Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 12. szám = Erdélyi magyar sporttörténet - fejezetek és kötődések - TÓTH SZILÁRD • Az olimpiai játékok és a nagyhatalmi politika, avagy mekkora esélye van Magyarországnak egy olimpiát szervezni?
XK 2023/12 csak az utóbbi évtizedek tapasztalata. Mindez sokkal korábban kezdődött. Nem szándékozom részletesen felsorolni és elemezni a korábbi, sokszor kétes jellegű politikai döntéseket, amelyek befolyásolták az olimpiai játékokat, csak pár példát szeretnék felsorolni „ízelítőnek” ezek közül. Például 1920-ról minden magyarnak Trianon jut rögtön az eszébe, és nagyon kevesen tudják, hogy ha nem jön közbe az első világháború, akkor 1920 sokkal kellemesebb év emlékét jelentené számunkra. 1920-ban Budapestnek kellett volna szerveznie az olimpiai játékokat, de 1919 áprilisában ezt a jogot elvesztette Antwerpen javára. Elég kellemetlen fintora a sorsnak... Ugyanakkor a „háborús bűnös” Magyarországot, Ausztriát, Németországot, Bulgáriát és Törökországot nem hívták meg az olimpiai játékokra. Az érintett államok sportolói vajon felelősek voltak-e azért, hogy a politikusok háborúba sodorták országukat és a világot? Mellékesen a „háborús főbűnös” Németországot a következő olimpiára sem hívták meg. Ezzel szemben az 1936-os olimpiát maga a náci Németország szervezte hatalmas fajelméletes propagandával. De lássuk csak az események lefolyását. 1931-ben Berlin nyeri a szervezési jogot - ekkor még egy demokratikus Németországról beszélhetünk. Azonban 1933-ban Hitler hatalomra jut, és rasszista politikája rögtön megnyilvánul: a zsidó tisztviselők elvesztik munkájukat. Ugyanakkor Hitler elkezdi Németország haderejének a növelését, és megalakítja Luftwaffét, és elkezdi a német hadiflotta növelését, mindezekkel megsértve egy egész sor nemzetközi szerződést. Mindezt betetőzik az úgynevezett nürnbergi törvények (1935. szeptember 15.), és 1936-ban több politikus is az olimpia bojkottja mellett szólalt fel, mások pedig az áthelyezését kérték. Rengeteg vita után úgy néz ki, hogy döntő volt Avery Brundage (az Amerikai Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának az elnöke) németországi látogatása, amely után bejelenti, hogy Németországban nem diszkriminálják a zsidókat.4 Berlin megőrizte a szervezési jogát, de az olimpiára a németek csak 1 zsidó sportolót vittek (Helene Mayer),5 kizárva több olyan világklasszis sportolót (Lilli Henoch, Gretel Bergmann, Wolfgang Fürstner), akik világrekorderek voltak és fő esélyesek a dobogó első helyére. Ugyanakkor német nyomásra az amerikaiak sem versenyeztették 2 zsidó sportolójukat (ők voltak az egyedüliek az amerikai csapatban) a 4 x 100 méteres versenyen (Sam Stoller, Marty Glickman). Az egész olimpia egyébként a náci propaganda égisze alatt zajlott fajelmélettel, karlendítéssel stb. Közismert tévhit, hogy Hitler nem volt hajlandó kezet fogni Jesse Owens afroamerikai sportolóval, aki egyébként a berlini olimpia sztárja volt 4 olimpiai aranyéremmel. Valójában Hitler Cornelius Johnson amerikai sportolóval nem volt hajlandó kezet fogni (Cornelius Johnson volt az első afroamerikai, aki aranyat nyert a berlini olimpián, Jesse Owens előtt egy nappal). Hitler csak az „áriáknak” akart gratulálni, és miután értesítették, hogy vagy kezet fog mindenkivel, vagy senkivel, akkor a második megoldást választotta. Ugyanakkor még kevésbé közismert, hogy az olimpia után Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök sem gratulált személyesen a négyszeres olimpiai bajnok Jesse Owensnek, sőt még levélben sem üdvözölte. A második világháború után folytatták az első világháború utáni hagyományokat: 1948-ban Németországot és Japánt felfüggesztették az olimpiai játékokról (1956-ig), de szövetségeseiket nem. 1956-ban 7 ország bojkottálta az olimpiát: Egyiptom, Szíria és Libanon a szuezi válság miatt, Hollandia, Spanyolország és Svájc a magyar forradalom leverése miatt és a Kínai Népköztársaság Tajvan szereplése miatt. Bár a náci Németországot nem tiltották el a harmincas években, sőt 1936-ban olimpiát is szervezhetett, a második világháború után váltó- 38