Kossuth Népe, 1947. január-március (3. évfolyam, 1-17. szám)
1947-01-02 / 1. szám
Nemrégen olvastuk, hogy egy igen előkelő magyar származású iparmágnást Zágrábban kivégeztek hazaárulásért. Erről az iparmágnásról tudjuk a következőket: Egy ismert érdekképviselet elnökévé választotta, s az első leveleit így írta alá: „X Y elír nők“. A titkár alázatos szerénységgel figyelmeztette, hogy az elnök szót nagy általánosságban egy l-lel írják. Az elnök úr nem jött zavarba. Elrendelte, hogy amíg ő elnök lesz, hivatalában az elnök szót két l-lel kell írni, így is történt tíz éven keresztül. « Egy józsefvárosi üzlet lehúzott redőnyén olvassák: „Súlyos betegség miatt hét napig zárva.“ Különös lehet az a súlyos betegség, amely előreláthatóan hét ««»»»» napig tart. ♦ Falusi bácsi megy be a Pénzügyigazgatóságra. A pénztárban akadt egy kis elintéznivalója. — De jó dolga van az úrnak — mondja a pénztárosnak —, itt a sok pénz között. — Nem az enyém ez, bácsi, az egész az államé — válaszolja mosolyogva a pénzáros. — No, de nem szól hitetlenkedve fejét csóválva a bácsi —, hiszen a liszt se a molnáré, mégis csak ráragad valami. A pénztárosnak nincs humorérzéke és haragudotta kedves hasonlatra. * Azok, akik adnak a kabalára, inén szerencsés lefolyásúnak jósolják az új évet, mert számjegyeinek összete: 1 + i> 4- i ■+■ 1 — ' <. Ezzel egyidejűleg a Kossuth Népe szerkesztősége minden olvasójának boldog új évet kíván. Nem félünk & % újévtől. SORSÜLDÖZTE FERENCIrta: Nagy Andor Sorsüldözte Ferenccel a Nagykörúton találkoztam. Hosszú haja a vállát verdeste és keszeg dereka majd kettétört a soványságtól. Szegény Sorsüldözte Ferenc. Átkozott költő, — Hazafi Veras János legméltóbb utóda. Van tisztességes, becsületben megőszült magyar neve is, de azt önkényesen megváltoztatta, amikor felfedezte magában az isteni szikrát és a költői pályára lépett. Azóta a sors üldözi és valóban kegyetlen hozzá. Szerény számvetésem szerint is legalább 2000 forintot vág bús fejéhez havonta, amit apró trükkökkel csalogat ki a jóhiszemű embereik zsebéből. Mindebből azonban ne tessék rosszra gondolni. A „Költő“ nem szélhámos. Valóban költőnek hiszi és tudja magát. Nagyobb Petőfinél, Aranynál és határozottan állítja, hogy Hazafi Veras János a kisujja csücskéig sem ér fel. Hogy apró ravaszkodásokkal, trükkökkel kell élnie — a cél szentesíti az eszközt —, mindez a költészet szent nevében történik. De viszont a költészetnek nem kizárólag s főzelék feltéttel az egyetlen kelléke. Kell hozzá a rendesen manikűrözött köröm, az ondolált hosszú haj, a finom külföldi szivar és néha néha naponta egy-két pohárka jómárkájú konyak is. Erre kell a havi kétezer. Engem meglátni és felbecsülni pillanat műve csupán. — Szerkesztő úr, ha Istent ismer, adjon kölcsön két forintot! Éhezem. Ma még nem reggeliztem, nem ebédeltem, pedig már délután 2 óra. Ezek az átkozott kiadók ... Nem akarják kinyomatni a verseimet. Kénytelen vagyok azokat kis diákoknak árulni 20 fillérjével. Összeszorul a szívem. Egy magyar költő, aki éhezik. A demokráciában. Nem! Ezt nem tűrhetem. Nem adom oda könnyelműen a két forintot, előbb barátságosan meginvitálom egy közeli étterembe. Gyanakodva jön utánam. Rendelek. ■— Először egy ragulevest a költő úrnak, de sok aprólékkal. A ragut bekanalazza. Egyáltalán nem kelti éhes ember benyomását. — No, most egy bécsi csonthúst. De jó kövér legyen. Örökkévalóságig tart, amíg megeszi. — Hát ezután egy alföldi rostélyost — rendelek tovább —, mert ugyebár« nagyon éhes? « Az alföldi rostélyos jön, de nem megy. Sorsüldözte Ferenc nagyokat! fúj, arcát ellepi a veríték az első fala-!tok után. Pedig még hátra lenne a« tészta. — Ne haragudjék, szerkesztő úr — dadogja —, de nem megy tovább. Tét-iszik tudni, a huzamos éhezés.. . — Tudom, kedvesem ... Maga huzammosan éhezett fél órával ezelőtt, amikor igen alaposan beebédelt egy belvárosi sörözőben. Én is ott voltam. Most meg-érdemli a két forintot. Megszenvedett érte. Parancsoljon, itt a két forint, J ötödször akart becsapni a nem éppen J olcsó trükkel. Remélem, hatodszorra újat J talál ki. * Aki száraz lábbal akar átkelni az Atlanti-óceánon Couzens, francia származásmi sportember tartja ezidőszerint a távgyaloglás világrekordját, amennyiben ezer óra alatt 4243 kilométert gyalogolt A 47 éves Couzens a rekordteljesítmény után kijelentette, hogy még csak a lába sem fáj. Alig érte el egyébként ezt a teljesítményt, azt is kijelentette, hogy rövidesen újabb távgyaloglásra indul, mert ezer óra alatt 4300 kilométert akar gyalogolni. A legújabb rekordkísérletbe beleesik az Atlanti óceán is, ami nem csekély akadály egy távgyalogló számára. Couzens úgy óhajtja megoldani a kérdést, hogy száraz lábbal átkelhessen az Atlanti óceánon, hogy felszáll a Quen Elizabeth nevű angol luxushajóra és a tengeren való utazás egész időtartama alatt a fedélzeten fog járkálni. Elmondotta, hogy járkálás közben fog étkezni is. Arra a kérdésre, hogy várjon aludni is járkálás közben fog-e, egyelőre adós maradt a válasszal, de annyit kijelentett, hogy majd ezt a kérdést is megoldja. A távgyaloglás hasonló arányú rekordját különben Couzens szerint eddig egy Jack Baclay nevű amerikai tartotta, aki 137 év előtt ezer óra alatt ezer mérföldet tett meg. — Hétkilós aranylólét. Krasznojarszki jelentés szerint a közeli Murojna folyóban egy aranymosó hatalmas aranyrögöt talált, amelynek súlya pontosan hét kiló húsz dekagramm. Az autó már nem lesz fényűzés Rendkívül érdekes magyar találmány híre jött Svájcból, amely ha gyakorlatban beválik, forradalmasítja az autóipart- két, évek óta Svájcban élő magyar technikus, Makán János László és Ambrózi Pál új típusú robbanó motortervet dolgoztak ki, amelyet kétféle változatban is lehet alkalmazni. Ez a motor dugattyúszelepek nélkül dolgozik és kisebb fogyasztás mellett nagyobb teljesítményt mutat, mint a régi rendszerű motorok. A szakvélemények szerint ennek a motornak az alkalmazásával az autó egészen olcsó közlekedési eszközzé válik és elveszti luxusjellegét. A motorkonstrukciót már szabadalmak védik és nemcsak svájci, hanem amerikai érdeklődés is mutatkozik iránta. Az új motor előállítási ára töredéke lesz csapása a mai motor előállítási árának. A legújabb amerikai találmány: a zenélő párna A sok háborús pusztító találmány után végre egy valódi békebeli találmány: a zenélő párna, amelyre, nagyon büszkék az amerikaiak. Ez a különös találmány egy hangszóróból áll, amelyet a párnába szerelnek és, ha a boldog tulajdonos, aki megvásárolta ezt a szórakoztató tárgyat, lehajtja fejét a kérdéses találmányra és ha előzőleg a hangszórót bekapcsolta a megfelelő helyre, úgy a párna lassan és nem túl hangosan közvetíti a legkülönbözőbb rádióműsorokat. A találmány nem is drága, francia, pénzben számítva 100 frankba kerül. Számos amerikai kórházat már felszereltek a zenés párnával és legközelebb a repülőgépekre is felszerelik. Egy millió egeret és 15.000 patkányt tenyésztenek egy angol városban Rayleigh angliai városban nem kevesebb, mint egy millió egeret és 15.000 patkányt tenyésztenek egy külön erre a célra berendezett telepen A különös telepnek természetesen tudományos célja van és úgy az egereket, mint a patkányokat, kísérleti célokra használják. A sok-sok egér és patkány táplálására hetenként egy tonna zab és egy tonna kenyér szükséges. A telepről időnként egereket és patkányokat bocsátanak az angol egyetemek és kórházak rendelkezésére, amelyeken azután elvégzik a tudományos kísérleteket. Egy világváros belváros nélkül A „kiradírozott“ Rotterdam élete A háború első évében, 1940 május 14-én a pokol szabadult Rotterdamra. A német „ausradieren“ bombázók megjelentek a csendes, hadászatlag teljesen jelentéktelen város felett — egy félórára. Az eredmény: 25.000 ház, 3000 üzlethelyiség, többezer kis- és nagyüzem és 26 szálloda pusztulása. Hogy él ma Rotterdam? ?Egyszerűen, hegy jól öltözött emberek járnak a világvárosi forgalmú pacákon. És mindenki vidám örül, hogy dolgozhat, mert egyetlen vágyaik, hogy felépíthessék a tönkretett városukat. A tervek már megvannak, csak a rendkívül, kevés építési anyag hátráltatja a komoly munka megindulását. Pedig volna mit építeni, mert a belváros teljesen eltűnt és a helyén egy „Városliget“ nagyság és puszta terület van. Az üzletek helyén izléseser a felépített szükségbe rakók láthatók és a cégtáblákon a felépítendő épület hipermodern vázlata látható a következő felírással: „A felépítés után ilyen lesz üzletünk!“ Ami legjobban feltűnik az éniakaró Rotterdamban: nincs feketepiac! 1 777"TMI kívánok minden kedves vevőmnek MAROSI CIPŐSZALON VII., Nagyatádi Szabó István m. 37 Egy pesti kávéházban bűvész produkálja magát. Szegény öreg, kopott jószág nagyon erőlködik, szinte vért izzad,hogy sikert arasson. A közönség jóindulatú és hálás. Elismeréssel tapsol. Csak egy idősebb úr okvrtetlenkedik. Nagyképű belvárosi fiskális, volt MÉP tag, országgyűlési képviselő, ügyvédi kamarai választmányi tag, adófelszólamlási bizottsági tag, kormrényfőtanácsos, szóval minden volt annak idején, ami tekintélyt adott az embernek. Mindenbe beleszól és minden trükköt leleplez. A bűvész végül megúnja és így szól hozzá: — Tisztelettel felkérem uraságodat, méltóztassék idefáradni a dobogóra. Meggyőzöm arról, hogy én valóban kivételes képességű ember vagyok. Az ügyvéd úr, mint egy kérlelhetetlen purifikátor, felmegy a dobogóra és leül. — Tessék rázni — mondja a bűvész, itt van egy tojás. Egy... kettőhárom .. csiri, bi ... csiribá... a tojás már ott van a csillár tetején. Ugyebár méltóztatatik látni? — Én nem látom, — mondja a kormány főtanácsos úr, mint egy zord törekygéza a tanácselnöki székben. —Tessék csak jól megnézni, ott van az, — erősködött a bűvész. — Én nem látom — nyomja meg hangját az ügyvéd úr, s a lelke is röpdös örömében, hogy nem látja a tojást. — Mondja uram, hány éves önt — kérdi a bűvész. — Hatvanhárom. — — Hát ön 63 éves korában, feltehetően józan állapotban, komolyan azt kiadja tőlem, szerencsétlen bűvésztől, hogy én a tojást odabűvöljem a csillár tetejére? Nem szégyeli magát? A közönség zajosan tapsol, nevet, az ügyvéd úr vérvörös arccal száll le a dobogóról. — A polgármester kiküldöttjének jelenlétében meghaló ünnepség keretében adta át karácsony estéjén Marosi Károly cipészmester Nagyatádi Szabó ucca 37 alatti műhelyében karácsonyi ajándékát, a 25 pár gyermekcipőt. Követésre méltó példa. Köztudomású, hogy az adakozó nem dúsgazdag ember és ez az anyagi áldozat olyan ember részéről történt, ki maga is a dolgozók társadalmához tartozik.