Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - HERMANN RÓBERT • 1848-49 legendái és mítoszai
85 kezik? Lehet, hogy Ausztria hosszú távon ki tudta volna véreztetni Magyarországot - de ezt 1849 áprilisában Bécsben és Olmützben nem így látták. A segítségkérés és a császár varsói látogatása ennek demonstratív beismerése volt. És még sokan mások... ■ A fentiekben olyan mítoszokról szóltunk, amelyek a források nem kellő gondosságú olvasásán alapultak, s amelyek szakmai eszközökkel tisztázhatók. A sor nyilván hosszan folytatható lenne, hiszen egyetlen történész sem tévedhetetlen, mindenkinél előfordulhat, hogy a saját koncepciójának hatása alá kerülve, kissé szabadon értelmezi a forrásokat, vagy a feltételezésekre épülő újabb feltételezésekkel, és az azokból levont, logikusnak tűnő következtetésekkel immáron forrásokkal nem igazolható állításokat tálal fel tényként. Egy soha senki által kétségbe nem vont állítás kellőképpen szilárd alapnak tűnhet, s minél régebb óta kezeli azt evidenciaként a szakma, annál inkább. 1848-1849 esetében is számos olyan történeti problémával kerülünk szembe, amelyek a jelenlegi forrásadottságok mellett egyértelműen nem tisztázhatók. Soha nem fogjuk pontosan megtudni, hogy mi hangzott el - mondjuk - Kossuth és Görgei 1849. április 7-i gödöllői találkozóján vagy az utolsó, 1849. augusztus 10-i aradi beszélgetésükön.20 Ugyanígy soha nem lesz pontos ismeretünk arról, hogy Kossuth valóban odavágta. 1848. április 9-én az őt felkereső, s a szerbek nemzetként való elismertetését követelő szerb küldöttségnek, hogy ha azok máshol fogják keresni érdekeik érvényesítését, „Akkor a kard fog dönteni közöttünk.”21 A sort még hosszan folytathatnánk - aki már próbált pusztán visszaemlékezések alapján, okmányok nélkül rekonstruálni egy megbeszélést, egy haditanácsot vagy minisztertanácsot, tudja, hogy ilyen esetekben legfeljebb egyes verziók kizárásáig lehet biztosan eljutni. Azaz, nagy bizonyossággal meg tudjuk mondani, hogy ki nem mond igazat, mi nem történt, de nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mi történt. A forradalom és szabadságharc eseményei elég távol vannak ma már ahhoz, hogy ne keltsenek különösebb indulatot - ellentétben például a huszadik század eseményeivel. Forrásokban is kellőképpen gazdagok ahhoz, hogy ne adjanak tág teret az önjelölt, félig vagy tán egészen bolond, erős magyarnyelv-tudással rendelkező, a Kosáry Domokos által összefoglaló néven „intellektuális alvilágnak” nevezett csoporthoz tartozó sarlatánok alternatív koncepcióinak. (Ellentétben, mondjuk, a honfoglalás vagy a 20. század történetével.) Vannak persze ilyen elképzelések, de ritkán keltenek különösebb visszhangot, s jobbára megmaradnak az alternatív történetírás fórumain. Az utóbbi évtizedekből két ilyet érdemes kiemelni. Az egyik Kéri Edit Ki volt Görgei? című kétkötetes műve, amelyben a szerző azt fejtegeti, hogy az igazi Görgeyi Artúr 1839-ben meghalt májbajban, s a Habsburgok a helyére becsempésztek egy Johann Blaha nevű,MK 2023/10