Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-11-08 / 112. szám
112. szám. Pesten, szerdán november 8.1848. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgö kr. szémittatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgent. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem-utera, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. PEST, NOV. 6. A prágai Herostrat, osztrák katonáival túltett a középkori barbariesen. Bécsnek, a szép, a dicső, a szabadságért lángoló Bécsnek, az európai civilisatio e másodrangú focusának olly barom módrai rombolása, több mint pogányság, valóságos porbatiprása az emberi méltóságnak. Ha a camarillától szembekötve vezetett fejedelem láthatja e tatárpusztítást, ősei szent városának e megfertőztetését: lehetlen hogy el ne hajítsa s porba ne tapossa azon koronát, mellyet e minden emberiségből kivetkezett hűtlen szolgacsoport illy gyalázatosan beszennyezett! Azért áldozott-e az osztrák dynastia századokon át annyi kincset, kedves városának fölépítésére; azért emelkedett-e olly magasra ez a barbár kelet tengerére kiható világító-torony, ez a civilisatio diadalkúpja, ez a művészet és tudományok Athenaeuma s egy nagy birodalom fényes dicsősége; azért fáradott-e századok keze az ott lerakott óriási emlékeken, hogy azokat egy Windischgrätz, egy szláv bombahős halomra lője, az ott pihenő Habsburgok erőtlen sarjadékának bitorlóit nevében ?! Istenemre , ha a szegény üldözött austriai népben testvérünket , frigyesünket nem tekinthetnék, ha a vad káröröm hozzáférhetne magyar becsületességünkhez és polgári modon érzelmeinkhez , úgy a nagy Bécs sorsán könnyűit kebellel s a százados nemzeti sérelem kiengesztelése érzetével fel kellene kiáltanunk: ,,Isten keze érkezett el s megnehezült e város fölött, hogy porba sújtván a tőlünk rablott s kisarczolt kincsek pyramisait, nemzetünknek érdemlett elégtételt tegyen !“ De mi Bécs elestén könyezni fognánk I. Könyezni fognánk, testvéri fájdalomból, s a civilisatio iránti kegyeletből, még akkor is, ha nem aranyaink , de vérünkből épült volna! S ha közönösek maradhatnánk iránta, úgy fásultabbak volnánk a pogány Nerónál, ki az általa felgyújtott Róma lángjai felett sirva fakadt. S az austriai császár Bécs felett csak azért nem sírt, mert annak romlását olmützi börtönéből nem látható. Feltűzte-e már Bécs falaira cannibáli győzelemzászlóját a világhírű hős, vagy még egyre ontja a zsoldos vért, vegyítve a szabadság szentelte vérrel: nem tudjuk, el vagyunk hermetice zárva szomszédainktól. Mintha csak egy muszka Paskievich vette volna körül Bécs falait, hogy cordont húzzon czárja nevében kelet és nyugat közt, a civilizált népek és barbárok közt: nem szabad tudnunk nyugati rokonunkról semmit. Meglehet, Itáliában meleg vértől áznak a szabadság örökzöld csirái; meglehet, a szabadság-zászlók már előrelengenek az Alpeseken és a regényes Rajna partjain, segítségül sietendők keleten vérző testvéreiknek; meglehet, egy nagy európai háború jellegei tornyosulnak keletről és nyugatról Európa szíve felé, s összecsapásra készülnek a szabadság és despotismus villámai; meglehet, de mi nem tudunk semmit; mi nem vagyunk többé Európában ; mi a legvadabb ázsiai csordák fonnyasztó Saharájában élünk, melly csordákat Windischgrätz et Comp. kiragadtak az emberi törvények, ki a vallás és erkölcsiség szent kötelékeiből, és felhatalmaztak az austriai alkotmányos (a császár nevében rablásra, pusztításra, emberi és népi jogok tapadására, a civilisatio és szabadság, szóval, minden nemesebb érzelmek meggyilkolására ! Meglehet, Bécs deledezett palotái közt tartja már diadalmenetét a szabadsággyilkoló nagy Sándor, fején az ártatlan nép vérével fecskendezett babérral; meglehet, a szent vér még most is egyre foly; nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy azon vér az austriai nép szabadságának keresztvize leend, s valamint igaz, hogy Windischgrätz győzedelme Bécsnek temetése lesz, úgy az is bekövetkezik, hogy az austriai császár aranyos kocsiát egyetlenegy gyermekhang sem fogja többé palotája felé kisérni ! Szegény beteg habsburgi koronás főmilly hűtlen kezekbe veté a sors császári hatalmad aranypalotáját! Olly hűtlen hivekkel verte meg istened, kik birodalmadat szétszaggatták, népeid szivét eljátszották, őseid szent városát elrontották , és az igazságos istent ellened boszúra felingerelték. A históriával pedig följegyeztetik rólad, hogy a világ fenállása óta, annyi égbekiáltó igazságtalanság, annyi jog- és törvényszegés, annyi ártatlan vérkiontás, olly szentségtelenül felhasznált uralkodói tehetetlenség és annyi vandalismus nem történt, mint I. és V. Ferdinánd betegsége alatt! — Komár J. SZABAD-E ELMÉLKEDNI ? III. Midőn Jellachich Fehérvár felé közelge, Sz. Tamás a mieink által hiába ostromoltaték, István főherczeg sokkal kisebbnek mutatkozék, mint a minőnek hivatala s kivált az országnak bizodalma tették vala. Demosthenes szavai, mellyekkel a macedoni Fülöp által kétségbe ejtett athenaebelieket vigasztalta,ránk is illettek. „Nem kell elcsüggednetek athenaei férfiak, igy szólt a lángoló Demosthenes, a jelen állapoton, bármi aggasztó legyen is, mert ami a múltból legszomorúbb, az jövőre legbiztatóbb. Mi hát az? Hogy azért állanak roszul dolgaink, mivel mind abból, mit tenni kellett volna, legkisebbet sem tettetek, mert ha mind azt kellőn megtevőn, mégis úgy volnánk, mint vagyunk, akkor reményünk sem lehetne, hogy dolgaink jobbra fordulhatnak.“ Íme meglevőn részben azon készületet, mit múlt havakban teljesen megtenni elmulasztottunk, jobbra kezdenek dolgaink fordulni, de mindazonáltal ebből tökéletesen biztatót a jövőre nézve nem szabad merítenünk. Nagyon félő, hogy jelen körülményeink nagyobbak magunknál; még inkább félő, hogy épen azért az alkalmat üstökénél megragadni nem tudjuk , mert könnyen vagy többet vagy kevesebbet, mint amennyit a körülmények ránk mértek, akarhatunk. Azonban a szándék bölcseségét nem mutatja ki a siker, kötelességünket tevén, melly minden politicai tervnél magasabb és szentebb, t. i. hazánkat megmenteni, a szabadság érdekében megmenteni akarván, s ennél sem többet, sem kevesebbet nem szándékozván, legbiztosabb téren állunk, sikerre is legbizonyosabban tarthatunk számot. De már ezáltal is belenyúlunk az európai végzetek elhatározásába, mert Magyarország léte keleti Európában némi döntő erővel bir.lit. Mondjuk, az osztrák birodalom csak Magyarország erejével volt az úgynevezett nagy hatalmasságok ötödike; nem tartózkodunk ismételni, hogy az öt hatalmassági politika szükségkép változni fog, mert az hamis, alaptalan volt. Hamis azért, mivel egészen más czélt vallott, mint természet szerint vallania kellett volna: mit a szent szövetség a nagy veszély után, az események felett gondviselést sejtve, ezé kérül kitűzött, miszerint úgy fognak a fejdelmek uralkodni, hogy a kereszténytan első parancsa, a testvéri szeretet legyen szabályozó, az csakhamar európai hazugsággá vált, ollyanná, miilyen volt az, hogy a fejdelem teszi az országot. Az európai politicának czélja volt, a népeket az uralkodó kedvenczek önkénye szerint, nem pedig az emberiség feladatához képest, vezetni. S ezen politica nem lehetett más, mint alaptalan is. Tudniillik, a politica még mindig kénytelen a természeti adatok után, mellyek a nemzet s annak természetisége, azután a föld vagy ország, mellyben a nemzet lakik, intézkedni. De arra nem gondolt a múlt századok politicája. „Tu felix Austria nube !“ hangzott a habsburgi jelzők, s egyre házasodtak (inkább országosodtak), új meg új országokért. Burgundia, Hispánia, Italia, Hungária, sőt utraque India, s mintegy lépcsőül a másik világba is , (mellyben pedig Krisztus kimondása szerint , sem lánykérés sem férjhezadás nem lesz). Hierosolyme, mind kis hozományok képében, az osztrák országászok fogalmai szerint, jutottak a boldog habsburgi vőlegényekhez. Mások karddal és ármánynyal szereztek tartományokat, összehányván a legkülönbözőbb elemeket, s hatalom útján egyesítvén. Hogy így népszerű politicáról szó nem lehetett, hogy az emberiség feladatának fejlődésén a társadalom és állam segítségével nem iparkodtak, mintegy szomorú kénytelenség gyanánt következett a visszás állapotból. S ez az, miért az európai politicát alaptalannak nevezem. Leginkább áll pedig az az austriai birodalomról. De Magyarország nem is adta magát I. Ferdinánd alá, mint eljegyzési ajándék, melly a vőlegény birtokába megyen által. Bár mennyire hibázott is a középkorú nemességnél az egyetemiség fogalma, s túluralkodott az egyedi haszon, a privilégium, mindazonáltal I. Leopoldig tizenhat, III. Károlytól fogva öt feltétel alatt koronáztatott meg csak a király, s a mi biztosíték-hiányt József erőszakos uralkodása mutatott, azt az 1791-iki törvények szentül pótolták. Magyarország tehát mindig önálló ország volt, de jure volt, s annyira mennyire de factois az 1848-iki törvényekig , mellyek az elévülhetlen jogot factummá tették. Sőt azt az európai politica is tudta és elismerte. XVI. Lajos a törvényhozó gyűlésben Ferencz királyunk ellen ezen szókkal javasolta a háború-viselést: „Az alkotmány szabályai szerint ünnepélyesen javaslom a háborút a magyarországi és cseh király ellen.“ (Contre le roi de Hongrie et de Boheme). S ez volt 1792-ben. Akkor még mint a szent római birodalom császárai álltak királyaink az európai politicában, jóllehet valódi császári hatalmuk nem volt valódibb, mint maga a császárság, melly sem szent, sem római nem volt, s birodalomra sem vihette a dolgot. Tudjuk, hogy az osztrák császári czím csak 1804. óta divatozik, és hogy az osztrák császárság, szinte csak képzeleti , mint a szent római birodalom , s nem épen ollyan régi, hogy akár az 1723-iki valóságos öröködési, vagy az 1791. alkotmányozó törvényeket már elemésztette volna. Mindamellett Magyarország tevén erőssé az osztrák császárt , mégpedig úgy erőssé, hogy az osztrák császár Xenophonnal (a Cyropaedia bevezetésében) csodálkozik, miért hagyják magukat a nyájak könnyebben vezetni mint a népek ? És az európai politica csak udvarok viszonya lévén, nem akarják felfogni, hogy Magyarország valahára V. Ferdinánd alatt, mint törvényesen koronázott , de a magyarországi önállásra megesküdt királya alatt úgy kormányoztassék, hogy neki legyen is belőle haszna. — De erőhatalom nem jog; a jog szent, és a törvény, melly a jogot megszólaltatja, szinte szent: bármint elferdítve nézzék is országunk ügyét a pentarchiai üvegen Londonban, Berlinben és Pétervárott: nekünk szent jogunk van, országunk önállását, épségét és függetlenségét megóvni, s harczczal is kivíni. Ha nehézség támad belőle, hogy királyunk egyszersmind más tartományoknak is királya, viseljék a nehézséget azok, kiknek szerencsétlenségök több országok felett királykodni. Ha a pentarchiai boldogító rendszer csorbát szenvedne is önállásunk által, inkább azon legyenek a többi népek is, hogy azon rendszer teljesen számkivettessék, melly az európai emberiségnek nem kisebb szégyenfoltja, mint a szerecsenekkel való kereskedés az összes emberiségre nézve. Magunk nem száműzhetjük; ha magunkért dolgozva mások ügyét is előmozdítjuk, örülni fogunk, többet ne akarjunk, ha mindjárt sokan azt tennék is fel rólunk, hogy „az események színvonalára nem bírtunk emelkedni.“ (Vége köv.) A KÖZLÖNY UTÁN Közöltetik azon 120 honfi és honleány névsora, az általuk tett ajánlatokkal együtt, kik f. h. 1-jén a megsebesültek részére fölállítandó kórház számára több rendbeli vászon- és ágyneműt s 23 ft 30 krt a városházán átadtak. — A honvédelmi bizottmány meghagyásából: A Hunyadi lovasság 1-ső, Lehel 2-ik, Mátyás Király 3-ik lovas honvéd ezred szám alatt jövend elő minden okiratokban. Felső ruházatjuk sötétbarna rövid attila, veres zsinórokkal, világos szürke lovagló nadrág térdig bőrözve. Az 1-ső lovas honvéd ezred csákója világos vörös. A 2-iké zöld. A 3-iké kék. Az újonan alakult lovas ezredeknek tudomásul szolgáljon , hogy az ezredeknél a századok nem mint eddig minden osztályban (divisio) iső, 2-iknak, hanem folyószám által 1-sétöl 6-ig nevezendök. Pesten, oct. 28. 1848. Nádosy Sándor ezredes. — Tudósítás. Minden félreértés elhárítása végett ezennel közzé tétetik, hogy a fő- és fiókhadfogadó parancsnokságok — Haupt- und Filial-Werb-Commanden — mellyek az evidentia és az illető ezredekbeli közlekedés fentartására okvetlen szükségesek, ezentúl is egész minőségekben megtartatnak, s csak egyedül a toborzási parancsnokságok — Werbungs-Commanden — jelenleg úgy is ujoncz-állítás lévén,szétoszlatnak. A hadügyministériumtól. — Több selmeczi lelkes nők 70 pár uj fehér ruhát 6 darab epedét, 60 db pólyát, 210 font kötözőt és 106 font tépést. Sárosmegyei és Eperjes városi hazánk szabadságáért hőn lelkesült nőiegylet 5 db szalmazsákot, 159 uj inget és 93 db uj gatyát a honvédek számára beküldeni sziveskedtek. Ezen igen becses ajándékokért fogadják a haza nevében hálás köszönetemet. Nádosy Sándor ezredes. — Miskolczi sótárnokká az eddigi munkácsi sótárnok Lieb Mihály , ennek helyére pedig huszti k. uradalmi pénztárnok Matalány Tamás, munkácsi sótárnoknak áttétettek és illetőleg kineveztettek. — Szabó alezredesnek az ókori táborból oct. 25-kén kelt jelentése. F. hó 24-kén délután 3 óra tájban parancsolatot kaptam Éder vezérőrnagy artól, hogy az ellenségnek Járek és Túria közt legelő mintegy 1000 db marháját hajtassam el. Ezen parancsolat következtében egy század Ferdinánd-huszárral, egy fél lovas ágyúüteggel, 6-ik 8-ik honvéd zászlóalj és lső székely ezredből egy egy osztállyal elindultam. Azonban midőn egy Sziregh és Temerin közelében eső elpusztult majorhoz jutottunk, a hosszan elnyúló kukoriczából hirten sűrű tüzeléssel támadtattak meg huszáraink, ezt hallva Gombócz huszár főhadnagy segéd csapatával védelemre sietett, azonban, midőn övéitől előre haladva egy árkot keresztülugratott volna, lova alatta agyonlövetett, s csak az épen akkor oda vágtatott Lipovics és Huszár nevű huszár tizedesek menték meg életét. Látván a csatát, Gróman századost szakaszával segítségre küldöm, kiknek közbevágásuk által az ellenség visszavonulni kényteleníttetett. Közülünk két huszár elesett és két ló megsebesíttetett, egy agyonlövetett. Az ellenség mintegy 10-ig való halottjával sánczok közé futott. Az ellenség szésére az előcsapatot és a fél ágyúüteget küldöm, s az ágyúkkal Ditt tüzér főhadnagy a sánczok közelébe nyomulván, olly jól irányzott lövéseket tett, hogy az ellenség sorai tüstént oszlani kezdettek, s hogy abban nagy kárt tett, onnan gyanítható, mert magam is az ágyúk közelében állván, saját füleimmel hallottam a sánczból hangozó iszonyú jajgatást. Az ellenség is kezdett ugyan két ágyúval működni, de egyik csakhamar elhallgattatott, hihető haszonvehetlenné tétetvén, köztünk semmi kárt nem tett. Miután azonban esteledni kezdett, s átlátva azt, hogy a marhák őrizésére nagy számú csapatok vannak az ellenség által elrejtve, nehogy csekély csapatunk körülvétessék, a táborba viszszavonultunk. Különösen kitüntették magukat Ditt tüzér főhadnagy, Gombócz Ferdinánd ezredi főhadnagy, Lipovics és Huszár tizedesek, kik főhadnagyuk életét megmenték, s Br közhuszár, ki saját lovát adá a megsebesült főhadnagynak. A gyalogság nem érhetvén a csatahelyre, nem is vett részt a csatában. Budapesten, nov. 6. 1848. Nádosy Sándor ezredes. Az országos honvédelmi bizottmányhoz Közép-szolnok megye első alispánja Bálint Elek Zsibóról nov. 2-ről 1848. következő jelentést küldött: A fellázadt Zsibó helységnek és környékbeli fellázadt helységeknek megtámadására nézve tegnap éjszaka 11 órakor Nagy Károly őrnagy úr rendeléséből Zilajról kiindult 1500 nemzetőr, kiknek lelkesítésére nézve a jelen levő veszély között a sereg élére állani szükségesnek látván alispán úr, az ő és a nevezett őrnagy vezérlete alatt a sereg reggeli 6 órakor a zsibói határszélben megjelent, és az Erdély felől való határrészt eláltotta, azonban híre lévén, hogy Décsey László kormánybiztos úr 700 honvéd és 3000-en felül levő nemzetőrökkel Zsibót már reggeli 5 órakor bevette, Zsibóra bevonultak és a kormánybiztos ur rendelkezése alatt álló táborral egyesültek. Zsibón, minekutána az egész tábor a helységbe szétoszolva nyugodott volna,hírt kapván az előőrök által, hogy a lázzadók támadásra készülnek, a lármadob megperdült, és talpon állt a sereg az ellenség elfogadására, s egy része a csakugyan közeledő lázadók elébe indíttatott, nevezetesen Róna helysége felé , honnan a Szamoson keresztül közeledtek, a lovas nemzetek csekély csapat fogadá őket, kik sűrű tüzeléssel nyomultak előre, de visszavezettek. A győzelmes sereg visszatartózhatlanul átrohant Rónára, ott számtalan oláhokat lelőttek, számuk még nem tudatik, s a helységet, melly a lázadók bünfészke, felgyújtották, az porrá égett. Részünkről kevés a veszteség; két ló sebesíttetett meg és báró Eglefstein nemzetőri őrnagy egy ütést kapott, a lázadó oláhok szétfutottak Kővár vidékére, a tábor Zsibóra visszavonult, s midőn a nap fáradalmai után épen enni akartak, újra megtámadtattak, de ezek is széjjel veretvén, s futás közben kettő közölök elfogatván, újra csendesség jön. A magyar utasok mindenütt feltartóztatnak, s kiraboltatnak. — Az orsz. honv. bizottmány Festetics gr. Volkemberg asszonyt végképen, Jurenák Ludmilla és Jurenák Antal urat pedig azon megjegyzéssel menti fel az oct. 10-ki határozat alól, hogy a folyamodványban elősorolt okok megszűntével, minél előbb visszatérni kötelességeknek ismerjék. — Az országos ehoeraügyi választmány elnökétől. Értesítés a choleráról. A keleti cholera először ezelőtt 18 évvel látogatott meg minket; idősbjeink tehát ismerik; fiatalaink pedig, kikre a hazának most legnagyobb szükségük van, nem. Ezek kedvéért a betegségre nézve némellyeket elmondani csak azért is szükségesnek tartunk, mivel a fiatalság gondol legkevésbbé a betegségekkel, sőt daczol velők; azonban, ha az idősbek is okulnak szavainkból s lelkészek, tanítók, gazdatisztek, jegyzők a népnek utánunk segélyt nyújtanának, annak örülünk. I. A cholera szembeötlő jelei. A szóbani betegség beálltával a test bőre hamvaskék és békahideg; a végtagokat u. m. kezeket és lábakat időnként fájdalmas görcs szorongatja; a belső részek u. m. gyomor és belek hányással és hasmenéssel ürülnek ki, az ürület savóforma viz; a hang elváltozik, rekedt, susogóvá válik. Ezek azon kórjelek, mellyek a betegen mindenkinek szemébe ötlenek, de nem minden esetben törnek egyszerre elő. A múlt alkalomkor az tapasztaltatott, hogy az 1831-diki járvány kezdetével legelsőbb a kékülés és görcsök mutatkoztak, ezekre eredtek el a belső részek.