Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 12. szám = Erdélyi magyar sporttörténet - fejezetek és kötődések - LÁSZLÓ LAURA • Egy elfeledett olimpiai bajnok
XK 2023/12 cégnek a helsinki sakkolimpiával egy időben rendezett feladványolimpia díjnyertes műveit. Az ismertetés - nincs mit tagadni - meglehetősen szűkszavú volt, s az olvasó bizony nehezen kapott képet a kitüntetett művek tartalmi gazdagságáról és változatairól, különösen a végjátékokat illetően. Néhány hónappal a közlés után levelet kaptunk Romániából, Faragó Pál, a végjátékszerzői nagymesteri címmel kitüntetett kiváló végjátékszerző küldött részletes elemzést az olimpián III. díjat nyert (fentebb látható) végjátékához, s kérte annak ismertetését. Az elemzésből kiviláglott, hogy a tanulmány sok rejtett finomságot, sok meglepő és a festőt igen nehéz feladat elé állító mozzanatot foglal magában, sőt a gyakorlati versenyző számára is sok tanulságot nyújt a végjátékelméletnek bizonyos - még teljesen fel nem tárt területén.” Faragó Pál tehát egy olimpiai arany- és egy olimpiai bronzérmet szerzett meg pályafutása során különleges végjátékfeladványaival. Olimpiai részvételeinek egyéb körülményei kapcsán jelenleg sajnos kevés információ áll rendelkezésre, Faragó leszármazottjainak beszámolói feltétlenül segíthetnék a további kutatást.10 III. ■ Itt az ideje rátérni rá Faragó kvázi ismeretterjesztő tevékenységére, azaz sakkpublicisztikai és majdnem egy évtizedig tartó hazai rovatvezetői munkásságára. Mint említettük, Faragó az 1940-es években visszaköltözött Magyarországra, s hírneve, tekintélye lehetővé tette azt, hogy állandó munkatársként kérje fel a Magyar Sakkszövetség havilapja, a Magyar Sakkvilág. A lap 1943/4. számának 60. oldalán a neves kecskeméti sakkszervező és -író, Tóth László mutatta be Faragót a végjátékrovat vezetőjeként: „Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a végjátékrovat vezetését a májusi számmal Faragó Pál, a kiváló végjátékszerző veszi át. Faragó Pál hosszú időn át Bukarestben élt, s vezetője volt a román sakklap végjátékrovatának. Számos végjátékversenyen nyert díjat. Évek előtt hazaköltözött s most, miután mint miniszteri tanácsos nyugdíjba ment, kérésünkre volt szíves további munkásságát a Magyar Sakkvilág számára biztosítani. Szeretettel köszöntjük a rovat élén.” Faragó 1943-tól egészen az újság államosításáig és felszámolásáig, 1950-ig állt Tóth László főszerkesztő rendelkezésére, ahol számos végjátékfeladványt gyűjtött össze és publikált, s nagyon szerényen saját műveiből elvétve találni csak a rovat hasábjain. A végjátékválogatások mellett hosszan közölt hosszú változatos megoldásokat is, saját elemzéseit és korrekcióit, vissza-visszatért egyes megtévesztő, helyesnek tűnő, ám hibás elágazásokra, s olykor segédleteket is nyújtott a közönségnek. Szemmel láthatólag törekedett arra is, hogy munkájával „interaktív” blokkot alkosson az újságon belül, azaz élő kapcsolatot alakítson ki a helyes megfejtést beküldő olvasókkal. A megoldásokat a rovatvezető saját postacímére (időközben visszaköltözött Kolozsvárra) lehetett elküldeni - érdekesség, hogy olykor Tóth László maga is figyelmeztette az olvasókat, hogy körültekintően járjanak el a címek kapcsán az elkeveredés veszélye miatt 11, tehát Faragó személyesen bírálta el a számtalan próbálkozást, s tette közzé a legjobb vagy a legérdekesebb változatokat, amelyeket általában szakmai tanácsokkal is ellátott. Faragó - stílusosan - egyik egykorú saját feladványával debütált a rovat élén „Beköszöntő, a M. Sv. olvasóinak ajánlva” jeligével,12 majd egyúttal - számítva néhány tucat eredeti feladvány beérkezésére - megfejtési versenyt is rögön meghirdetett, melyen az újság minden olvasója részt vehetett két hónapos megfejté- 34