a forrásokat, vagy a feltételezésekre épülő újabb feltételezésekkel, és az azokból levont, lo­gikusnak tűnő következtetésekkel immáron forrásokkal nem igazolható állításokat tálal fel tényként. Egy soha senki által kétségbe nem vont ál­lítás kellőképpen szilárd alapnak tűnhet, s minél régebb óta kezeli azt evidenciaként a szakma, annál inkább. 1848-1849 esetében is számos olyan történeti problémával kerülünk szembe, amelyek a jelenlegi forrásadottságok mellett egyértelműen nem tisztázhatók. Soha nem fogjuk pontosan megtudni, hogy mi hangzott el - mondjuk - Kossuth és Görgei 1849. április 7-i gödöllői találkozóján vagy az utolsó, 1849. augusztus 10-i aradi beszélgetésükön.20 Ugyanígy soha nem lesz pontos ismeretünk arról, hogy Kossuth valóban odavágta­­. 1848. április 9-én az őt felkereső, s a szerbek nemzetként való elismer­tetését követelő szerb küldöttségnek, hogy ha azok máshol fogják keres­ni érdekeik érvényesítését, „Akkor a kard fog dönteni közöttünk.”21 A sort még hosszan folytathatnánk - aki már próbált pusztán vissza­emlékezések alapján, okmányok nélkül rekonstruálni egy megbeszélést, egy haditanácsot vagy minisztertanácsot, tudja, hogy ilyen esetekben legfeljebb egyes verziók kizárásáig lehet biztosan eljutni. Azaz, nagy bi­zonyossággal meg tudjuk mondani, hogy ki nem mond igazat, mi nem tör­tént, de nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mi történt. A forradalom és szabadságharc eseményei elég távol vannak ma már ahhoz, hogy ne keltsenek különösebb indulatot - ellentétben például a huszadik század eseményeivel. Forrásokban is kellőképpen gazdagok ah­hoz, hogy ne adjanak tág teret az önjelölt, félig vagy tán egészen bolond, erős magyarnyelv-tudással rendelkező, a Kosáry Domokos által összefog­laló néven „intellektuális alvilágnak” nevezett csoporthoz tartozó sarla­tánok alternatív koncepcióinak. (Ellentétben, mondjuk, a honfoglalás vagy a 20. század történetével.) Vannak persze ilyen elképzelések, de rit­kán keltenek különösebb visszhangot, s jobbára megmaradnak az alter­natív történetírás fórumain. Az utóbbi évtizedekből két ilyet érdemes kiemelni. Az egyik Kéri Edit Ki volt Görgei? című kétkötetes műve, amelyben a szerző azt fejtegeti, hogy az igazi Görgey­i Artúr 1839-ben meghalt máj­bajban, s a Habsburgok a helyére becsempésztek egy Johann Blaha nevű,MK 2023/10

Next